Orvosi Hetilap, 1925. április (69. évfolyam, 14-17. szám)
1925-04-05 / 14. szám
1925. 14. sz. ORVOSI HETILAP elvégezhető, vagy pedig mint első műtéti szakasz tekintendő. A műtéti indicatiók kiszélesítésére törekszünk, ami nem is csodálható, ha az ember azokat a szép eredményeket látja, melyeket radicalis műtéttel elérni lehet, vagy azt a sok kínlódást szemügyre veszi, amelyet egy állandó hólyagsipollyal élő, különösen szegényebb sorsú beteg elszenved. A vesék anatómiai épsége nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a műtét végezhető legyen, illetőleg végezhető a műtét olyankor is, midőn már a hólyagbeli pangásból retrográd úton kifejlődött bizonyos előrehaladásban levő vesemedence- és kehelytágulás valamint parenchymasorvadás áll fenn. Egy esetemben, midőn veseinsufficientia miatt hónapokig tartó előkezelés volt szükséges, a beteget megoperáltam, az meggyógyult, haza is ment. Félév múlva azonban tonsillitis phlegmonosából származó sepsis következtében elpusztult. A boncolásnál kiderült, hogy mindkét vesében tágult medence, tágult kelyhek és elég előrehaladt parenchymasorvadás volt, anélkül, hogy az életben vesepanaszai lettek volna. Műtétet végzünk olyan esetekben is, midőn a vér fagypontja 059—0-60 és a testnitrogén 050—0-60 mg%, ha a beteg általános állapota és közérzete kielégítő. Ezen szempontból két egymásután operált esetem nagyon érdekes jelenségeket mutat. Az egyik esetben egy 70 éves férfi, kinek 1500 cm3 nesidualis vizelete, nagy szomjúságérzése, torokszárazsága, hányási ingere és teljes étvágytalansága volt, naponta 2800—3500 cm3-t vizelt s abban az indigokarmin 30 perc múlva sem jelent meg. A higítási és concentratiós próbában: a hígításnál 1006 fajsúlyú, a concentrálásnál 1008 fajsúlyú vizeletet produkált. Állandó kathetert helyeztünk be, mire szomjúságérzése lassan kint megszűnt, étvágya megjavult, közérzete is javult, azonban kéthónapi állandó katheterkezelés után is a vérfagypont 0-60, a test nitrogén 0-96 mg% volt. Ekkor helybeli érzéstelenítésben magas hólyagmetszést és Pedzerkatheter behelyezését végeztük, abból a célból, hogy talán a vese működését ezáltal meg tudjuk javítani. Ezen első műtét után, 3 hónap múlva, vagyis a beteg kórházban való tartózkodásának és kezelésének ötödik hónapjában, mikor a beteg teljesen jó közérzet mellett sürgette a radicális műtétet, hogy a sipolytól megszabaduljon, újabb functionális vizsgálatot végeztünk és akkori kiderült, hogy az indigokarmin 10 perc múlva halványzöld, 20 perc múlva halványkék és ilyen marad 30 perc múlva is, a higítási és concentratiós próbánál a fajsúly: 1008—1011. A vérfagypont 0-61 és a restnitrogén 0-76 mg%, vérnyomás 80—140 mm Riva-Rocci szerint. Ezen állapotban a sipoly körülmetszése, az odanőtt hólyagfalak felszabadítása és a prostata teljes feltárása után elvégeztük a prostatektomiát, melyet a beteg nagyon jól elviselt és három héttel a műtét után gyógyultan távozott, midőn a vérfagypont 059 és restnitrogén 0 76 mg% volt. Ugyanekkor operáltunk egy másik beteget. Ez 73 éves férfi volt, kinél typikus veseinsufficientiás tünetek és 650 cm3 residualis vizelet volt. A vizelet napi mennyisége 2000—2600 cm3. Indigokarninra 30 perc múlva semmi elszíneződés. Hígítás, illetve koncentrálásnál 1008 marad a fajsúly. Állandó katheter behelyelyezése 2 hónapig. Ekkor vizsgálva a beteget, indigokarminra 20 perc múlva halványzöld elszíneződés, hígítás és koncentrálásnál a fajsúly: 1007—1010, vérnyomás 50/mm Riva-Rocci szerint. Ekkor a beteg már kevesebbet szomjazik, étvágya javult, valamint a közérzete is, vizelet napi mennyisége 2100—2300 cmm. A vese állapotának további megjavítása végett hólyagsipolyt készítettünk. 