Orvosi Hetilap, 1925. május (69. évfolyam, 18-22. szám)
1925-05-03 / 18. szám
1925. 18. sz. ORVOSI HETILAP mennyiségének s az aciditásnak gyors csökkenését. Megerősíti ezt a felvételt az a régen is,mert — bár aetiologiailag még nem tisztázott — tény, hogy chronikus ikterusok folyamán a gyomorsecretio többnyire a kezdeti hyperaciditásból fokozatosan hyp-, illetve anaciditásba megy át. II. Egyszeri insulinadag hatása a gyomorsecretisra. Vizsgálataink második csoportjában arról a kérdésről óhajtottunk tájékozást nyerni, hogy az egy ízben adagolt insulin — a szervezetben való tartózkodásának ideje alatt — milyen irányban és mértékben módosítja a gyomorsecretiót. A gyomorkiválasztás vizsgálatára az Ehrmann által ajánlott alkoholos próbareggelit olyképen módosítottuk, hogy a betegnek éhgyomorra 200 cm3 96%-os vizes aethylalkohololdatot adtunk. Az alkohol elfogyasztása után a már előzőleg levezetett Einhornszondán át 10 percenkint a 20 cm3 gyomorbemneket ürítettük ki aspiratio útján, s a kiürítést addig folytattuk, míg a gyomorban tartalmat találtunk. A gyomortartalom lehető keveredését előmozdítandó, a betegeket minden aspirálás előtt megráztuk, s egyidejűleg a szondán át a gyomorba néhány cm3 levegőt fújtunk (Vándorfy). Figyelemmel voltunk továbbá arra is, hogy a beteg a szondázás alatt elválasztott szájnyalat le ne nyelje. Az egyes gyomortartalomrészletekben — a fentebb leírt módon — külön-külön meghatároztuk a szabadsósavtartalmat s az összaciditást. Ugyancsak ügyeimmel voltunk az egyes fractiók esetleges epe- és nyáktartalmára is. Ezt a vizsgálatot minden esetünkben legalább két ízben végeztük el: először physiologiás körülmények között, másodszor pedig olyképen, hogy az alkohololdat elfogyasztása előtt pontosan 30 perccel a betegnek subeutan 10 klinikai egység (0-5 cm3) Welcome-gyármányú insulint adtunk. Első csoportbeli betegeinkkel szemben itt a gyomortartalom fractionált kiürítésére azért tértünk át, mivel azt az időpontot, melyben az insulin a gyomorra gyakorolt nem speciákus hatásának maximumát eléri, nem ismertük — s éppen ezt az időpontot, illetve időtartamot akartuk rögzíteni kísérleteink során. Táblázataink közlését — azoknak nagy terjedelmére való tekintettel — mellőzzük s a következőkben csupán rövid összefoglalását nyújtjuk ezirányú kísérleteink eredményeinek. Tizenegy esetünk közül hétben a gyomorbemnek szabad HCl-tartalma és összaciditása insulinhatásra jelentékenyen nőtt (16—84%-ig), három esetben a szabad sósavtartalom és összaciditás maximális szintje változást nem mutatott s az insulinnal, illetve anélkül végzett vizsgálat közt csak annyiban volt különbség észlelhető, hogy a gyomortartalom maximális aciditását insulinhatás alatt korábban érte el, mint insulin nélkül, továbbá, hogy insulinhatás alatt gyomortartalom jelentékenyen (20—60 perc) hosszabb ideig volt nyerhető, mint a controllvizsgálatok során. Ez utóbbi jelenség oka kétségtelenül a motilitásnak ineulinhatásra bekövetkezett csökkenésében rejlik, mint azt több esetben végzett Röntgen-vizsgálataink egyértelműen bizonyítják.3 A gyomortartalom aciditási maximumának insulinhatásra bekövetkező csökkenését csupán egyetlen esetben észleltük. Összefoglalás: 1. Napokon át rendszeresen adagolt insulin a gyomor secretiós működésére kivétel nélkül stimulálólag hat. 2. Egyszeri insulinadag hatása alatt a gyomortartalom savconcentratiója az esetek többségében nő, az esetek kisebb részében változatlan marad. Irodalom: Badylkes: Arch. f. Verdauungskrankh. 34. — Boenheim: Arch. f. Verdauungskrankh. 26. — Deutsche med. Wschr. 1921. — Hardt: Amer. journ. of physiol. 