Orvosi Hetilap, 1925. május (69. évfolyam, 18-22. szám)

1925-05-03 / 18. szám

1925. 18. sz. ORVOSI HETILAP mennyiségének s az aciditásnak gyors csökkenését. Meg­erősíti ezt a felvételt az a régen is,mert — bár aetiolo­­giailag még nem tisztázott — tény, hogy chronikus ikte­­rusok folyamán a gyomorsecretio többnyire a kezdeti hyperaciditásból fokozatosan hyp-, illetve anaciditásba megy át. II. Egyszeri insulinadag hatása a gyomorsecretisra. Vizsgálataink második csoportjában arról a kér­désről óhajtottunk tájékozást nyerni, hogy az egy ízben adagolt insulin — a szervezetben való tartózkodásának ideje alatt — milyen irányban és mértékben módosítja a gyomorsecretiót. A gyomorkiválasztás vizsgálatára az Ehrmann által ajánlott alkoholos próbareggelit olyképen módosítottuk, hogy a betegnek éhgyomorra 200 cm3 9­6%-os vizes aethylalkohololdatot adtunk. Az alkohol elfogyasztása után a már előzőleg levezetett Einhorn­­szondán át 10 percenkint a 20 cm3 gyomorbemneket ürí­tettük ki aspiratio útján, s a kiürítést addig folytat­tuk, míg a gyomorban tartalmat találtunk. A gyomor­­tartalom lehető keveredését előmozdítandó, a betege­ket minden aspirálás előtt megráztuk, s egyidejűleg a szondán át a gyomorba néhány cm3 levegőt fújtunk (Vándorfy). Figyelemmel voltunk továbbá arra is, hogy a beteg a szondázás alatt elválasztott szájnyalat le ne nyelje. Az egyes gyomortartalomrészletekben — a fentebb leírt módon — külön-külön meghatároztuk a szabadsósavtartalmat s az összaciditást. Ugyancsak ügyeimmel voltunk az egyes fractiók esetleges epe- és nyáktartalmára is. Ezt a vizsgálatot minden esetünk­ben legalább két ízben végeztük el: elő­ször physiolo­­giás körülmények között, másodszor pedig olyképen, hogy az alkohololdat elfogyasztása előtt pontosan 30 perccel a betegnek subeutan 10 klinikai egység (0-5 cm3) Welcome-gyármányú in­sulint adtunk. Első csoportbeli betegeinkkel szemben itt a gyo­mortartalom fractionált kiürítésére azért tértünk át, mivel azt az időpontot, melyben az insulin a gyomorra gyakorolt nem speciákus hatásának maximumát eléri, nem ismertük — s éppen ezt az időpontot, illetve idő­tartamot akartuk rögzíteni kísérleteink során. Táblázataink közlését — azoknak nagy terjedel­mére való tekintettel — mellőzzük s a következőkben csupán rövid összefoglalását nyújtjuk ezirányú kísér­leteink eredményeinek. Tizenegy esetünk közül hétben a gyomorbemnek szabad HCl-tartalma és összaciditása insulinhatásra jelentékenyen nőtt (16—84%-ig), három esetben a sza­bad sósavtartalom és összaciditás maximális szintje változást nem mutatott s az insulinnal, illetve anélkül végzett vizsgálat közt csak annyiban volt különbség észlelhető, hogy a gyomortartalom maximális aciditá­­sát insulinhatás alatt korábban érte el, mint insulin nélkül, továbbá, hogy insulinhatás alatt gyomortarta­lom jelentékenyen (20—60 perc) hosszabb ideig volt nyerhető, mint a controllvizsgálatok során. Ez utóbbi jelenség oka kétségtelenül a motilitásnak ineulinhatásra bekövetkezett csökkenésében rejlik, mint azt több eset­ben végzett Röntgen-vizsgálataink egyértelműen bizo­nyítják.3 A gyomortartalom aciditási maximumának insulinhatásra bekövetkező csökkenését csupán egyet­len esetben észleltük. Összefoglalás: 1. Napokon át rendszeresen adagolt insulin a gyo­mor secretiós működésére kivétel nélkül stimuláló­­lag hat. 2. Egyszeri insulinadag hatása alatt a gyomor­­tartalom savconcentratiója az esetek többségében nő, az esetek kisebb részében változatlan marad. Irodalom: Badylkes: Arch. f. Verdauungskrankh. 34. — Boenheim: Arch. f. Verdauungskrankh. 26. — Deutsche med. Wschr. 1921. — Hardt: Amer. journ. of physiol. 