2 hónappal ezen műtét után a beteg közérzete lényegesen megjavult, az indigokarmin 20 perc múlva halványzöld, vérfagypont 0-59. Rn. 0-53 mg%. Második műtét: a hólyagseb teljes felfrissítése, miközben a hashártya is beszakad, összevarrjuk, almányi, 100 g súlyú prostatagok eltávolítása. Utolsóelőtti napon 375-ig felmenő lázak, különben teljesen láztalan lefolyás mellett ötödik napon zavart sensorium, finom rángások az egész testre kiterjedőleg, vizelet napi menynyisége 1000 cm 3, beteg aluszékony, a vérfagypont 0-72, Rn. 277 mg%. A következő napon a vizelet napi menynyiségei 300 cm 3, a beteg eszméletlen, egy héttel a műtét után meghalt. Sectio. Kórbonctani lelet: A prostata helyén tenyérnyi,c simafalú sebüreg, melynek hátsó falára rámetszve körülbelül 8 cm vastag prostataszövetet találunk, melyben több kerek, borsnagyságú concrementum fekszik. Mindkét vesemedence és ureter rendkívüli mértékben ki van tágulva. A vesék feltűnően kicsinyek és sorvadtak. A metszési lapon a kéreg és velőállomány együttvéve nem vastagabb l'A cm-nél. A pyramisok rajzolata teljesen elmosódott. A veseállomány színe szürkéssárga, kissé viaszfényű. A vese felületét számos különböző nagyságú, a környező veseszövetnél világosabb színű, egyenetlen dudoros, a veseszövetből kiálló kiemelkedés teszi egyenetlenné, amely dudorok elszórtan feküsznek a vese felületén (veseszövetregeneratio). Mindkét tüdőben bronchopneumoniás gócok. Ezen esetek mutatják azt, hogy kétségtelen súlyos veseelváltozás és nem kielégítő vesefunctio mellett a műtétet a beteg kibírhatja, ha az sima lefolyású, azonban az ilyen gyenge ellenállású szervezet és labilis veseműködés mellett akármilyen kis complicatio, mint a második esetben kis bronchopneumoniás gócok, melyeket egy jó szervezet könnyen leküzdhetett volna, elegendő volt a labilis veseműködés felborítására és uraemia bekövetkezésére. Adott esetben tehát nagyon nehéz megszabni azt a határt, hogy ilyen nem egészen intakt vesék mellett meddig lehet operálni. Kétségtelen, hogy a jó közérzet, jó erőbeli állapot és az az általánosan tett jó benyomás, melyet egy tapasztalt orvosra a beteg tesz, lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy a műtéti indicatiót felállítsuk-e vagy sem. A functionális vizsgálatok eredményei, különösen a vér fagypontjának meghatározása, elég megbízható módon tájékoztatnak bennünket a vesék állapotáról s például 0-60,0-61 vérfagypontsüllyedésen túl radicális műtétet már nem lehet végezni. Egy fontos indicatiója a műtétnek az a jelenség, hogy a megnagyobbodott prostatában feltűnően tömött gócot tapintunk, vagyis carcinomára van gyanúnk. Operált eseteink közül 15 esetben találtunk a kivett prostatában szövettanilag megállapított carcinomát. Ezek a műtétet valamennyien jól kiáltották. Volt még egy pár esetben a műtét előtt tömött göb tapintható a prostatában, melyek azonban fibroadenomáknak bizonyultak. Öt olyan esetem is volt, hol a műtét előtti cystoskopos vizsgálatnál a bedomborodó prostatán lepedékes fekélyes területet láttunk s el voltunk rá készülve, hogy carcinomát fogunk a műtétnél találni; ezen esetekben azonban a fekély az állandó katheter okozta decubiusnak bizonyult. Ilyen eseteket azután a hólyag felé bedomborodó (intravesicalis) hypertrophiáknál, később cyistoskopiáknál többször is láttunk. 485 operált esetből meghalt 39. A halálok 14 esetben bronchopneumonia; ezek közül négy narkotizálva volt. Ezek még első eseteim közül valók voltak, midőn még a műtét végrehajtásakor általános narkosist alkalmaztunk. Tüdőembolia volt hat esetben. Ezek közül az egyik esetben a nyolcadik napon lépett fel tüdőembolia, majd a beteg állapota megjavult, de a 25. napon egy újabb embólia halálát okozta. Uraemia volt négy esetben. Olyan határesetek voltak ezek, ahol a műtéti indicatio felállítása nagyon kétséges volt. Mind a négy esetben kis, tüdőcomplicatio okozta a labilis egyensúly felborítását. Szívgyengeség volt egy esetben, midőn a műtét előtti napon a beteg erős hólyagvérzést kapott s szívgyengeség tünetei mellett csak a 16. napon halt meg. Lepsis volt két esetben. Apoplexia két esetben. Pericystitis egy esetben, midőn a genysüllyedésre újra és újra meg lett nyitva, de a beteg a 76. napon maghalt. Pyelonephritis acuta négy esetben. Thrombosis az art. pulmonalisban egy esetben. A nagyon sápadt beteg !($ VX1NUH o| 299