Orvosi Hetilap, 1927. március (71. évfolyam, 10-13. szám)

1927-03-06 / 10. szám

252 ORVOSI HETILAP 1927 10 sz. vérsejtszám 4200-ra esett s a granulocyták csaknem teljesen eltűntek. Az említett, jellemző lépelváltozással bíró lehetőségek miatt sokat reméltünk a lép punctio által nyert nedvének vizsgálatától, s ebben nem is csa­lódtunk. A lépnedvben myelocyták és myeloblastok tömegét találtuk az idősült myelosisra jellemző tarka­ságban. Erre a leletre alapítottuk kórisménket, mely­­lyel az esetet boncolásra is kiírtuk: a leukaemiás myelosis. A boncolás meglepetést hozott. A rezedaszínű „pyoid“-velőnek nyoma sem volt, a csontvelőállományt rostonyás, kocsonyás zsírszövet töltötte ki, melyből csak kevés sejtszegény savó volt kinyomható. Egyéb szerveken talált elváltozások alapján a kórboncnok bronchopneumoniából kiinduló sepsist diagnostizált, s csak a szervek szövettani feldolgozásakor derült ki klinikai feltevésünk helyessége, amennyiben májban, lépben, nyirokmirigyekben típusos elhelyezkedésben gazdag myeloid-beszűrődések feküdtek. Epikrisis: A kórelőzmény s a kórszövettan alap­ján a beteg minden valószínűség szerint cronikus myelosisban szenvedett, melyhez friss tüdőgyulladás csatlakozott. A serdületlen sejtekből álló leukosisos burjánzás roppant érzékeny baktériumtoxinokkal szemben, s a fertőzésre rohamos szétesésnek indult. Következmény: myelophthisis — a granulocyták el­tűnése a vérből — s ennek folytán a kór elhatalma­sodása. A leukaemiás tüneteknek bizonyos infectiók kö­vetkeztében észlelt „javulása“ már régebben feltűnt, s therápiai értékesítését a régebben megkísérelt tuber­­kulin-kúrákban találta. Az eredmény szomorú volt. A lassú progresszójú kórt fouroyans myeloblastaemia vagy aleukia váltotta fel. Ritkábban bár, de találunk ránk hasonló hirtelen tempóváltozást túlerélyes Rönt­gen-besugárzások hatása alatt is. A tanulság, melyet leszűrhetünk, hogy a leukaemiás hajlandóságú vér­­sejtképző apparátus aránylag kisebb mérgezésre is könnyen válaszol teljes kipusztulással, s ha tanulmá­nyozzuk az előbb felsorolt kórformákat, azt fogjuk tapasztalni, hogy vannak bizonyos, látszólag ép szer­vezetek, melyek infectiókra hasonlóan reagálnak. Nyílt kérdés marad egyelőre, hogy vájjon latentiában levő leukaemiások aránylag enyhe fertőzéséről, vagy gyengébb ellenállással bíró csontvelő súlyos, talán faj­lagos affinitással súlyosbított fertőzéséről van-e szó. Acut myelosis. 50 éves férfi, akinek több ízben volt már torokgyulladása, látszólag minden ok nélkül erős hasmenést kap. Még nem lázas. Pár nap múlva torok­­gyulladás kíséretében kirázza a hideg. Légzésénél erős szúrásokat érez a léptájékon. Betegségének harmadik hetében kerül a klinikára. Lázmenet septikusan remit­­tál. Máj, lép hatalmasan meg van nagyobbodva. Vörös­­vérsejtszám: 3.200.000. Fehérvérsejtszám: 50.000. Qual.: Myeloblast 13%, myelocyta 4%, stb. Lympho- és mono­­cyta összesen 3%. A beteg ötheti szenvedés után meg­halt, s a kórboncnok leukaemiára jellemző typusos myeloid-burjánzást talált. Epikrisis: A kórkép klinikailag tonsillaris sepsis­­nek felelt meg, s vele harmonizált a vérkép is. Nem találtunk a laukaemiás myelosisnál megszokott vál­tozatos sejtösszetételt, eosinophil- és basophilsejt egyetlenegy sem volt kimutatható. A fehérvérsejtek 97%-a különböző korú neutrophil granulocyta. Myelo­blastok és myelocyták súlyos fertőzésnél a közölt szám­arányban nem valószínűtlenek. Az érettebb sejtalakok között számosan voltak vacuolás, picnotikus maggal bíró degenerált alakok, melyek Nägeli szerint csakis baktériumos toxinaemia következményei, s nem fordul­nak elő valódi leukaemiáknál A betegséget e szerint sepsisnek kellene tartanunk, dacára a kórbonctani véleménynek. Tekintettel azonban a szokatlanul nagy­mérvű metaplasis burjánzásra (a lép 7800 g-ot nyomott), nem lehet elutasítani azt a feltevést sem, hogy már leukaemiás hajlandósággal bíró szervezet sepsiséről van szó. Acut mikromyeloblasthaemia. 