Orvosi Hetilap, 1925. április (69. évfolyam, 14-17. szám)

1925-04-05 / 14. szám

1925. 14. sz. ORVOSI HETILAP elvégezhető, vagy pedig mint első műtéti szakasz tekintendő. A műtéti indicatiók kiszélesítésére törekszünk, ami nem is­ csodálható, ha az ember azokat a szép ered­ményeket látja, melyeket radical­is műtéttel elérni lehet, vagy azt a sok kínlódást szemügyre veszi, amelyet egy állandó hólyagsipollyal élő, különösen szegényebb sorsú beteg elszenved. A vesék anatómiai épsége nem feltét­lenül szükséges ahhoz, hogy a műtét végezhető legyen, illetőleg végezhető a műtét olyankor is, midőn már a hólyagbeli pangásból retrográd úton kifejlődött bizo­nyos előrehaladásban levő vesemedence- és kehelytágu­­lás valamint parenchymasorvadás áll fenn. Egy ese­temben, midőn veseinsufficientia miatt hónapokig tartó előkezelés volt szükséges, a beteget megoperáltam, az meggyógyult, haza is ment. Félév múlva azonban ton­sillitis phlegmonosából származó sepsis következtében elpusztult. A boncolásnál kiderült, hogy mindkét vesé­ben tágult medence, tágult kelyhek és elég előrehaladt parenchymasorvadás volt, anélkül, hogy az életben vesepanaszai lettek volna. Műtétet végzünk olyan ese­tekben is, midőn a vér fagypontja 059—0-60 és a test­­nitrogén 050—0-60 mg­%, ha a beteg általános állapota és közérzete kielégítő. Ezen szempontból két egymás­után operált esetem nagyon érdekes jelenségeket mutat. Az egyik esetben egy 70 éves férfi, kinek 1500 cm3 nesi­­dualis vizelete, nagy szomjúságérzése, torokszárazsága, hányási ingere és teljes étvágytalansága volt, naponta 2800—3500 cm3-t vizelt s abban az indigokarmin 30 perc múlva sem jelent meg. A h­igítási és concentratiós pró­bában: a hígításnál 1006 fajsúlyú, a concentrálásnál 1008 fajsúlyú vizeletet produkált. Állandó kathetert helyeztünk be, mire szomjúságérzése lassan kint meg­szűnt, étvágya megjavult, közérzete is javult, azonban kéthónapi állandó katheterkezelés után is a vérfagy­pont 0-60, a test nitro­gén 0-96 mg­% volt. Ekkor helybeli érzéstelenítésben magas hólyagmetszést és Pedzer­­katheter behelyezését végeztük, abból a célból, hogy talán a vese működését ezáltal meg tudjuk javítani. Ezen első műtét után, 3 hónap múlva, vagyis a beteg kórházban való tartózkodásának és kezelésének ötödik hónapjában, mikor a beteg teljesen jó közérzet mellett sürgette a radicális műtétet, hogy a sipolytól megszaba­duljon, újabb functionális vizsgálatot végeztünk és akkori kiderült, hogy az indigokarmin 10 perc múlva halványzöld, 20 perc múlva halványkék és ilyen marad 30 perc múlva is, a higítási és concentratiós próbánál a fajsúly: 1008—1011. A vérfagypont 0-61 és a restnitro­­gén 0-76 mg­%, vérnyomás 80—140 mm Riva-Rocci sze­rint. Ezen állapotban a sipoly körü­lmetszése, az odanőtt hólyagfalak felszabadítása és a prostata teljes feltárása után elvégeztük a prostatektomiát, melyet a beteg nagyon jól elviselt és három héttel a műtét után gyó­gyultan távozott, midőn a vérfagypont 059 és rest­­nitrogén 0­ 76 mg­% volt. Ugyanekkor operáltunk egy másik beteget. Ez 73 éves férfi volt, kinél typikus veseinsufficientiás tüne­tek és 650 cm3 residualis vizelet volt. A vizelet napi mennyisége 2000—2600 cm3. Indi­gokarninra 30 perc múlva semmi elszíneződés. Hígítás, illetve koncentrá­lásnál 1008 marad a fajsúly. Állandó katheter behelye­­lyezése 2 hónapig. Ekkor vizsgálva a beteget, indigo­­karminra 20 perc múlva halványzöld elszíneződés, hígítás és koncentrálásnál a fajsúly: 1007—1010, vérnyo­más 50/mm Riva-Rocci szerint. Ekkor a beteg már ke­vesebbet szomjazik, étvágya javult, valamint a köz­érzete is, vizelet napi mennyisége 2100—2300 cmm. A vese állapotának további megjavítása végett hólyagsipolyt készítettünk. 