40. — Hess és Gundlach: Pflügers Arch. 185. — Molnár és Csáki: Zschr. f. ki. Med. 100. — Rogers. Rahe, Fawcett és Hackelt: Amer. journ. of physiol. 39. — Ván­dorfy: megjelenik a Klin. Wschr.-ban. — Yukawa: Arch. f. Verdauungskrankh. 14. Ritkán előforduló hasűri pseudo­cysta esete. Irta: Schustek Jenő dr. tanársegéd. Az irodalomban sokat olvasunk olyan hasüri cystikus ter­menagyobbodásokról, melyeknek path­o­­genesise minden sebész előtt ismeretes. Aránylag köny­­nyen ismerhetők fel a petefészek cystomái, gyakran kórismézünk echinococcus vagy pankreas cystát, nem ritkák a mesentellum­ tömlős daganatai. A retroperi­­tonealis szervek cystikus megbetegedéseivel lépten­­nyomon találkozunk. Mindezekkel szemben olyan cys­­tára is bukkanhatunk, melynek mivoltát s aetiológiá­­ját még annak teljes kiirtása és kórszövettani feldol­gozása után sem tudjuk megmagyarázni. Ilyen nem mindennapos kóros elváltozás észlelete késztetett az alább leírandó eset ismertetésére. M. P.-né, 39 éves napszámos asszony, ki eddig állandó jó egészségnek örvendett, a klinikára való fel­vétele előtt egy héttel hirtelen betegedett meg, egész hasára kiterjedőleg görcsös fájdalmat érzett gyakori hányás kíséretében, teljes szél- és székrekedéssel. Fel­vételekor a jól fejlett és táplált beteg temperaturája 36-6 Cm, pulzusa 82, középhullámú, rythmikus. Mellkasi szervei épek. A has meteoristikus, emellett jobb fele kifejezetten elődomborodik. A jobb bordaív és spina iliaca ant. sup. magassága közötti középvonalban a jobb rectus alatt, az umbilicushoz közel, gyermek­­fejnyi, éles határú, fluctuáló, tompa kopogtatási han­got adó, mérsékelten mozgatható, nyomásra érzékeny terimenagyobbodást tapintunk, fölötte a hasfal ép. Genitáliák, vér-vizeletvizsgálat kórosat nem mutatnak. Hányás, szél- és székrekedés. Tumor okozta mechani­kus ileusra gondolván, a betegnek rögtöni műtétet ajánlunk, melyhez beleegyezést nem nyervén, physo­­stigminnel és magas beöntésekkel igyekszünk az occlu­­siót megszüntetni. Ez sikerrel jár, a beteg négy napig jól érezte magát, mely idő alatt Röntgen-vizsgálattal (pneumo-pyelographia) a gyomor-béltractus és ve­sék épségéről is meggyőződhettünk, anélkül, hogy a terimenagyobbodás hovatartozandóságát is megállapí­tottuk volna. Az 5—6. napon ismétlődő kínos görcsös fájdalmak hatása alatt a beteg aláveti magát a műtét­nek (Prof. Kuzmik). Pararectalisan a terimenagyobbodás legnagyobb domborulatán vezetett metszéssel nyitjuk meg a has­üreget. A colon ascenidiens, jejunalis kacsok és hasfal között gy­ermek fej­nyi, kékesen áttűnő, simafalú, rostos tokkal bíró cystát találunk, mely a peritoneum parie­­taleról könnyen leválasztható, egészen a cysta alapjáig, mely mintegy tenyérnyi területen részben a colon ascendenssel, részben egy jejunalis kaccsal oly szoro­san volt összenőve, hogy leválasztása az említett belek berepedése nélkül nem lett volna kivihető. Peritonizá­­lás után a hasüreget zártuk, a kóros tömlő leg­nagyobb részét eltávolítottuk. A cystának mintegy 300 cm 3 víztiszta, néhány ubrincafajot s leukocytát tartalmazó, baktériummen­tes tartalma exsudatumnak bizonyult. Górcső alatt a kiirtott tömlő falának erősen felrostozódott kötőszöveti rostjai között a chronikus sári szövet volt túlnyomó. Számos vérzéses terület mellett epitheloid-sejtek vol­tak láthatók. Tuberculosisra festés negatívnak bizo­nyult. (Henry dr.) Beteg per secundam intentionem gyógyult. A cysta kihámozása közben önkéntelenül két kér­ . A röntgenátvilágításokat a klinika Röntgen-labo­­ratóriumában Seregiig dr. volt szíves végezni. 401 A budapesti kir. magy. Pázmány Péter-taudományegye­­tem II. sz. sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Kuzmik Pál dr. egyet. nyilv. rendes tanár).

Next