40. — Hess és Gundlach: Pflügers Arch. 185. — Molnár és Csáki: Zschr. f. ki. Med. 100. — Rogers. Rahe, Fawcett és Hackelt: Amer. journ. of physiol. 39. — Vándorfy: megjelenik a Klin. Wschr.-ban. — Yukawa: Arch. f. Verdauungskrankh. 14. Ritkán előforduló hasűri pseudocysta esete. Irta: Schustek Jenő dr. tanársegéd. Az irodalomban sokat olvasunk olyan hasüri cystikus termenagyobbodásokról, melyeknek pathogenesise minden sebész előtt ismeretes. Aránylag könynyen ismerhetők fel a petefészek cystomái, gyakran kórismézünk echinococcus vagy pankreas cystát, nem ritkák a mesentellum tömlős daganatai. A retroperitonealis szervek cystikus megbetegedéseivel léptennyomon találkozunk. Mindezekkel szemben olyan cystára is bukkanhatunk, melynek mivoltát s aetiológiáját még annak teljes kiirtása és kórszövettani feldolgozása után sem tudjuk megmagyarázni. Ilyen nem mindennapos kóros elváltozás észlelete késztetett az alább leírandó eset ismertetésére. M. P.-né, 39 éves napszámos asszony, ki eddig állandó jó egészségnek örvendett, a klinikára való felvétele előtt egy héttel hirtelen betegedett meg, egész hasára kiterjedőleg görcsös fájdalmat érzett gyakori hányás kíséretében, teljes szél- és székrekedéssel. Felvételekor a jól fejlett és táplált beteg temperaturája 36-6 Cm, pulzusa 82, középhullámú, rythmikus. Mellkasi szervei épek. A has meteoristikus, emellett jobb fele kifejezetten elődomborodik. A jobb bordaív és spina iliaca ant. sup. magassága közötti középvonalban a jobb rectus alatt, az umbilicushoz közel, gyermekfejnyi, éles határú, fluctuáló, tompa kopogtatási hangot adó, mérsékelten mozgatható, nyomásra érzékeny terimenagyobbodást tapintunk, fölötte a hasfal ép. Genitáliák, vér-vizeletvizsgálat kórosat nem mutatnak. Hányás, szél- és székrekedés. Tumor okozta mechanikus ileusra gondolván, a betegnek rögtöni műtétet ajánlunk, melyhez beleegyezést nem nyervén, physostigminnel és magas beöntésekkel igyekszünk az occlusiót megszüntetni. Ez sikerrel jár, a beteg négy napig jól érezte magát, mely idő alatt Röntgen-vizsgálattal (pneumo-pyelographia) a gyomor-béltractus és vesék épségéről is meggyőződhettünk, anélkül, hogy a terimenagyobbodás hovatartozandóságát is megállapítottuk volna. Az 5—6. napon ismétlődő kínos görcsös fájdalmak hatása alatt a beteg aláveti magát a műtétnek (Prof. Kuzmik). Pararectalisan a terimenagyobbodás legnagyobb domborulatán vezetett metszéssel nyitjuk meg a hasüreget. A colon ascenidiens, jejunalis kacsok és hasfal között gyermek fejnyi, kékesen áttűnő, simafalú, rostos tokkal bíró cystát találunk, mely a peritoneum parietaleról könnyen leválasztható, egészen a cysta alapjáig, mely mintegy tenyérnyi területen részben a colon ascendenssel, részben egy jejunalis kaccsal oly szorosan volt összenőve, hogy leválasztása az említett belek berepedése nélkül nem lett volna kivihető. Peritonizálás után a hasüreget zártuk, a kóros tömlő legnagyobb részét eltávolítottuk. A cystának mintegy 300 cm 3 víztiszta, néhány ubrincafajot s leukocytát tartalmazó, baktériummentes tartalma exsudatumnak bizonyult. Górcső alatt a kiirtott tömlő falának erősen felrostozódott kötőszöveti rostjai között a chronikus sári szövet volt túlnyomó. Számos vérzéses terület mellett epitheloid-sejtek voltak láthatók. Tuberculosisra festés negatívnak bizonyult. (Henry dr.) Beteg per secundam intentionem gyógyult. A cysta kihámozása közben önkéntelenül két kér . A röntgenátvilágításokat a klinika Röntgen-laboratóriumában Seregiig dr. volt szíves végezni. 401 A budapesti kir. magy. Pázmány Péter-taudományegyetem II. sz. sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Kuzmik Pál dr. egyet. nyilv. rendes tanár).