Orvosi Hetilap, 1926. szeptember (70. évfolyam, 36-39. szám)

1926-09-05 / 36. szám

968 ORVOSI HETILAP 1926. 36. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Érdekesebb műtéti esetek. Irta: Scipiades Elemér dr., az Erzsébet-egyetemen a szülészet és nőgyógyászat ny. r. tanára. Három esetet kívánnék referálni, melyeknek egyike manapság már szinte kuriozitás számba menő sajátosság, a másik kettő pedig a velük kapcsolatosan levonandó therápiás tanulságok miatt érdemli meg, hogy azokat ismertessem. Az első eset egy műtét útján gyógyított Szokatlan nagyságú köldöksérv. Ennek viselője egy 60-ik évében járó, 14 éve özvegy s 41 év előtt egyetlen egyszer szült, kissé seni­lis külsejű és mérsékelt tápláltságú egyén, aki 12 év előtt vette először észre, hogy köldöke táján valame­lyes dudorodása képződött. Ugyanekkor felkereste bajával egyik pécsi sebészeti osztály főorvosát is, aki köldöksérvet állapított meg s műtétet javasolt. A beteg azonban abba nem ment bele. Azóta egész három évig sérvkötőt viselt, mert sérvét maga vissza tudta helyezni. Később azonban az többé nem volt vissza­helyezhető, mi több, annak ellenére, hogy a beteg has­tartót is viselt, folyton nagyobbodott és mind több és több panaszt is okozott. Egy hét előtt végre, székreke­déssel, heves, görcsös fájdalmai keletkeztek hasában, melyek csak nagynehezen csillapodtak meg. Ezért kereste fel klinikánkat. A felvételi vizsgálatkor azt állapítottuk meg, hogy a hasfalból a gyomorgödör tájáról egy ter­me­­nagyobbodás ugrik ki, közel nyolchónapos terhes méh terjedelmében, mely onnan a combok felső harmadáig lelóg. Rajta a bőr tágult gyüjtőerekkel behálózott, erő­sen elvékonyodott, kiterjedten elhegesedett, sőt itt-ott ekzemás foltokkal is beszórt. E képlet fölött dobos a kopogtatási hang, tehát légtartalm­i zsigereket tartal­maz. Alapjának körfogata 62 cm, mélyében pedig a köldökgyűrű jó három harántujjnyira tátong, melyen át a képlet tartalma visszahelyezhetetlen. Világos volt ezek alapján, hogy egy manapság már alig látott nagyságú, egyelőre irreponabilis, olyan köldöksérvvel van dolgunk, melyet viselője szinte érthetetlen indolentiával egész addig viselt, mígnem annak bőre majdnem a repedésig elvékonyodott, ben­­nekét pedig a hasár tartalmának jórésze alkotja és pedig egyelőre visszahelyezhetetlenü­l. Ismeretes pedig, hogy az ekkora sérvek vissza­helyezése, ennyi idei fennállás után, néha még műtét útján sem sikerül. Ennek tudatában kellett tehát hozzá­fognunk ahhoz, hogy a beteg érdekében, ha lehet, vala­mit tegyünk és pedig annál inkább, mert, mint emlí­­tem, nála néhány nap előtt kizáródás készülődésére valló jelenségek mutatkoztak. Ezért, radicális műtéthez is hozzákészülve, kellő mélyen narkotizáltuk a beteget annak eldöntésére, vár­jon, legalább jórészt, a hasprés kizárása mellett repo­­nálható-e a sérv. Utóbbi, jelentékeny nehézségek árán ugyan, teljesen sikerült. Ez a körülmény természetesen azonnal kedvezőre állította a műtét kilátásait, annak ellenére, hogy az intestinák a nyomás abbanhagyására újra teljes mértékben kinyomultak. A műtétet Mayo szerint harántul ovális metszés­ből végeztük el az ép bőr határán. E metszésből a zsíron át praeparáltuk körül a sérv kocsányát az ép hasi­­bőnye határán. Ekkor itt körülmetszettük a fasciát s annak sebszéleit Lumnicerekkel kifogtuk. Most egy helyen megnyitottuk a hashártyaüreget s a peritoneu­mot