Orvosi Hetilap, 1926. október (70. évfolyam, 40-44. szám)
1926-10-03 / 40. szám
1080 ORVOSI HETILAP 1926. 40. sz. sikere még ezek után is sokban függ az anatómiai viszonyoktól és kórtényezőktől. További és nem csekély jelentőségű oka lehet a műtét sikertelenségének egyéb intracranialis megbetegedések jelenléte vagy keletkezése műtét után s éppen a sinusthrombosis domináló tünetei annyira fedhetik ezeknek jelenlétét, hogy az észlelő előtt rejtve maradnak s csak akkor válnak manifestekké, amikor a műtéti megoldás már kevés reményt nyújt. Jelen közlemény tárgya az egyetemi fülgyógyászati tanszék (Szent Rókus-kórház) beteganyagán eszközölt észlelések alapján a sinusthrombosisnak éppen ezen egyéb intracranialis szövődményekhez való viszonyának ismertetése a szövődmények gyakorisága, keletkezése, megjelenésének módja és azoknak a tüneteknek szempontjából, melyek ezeknek idejekorán való felismerését lehetővé és így gyógyítás céljaira hozzáférhetőbbé teszik. E leggyakoribb és legfontosabb szövődmények: 1. a perisinuosus, illetve extraduralis tályogok, 2. az intrameningealis és subduralis tályogok, 3. a leptomeningitis purulenta és 4. az agytályogok. Megfigyelésünk alapját az utolsó 10 év (1916—1925) alatt előfordult 77 sinusthrombosis-esetünk képezi; ezensinusthrombosis-esetek közül jelen közleményben csupán azokról lesz szó, melyeknél a sinusthrombosis mellett még egyéb — egy, esetleg több — koponyaűrbeli szövődmény is állott fenn, függetlenül attól, vájjon ezek a szövődmények a sinusthrombosisból indultak-e ki, vagy sem? E szövődmények előfordulását a sinusthrombosis mellett a következő összeállítás tünteti fel: Sinusthrombosis-esetek száma........................... 77 Egyéb intracranialis szövődmény nélküli esetek száma.......................................................... 27 , 35% Egyéb intracranialis szövődmények................ 50 - 65% Ezek közül csupán perisinuosus, illetve extraduralis tályog ........................................... 27 , 54% csupán intrameningealis és subduralis tályog ................................................. — csupán meningitis ...................................... — csupán agy tályog ...................................... 3= 6% extraduralis + subduralis tályog........... 1 = 2% extraduralis + subduralis + kisagytályog 1= 2% extraduralis tályog + agytályog ........... 7 = 14% extraduralis tályog + meningitis .... 4=8% extraduralis tályog + agytályog + meningitis ......................................... 2 = 4% subduralis tályog + meningitis .............. 1=2% agytályog + meningitis ........................... 4 = 8% összesen: 50 1. Perisinuosus, illetve extraduralis tályog. A pachymeningitis externa purulenta és a rendszerint vele együtt járó perisinuosus, illetve extraduralis tályog nemcsak leggyakoribb koponyaűrbeli szövődménye a középfülgenyedéseknek, hanem egyúttal a sinusthrombosisnak is leggyakoribb társszövődménye. 77 eset közül 42-ben, vagyis 54%-ban volt jelen, és pedig heveny esetekben 7-szer, idült esetekben pedig 35-ször. További hat esetben felrakodások alakjában állott fenn a pachymeningitis externa, tályogképződés nélkül. Az extraduralis tályog gyakoribb szövődménye az acut, illetve subacut középfülgenyedéseknek, mint az idülteknek. Sinusthrombosis-eseteinkben a viszony fordított, ez az idült sinusthrombosis-esetek lényegesen nagyobb számában leli magyarázatát (heveny eseteink száma 20, az idülteké 57). Az extraduralis