2 hónappal ezen műtét után a beteg köz­érzete lényegesen megjavult, az indigokarmin 20 perc múlva halványzöld, vérfagypont 0-59. Rn. 0-53 mg­%. Második műtét: a hólyagseb teljes felfrissítése, miköz­ben a hashártya is beszakad, összevarrjuk, almányi, 100 g súlyú prostatagok eltávolítása. Utolsóelőtti napon 37­5-ig felmenő lázak, különben teljesen láztalan lefo­lyás mellett ötödik napon zavart sensorium, finom rán­gások az egész testre kiterjedőleg, vizelet napi meny­­nyisége 1000 cm 3, beteg aluszékony, a vérfagypont 0-72, Rn. 277 mg­%. A következő napon a vizelet napi meny­­nyiségei 300 cm 3, a beteg eszméletlen, egy héttel a műtét után meghalt. Sectio. Kórbonctani lelet: A prostata helyén tenyérnyi,c simafalú sebüreg, melynek hátsó falára rámetszve körülbelül 8 cm vastag prostataszö­­vetet találunk, melyben több kerek, borsnagyságú con­­crementum fekszik. Mindkét vesemedence és ureter rendkívüli mértékben ki van tágulva. A vesék fel­tűnően kicsinyek és sorvadtak. A metszési lapon a kéreg és velőállomány együttvéve nem vastagabb l'A cm-nél. A pyramisok rajzolata teljesen elmosódott. A veseállomány színe szürkéssárga, kissé viaszfényű. A vese felületét számos különböző nagyságú, a kör­nyező veseszövetnél világosabb színű, egyenetlen dudoros, a veseszövetből kiálló kiemelkedés teszi egye­netlenné, amely dudorok elszórtan feküsznek a vese felületén (veseszövetregeneratio). Mindkét tüdőben bronchopneumoniás gócok. Ezen esetek mutatják azt, hogy kétségtelen súlyos veseelváltozás és nem kielégítő vesefunctio mellett a műtétet a beteg kibírhatja, ha az sima lefolyású, azon­ban az ilyen gyenge ellenállású szervezet és labilis vese­működés mellett akármilyen kis complicatio, mint a második esetben kis bronchopneumoniás gócok, melye­ket egy jó szervezet könnyen leküzdhetett volna, ele­gendő volt a labilis veseműködés felborítására és uraemia bekövetkezésére. Adott esetben tehát nagyon nehéz megszabni azt a határt, hogy ilyen nem egészen intakt vesék mellett meddig lehet operálni. Kétségtelen, hogy a jó közérzet, jó erőbeli állapot és az az általáno­san tett jó benyomás, melyet egy tapasztalt orvosra a beteg tesz, lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a műtéti indicatiót felállítsuk-e vagy sem. A functionális vizsgálatok eredményei, különösen a vér fagypontjá­nak meghatározása, elég megbízható módon tájékoztat­nak bennünket a vesék állapotáról s például 0-60,0-61 vérfagypontsüllyedésen túl radicális műtétet már nem lehet végezni. Egy fontos indicatiója a műtétnek az a jelenség, hogy a megnagyobbodott prostatában feltűnően tömött gócot tapintunk, vagyis carcinomára van gyanúnk. Operált eseteink közül 15 esetben találtunk a kivett prostatában szövettanilag megállapított carcinomát. Ezek a műtétet valamennyien jól kiáltották. Volt még egy pár esetben a műtét előtt tömött göb tapintható a prostatában, melyek azonban fibroadenomáknak bizo­nyultak. Öt olyan esetem is volt, hol a műtét előtti cysto­­skopos vizsgálatnál a bedomborodó prostatán lepedékes fekélyes területet láttunk s el voltunk rá készülve, hogy carcinomát fogunk a műtétnél találni; ezen ese­tekben azonban a fekély az állandó katheter okozta de­­cubiusnak bizonyult. Ilyen eseteket azután a hólyag felé bedomborodó (intravesicalis) hypertrophiáknál, később cyistoskopiáknál többször is láttunk. 485 operált esetből meghalt 39. A halálok 14 eset­ben bronchopneumonia; ezek közül négy narkotizálva volt. Ezek még első eseteim közül valók voltak, midőn még a műtét végrehajtásakor általános narkosist alkal­maztunk. Tüdőembolia volt hat esetben. Ezek közül az egyik esetben a nyolcadik napon lépett fel tüdőembolia, majd a beteg állapota megjavult, de a 25. napon egy újabb embólia halálát okozta. Uraemia volt négy eset­ben. Olyan határesetek voltak ezek, ahol a műtéti indi­­catio felállítása nagyon kétséges volt. Mind a négy esetben kis, tüdőcomplicatio okozta a labilis egyensúly fel­borítását. Szívgyengeség volt egy esetben, midőn a műtét előtti napon a beteg erős hólyagvérzést kapott s szívgyengeség tünetei mellett csak a 16. napon halt meg. Lepsis volt két esetben. Apoplexia két esetben. Pericystitis egy esetben, midőn a genysüllyedésre újra és újra meg lett nyitva, de a beteg a 76. napon mag­halt. Pyelonephritis acuta négy esetben. Thrombosis az art. pulmonalisban egy esetben. A nagyon sápadt beteg !­($ VX1NUH o| 299

Next