22 éves asszony, aki előzőleg teljesen egészségesnek érezte magát. Egy napon kirázza a hideg, láza fölmegy 40 fokra, pár nap múlva állapota kissé javul, már csak subfebrilis, majd torokfájás kíséretében ismét súlyosbodik. Nyirokcsomók nem tapinthatók. Lép egy ujjal ér túl a bordaíven, már nem nagyobb. Mandulákon szennyes lepedékkel borí­tott fekélyek. Rumpell-Leede-tünet positív. Vizeletben V0 ezrelék albumin. Vérkép: vörösvértestszám 1.550.000, fehérvértestszám 4900. A kenetben néhány jól felismer­hető myelocytán kívül csupa egymagvú, lymphoid sejtalak, melyeknek mintegy harmada oxidase-positív. Typusos, nagy myeloblast nem látható, a sejtek alig nagyobbak a kis lymphocytáknál, plasmájuk helyen­­kint pseudopodiumszerűen kicsúcsosodik. A beteg álla­pota napról-napra romlik. A fehérvérsejtszám prae­­mortalisan 1500-ig esik, s a myelocyták teljesen eltűn­nek. Bond­elet: Tonsillitis gangraenosa bilateralis. Ech­imoses subpericardiales, et subpleurales. Broncho­pneumonia diss. Hyperplasia rubra med­­ossium. A lép a normális nagyság mintegy másfélszerese, puha, szét­folyó. Szövettanilag: myeloblastos csontvelő, lépben a folliculosok atrophizálva, pulpában, nyir­okmirigyek­­ben, májban myeloblastos beszűrődések, melyeknek sejttypusa általában nagyobb, mint a vérben található sejteké. Oxidase-reactio részlegesen positív. Csontvelő­ben feltűnnek a jelentékeny számban előforduló óriás­sejtek, melyek lymphadenosisnál rendesen hiányozni szoktak. Epikrisis: Nemrégiben láttam egy purpurás be­tegnél alkalmazott vértransfusio nyomán hatalmas csontvelőizgalmat kifejlődni 7% myeloblasttal, mely három nap alatt teljesen megszűnt. Általában azonban a myeloblastok megjelenése a csontvelő súlyos elválto­zására mutat. A szövettani kép arra utal, hogy e sejtek differentiálódó­ képességüket elvesztették, s egyszerű zsugorodással öregszenek. Leánysejteket nem termel­nek, s ez egykerendszer miatt a vérbe kerülő sejtek száma alacsony. Myeloblastos szövet csakis egy meg­levő myeloid metaplasia talaján fejlődhet ki, mert maga proliferatióra képtelen, s rendszerint a folyamat irreparabilis súlyosbodását jelenti. Agranulocytosis. (Angina agranulocyta). Szintén súlyos tonsilláris sepsis képében zajlik le, s vezet halálhoz. Az eddig ismertetett esetek legnagyobb része fiatal nő volt. A beteg párnapi gyöngélkedés után lázas lesz. A mandulák, lágy szájpad, foghús, sőt a nyelv is fekélyes, nekrotikus, gangrenosus folyamatok színterévé válik. Vérzésekre való hajlamosság rend­szerint nincs. (Ez a negatívum különbözteti meg az előbbi kórképek klinikájától.) A leukocyták száma 1—2000, s azok is érintetlen kis lymphocyták; poly­­nukleáris leukocyták (granulocyták) csaknem teljesen eltűntek a vérből. A vörösvérsejtek és thrombocyták számában számbavehető eltolódás nem mutatkozik. A betegség végefelé a bőr és nyálkahártyák subiktóru­­sosan elszíneződnek. Anatómiailag általános septikus tü­netek, a májban nekrotikus gócok, s a granulopoetikus apparátus kipusztulása volt megállapítható. Leírói, W. Schultz-Verse, Friedemann szerint éppen ezen elec­­tiv, a granulocytákra irányuló hatásmódja biztosít szá­mára külön helyet a pathologiában. A legtöbben azon­ban tagadják ez álláspont helyességét, s a kórképet, mint a sepsisnek hyperacut, különleges szervi affini­tással bíró alakját fogják fel. Aleukia haemorrhagica, Frank-creatiója. Elkép­zelése szerint a csontvelőre ható noxa elsősorban a legérzékenyebb fásist a megakariocytákat bénítja, s haemorrhagiás diathesist okoz, másodsorban teszi tönkre a granulocytaképzést, s okozza a fehérvérsejtek ki­pusztulását, „aleukiát“, végül az egész csontvelő elsor­vasztását, „myelophtisist“. A klinika e hangzatos nevek alatt súlyos mérgezést talált, fekélyes torokkal, bőr- és nyálkahártyavérzésekkel, aplasiás anaemiás vérlelettel. Az anatómus sárga csontvelőt. Úgy az agranulocytosis, mint az aleukia a fehér­vérsejtképzés mélyreható mérgezésének biológiai válto­zatai, s ebben csupán fokozati különbségek választják el az acut, leukaemiaszerű reactióktól. Az aplasiát, mint a metaplasiától elvileg eltérő reactiót felfogni kétségtelenül téves. Csak quantitatív különbségek van­nak. A virus, mely a csontvelőt ingerelni képes, a bio-

Next