tályog az esetek legnagyobb részében a sziklacsont beteg góca révén jön létre olyan módon, hogy a geny a dura és a sziklacsont között helyeződik el. Lényegesen kisebb azoknak az eseteknek a száma, melyeknél a sinusthrombosis idézi elő az extraduralis genygyülemet, akként, hogy a sinusthrombosis folyamata közben a thrombus elgenyed, átlyukasztja a sinus falát és a kiürülő geny a kemény agyburkon kívül helyeződik el. Az extraduralis tályog keletkezésének mikéntjére vonatkozólag legtöbb esetben felvilágosítást nyújt a sziklacsont és a sinus állapota: ha a sinuson sipolyt, szétesést találunk és a sinus üres, valószínű, hogy az extraduralis tályog a sinusthrombosis következménye. Hét esetünkben, melyek között úgy heveny, mint idült esetek szerepelnek, több-kevesebb valószínűséggel vehetjük fel az extraduralis tályognak sinus eredetét. A többi extraduralis tályoggal bíró sinusthrombosisesetben éppen fordítva áll a dolog: az extraduralis tályog nemcsak megelőzi a sinusthrombosis fellépését, hanem egyenesen közvetíti a fertőzést a csont és a sinus között. Az extraduralis felrakodások és genygyülemek sokszor ijesztően nagy kiterjedésűek, elboríthatják nemcsak a betegoldali agyfélteke csaknem egész felületét, hanem átterjedhetnek a másik oldalra is. A sinusthrombosissal szövődött extraduralis tályog műtét előtti felismerése sokszor nehézségekbe ütközik, ám az előzetes kórismérés elmulasztása rendes körülmények között nem rejt magában veszedelmet, mivel a sinusfolyamat műtéti megoldása kapcsán — a koponyaüreg megnyitása következtében— amúgy is megoldást nyer, de éppen ez oknál fogva ajánlatos a sinusthrombosis-műtéteknél úgy a középső, mint a hátsó koponyaüreg explorálása, esetleg feltárása, különösen az olyan esetekben, melyeknél a vitrealis-lemez kóros elváltozása észlelhető. A további kórlefolyás a sinusthrombosis, illetőleg az egyéb koponyaűrbeli szövődmények kimenetelétől függ, miután az extraduralis tályogok gyógyhajlama igen jó, csak a legritkább esetben idézik ugyanis elő az agyburkok s az agyállomány megbetegedését, minthogy a szervezet a kemény és lágy agyburkok, sőt az agy kéregállományának összenövésével is hosszú időn át sikeresen védekezik a fertőzés ellen. 2. Intrameningealis és subduralis tályogok. *# A sinusthrombosissal együtt fennálló intrameningealis és subduralis tályog igen ritka társszövődmény; kórtüneteinkben mindössze három ízben találunk erre vonatkozó feljegyzéseket. A subduralis tályog azonban ezek közül is csupán az egyikben volt az egyetlen súlyos koponyaűrbeli szövődmény, a második esetben genyes agyhártyagyulladással együtt állott fenn, míg a harmadik esetben felületes kisagyi tályoggal együtt találtuk és nyitották meg. A pachymeningitis interna és az ezt kísérő subduralis tályog többnyire extraduralis tályognak a kemény agyburok felszínéről per continuitatem a kemény agyburok belső felszínére való tovaterjedése útján jön létre és így fennállhat sinusthrombosis mellett, anélkül, hogy keletkezéséért a sinusthrombosisos folyamat okolható volna. Csak igen ritkák azok az esetek, amelyekben a sinus folyamat a közvetlen előidéző, amenynyiben a sinus belső falára is ráterjedt gyulladásos folyamat pachymeningitis internához és így subduralis tályog keletkezéséhez vezethet. A subduralis tályogok klinikai diagnosisa igen nehéz, minthogy egyrészt gyakran tünetmentesen állanak fenn, másrészt általános agyi tünetekkel járnak, melyeket nem egyszer inkább a fennálló egyéb