ujjunk ellenőrzése mellett metszettük körül a sérv­kapu határán. Ekkor tűnt aztán ki, hogy a sérv ben­­nekét az összes vékonybelek, az egész bélfodor, a fel­hágó és a harántremese, valamint a cseplesszel együtt a gyomor képezi, melyek közül utóbbi a sérvtömlőre annyira ránőtt, hogy onnan csak ollózással volt leszabadítható. Ennek végeztével meglehetős nehézsé­gek árán reponáltuk az exenterálódott zsigereket, majd tovafutó 6-os számú catguttel harántirányban elvarr­­tuk a fascia sebét és pedig a peritoneummal közösen, mert a kettő szétválasztható nem volt. E varratvonal fölé ugyanilyen erős, de csomós, catgut varratokkal egy Lembert-szerű védő varratsort helyeztünk, majd csomós catgutvarratokkal egyesítettük a zsírt, a bőr­sebet pedig Herff-kapcsokkal zártuk. A gyógyulás egyetlen lázas hőemelkedés nélkül folyt, s a varrat­vonal vonalas egyesülésével végződött, úgy, hogy a beteg 14 nappal a műtét után gyógyulva hagyta el a klinikát. Ezen elhanyagolt esetnek szerencsés eredményű műtétje természetesen semmikép sem módosít azon rég kiforrott tanulságon, hogy a köldöksérveket minél korábban kell operálni, mert csak kivételes, hogy azon veszélyeket, melyek ilyen elhanyagolt esetekben, mint ezt a beteget is, fenyegették, szerencsésen lehet el­hárítani. A másik két eset, melyről még referálni óhajtok. A hasűrbe áthatoló méhrepedésnek műtét útján gyógyított két esete. 26 éves teknővájó cigányasszony 10 év alatt ötször esett át szülésen, utoljára két év előtt, és pedig mindenkor bába közreműködése nélkül, szerencsésen. Mostani hatodik szülése kapcsán, 27­­1 órával a fájások kezdete, továbbá 9/4 órával a burokrepedés után, szállították be hozzánk azon előzményi adatok­kal, hogy a vajúdónak a burokrepedéskor szemérem­zéséből valami kiesett, mire állandó görcsei keletkez­tek, melyek a maximumra fokozódva 5 és 14 órával a beszállítás előtt hirtelen megszűntek. Ezóta erős szé­dülés fogta el a beteget, miért is végre bábát hiva­tott, aki faluról parasztszekéren a klinikára szállít­tatta. A felvételkor a folytonosan jajveszékelő, rend­kívül nyugtalan betegnél 36-6 C° hőmérsék mellett facies hippokratikát, hideg verejtékkel ellepett homlo­kot és igen tág pupillákat állapítottunk meg elsőnek. Ezenfelül pedig még az derült ki, hogy az érlökés könnyen elnyomható, száma 126. A has puffadt, tompa kopogtatási hanggal a mély lumbal tájakon. A has a szeméremdomb fölött és baloldalt körülírt helyen rend­kívül fájdalmas. Méhösszehúzódások nem állapítha­tók meg. A méh kb. gyermekfejnyi összehúzódott tömeg alakjában a jobb bordaív alatt foglal helyet s tőle a köldök vonalán keresztül a baloldali hengeres szalag­nak megfelelő köteg húzódik a bal medencefalhoz. A köldök táján magzati aprórészek feltűnő közvetlenség­gel tapinthatók a bőr alatt. A fej jobboldalt helyezke­dik el. A törzs harántfekvésben a bal bordaív irányába felcsapott farral tapintható. A balkar elő van esve, pedemás és szederjes. Ingerlésre nem mozdul. Magzati szívhangok nem hallhatók. A hüvelyből kifelé mérsé­kelt vérzés van. E külső vizsgálati lelet alapján te­hát egészen kétségtelen volt, hogy a hasűrbe áthatoló, magától keletkezett méhrepedéssel van dolgunk. Ezt a kórismét aztán a belső vizsgálat is megerősítette, mert egész kezünkkel a méh alsó szakaszán mellül és bal­oldalt helyet foglaló óriási sérülésen át szabadon tapint­hattunk be a belek közé.

Next