Orvosi Hetilap, 1927. május (71. évfolyam, 18-22. szám)

1927-05-01 / 18. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. 71. évfolyam 18. szám Budapest, 1927 május 1 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Vándorfy József: Histamin hatása anacid gyomorra. (483—485. oldal.) Réthi Aurél: Kétoldali posticusbénulás therapiájáról. (486—489. oldal.) Nádor-Nikitits István: A lumbalpunctio után fellépő vérzésekről. (489—491. oldal.) Somogyi Zsigmond és O. Dalimén: Lumbalpunctio járóbetegeken. (491—492. oldal.) Horváth Boldizsár: A lúdtalpkérdés a gyakorlóorvos szempontjából. (493—495. oldal.) Összefoglaló ismertetések. Aszódi Zoltán és Ernst Zoltán: Az insulin gyártása és klinikai használata Amerikában. (495—497. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Fülgyógyászat. — Szemészet. — Gyermekorvostan. —Elméleti tudományok köréből. (497—500. oldal.) Könyvismertetés. (500—502. oldal.) A Kir. Orvosegyesület ápr. 23-i ülése. (502—503. oldal.) Közkórházi Orvostársulat ápr. 20-i ülése. (504. oldal.) Az Apponyi Poliklinika ápr. 14-i ülése. (504—505.old.) A Szegedi Egyetembarátok Egyesülete orvosi szakosztályának ápr. 9-i ülése. (505. oldal.) ____ Ritoók Zsigmond: Bársony-serleg avató beszéd. (505— 507. oldal.) Zemplényi Imre: Palóc kuruzsló babonák. (507—509. old.) Mayer Ferenc Kolos: Béldi Pál pestis elleni orvossága. (509 - 511. oldal.) Heti krónika. (511—513 .oldal.) Vegyes hírek. (513—514. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. belklinikájának közleménye (igazgató: báró Korányi Sándor dr. egyet. ny. r. tanár). Histamin hatása anacid gyomorra. Irta: Vándorfy József dr. egyetemi tanársegéd. Már a gyomornedvelválasztás vizsgálatának megalapítói felvetették azt a gondolatot, hogy az Ewald- Boas- féle próbareggeli aránylag kis ingere savhiányt mutathat olyan gyomornál is, amelynél a savelválasztás nem szűnt meg teljesen. Ezen feltevés kísérleti bizonyítása azonban összehasonlításra alkalmas nagyobb inger hiányában nem igen vezetett eredményre. Azon vizsgálatok, amelyeket 1922-ben egy ilyen célnak megfelelő nagyobb ingerrel, a kettős próbareggelivel végeztem, elsőnek bizonyították kísérleti adatokkal ezen feltevés helyességét. Kísérleti eredményeimet a hallei Volhardkclinikán módszeremmel végzett vizsgálatok megerősítették.2 Hasonló eredményre jutottak később más módszerekkel Kanders és Porges3 és Boas4 is. Porges az olyan esetek jelölésére, amelyek próbareggeli után savhiányt mutatnak, nagyobb ingerekre azonban sósavelválasztással felelnek, a pseudoanaciditas nevet ajánlotta. Már 1923 elején megjelent közleményemben iparkodtam körvonalazni azokat a klinikai eredményeket, amelyeket a kórisme és a kórjóslat szempontjából módszeremmel el lehet érni. Ez eredményeket, amelyeket azóta klinikánk számos esetén végzett vizsgálatok megerősítettek, a következőkben foglalhatom össze: 1. Vészes vérszegénységnél még a kezdeti szakban sem lehet nagyobb inger után sósavelválasztást kiváltani. 2. Gyomorráknál, ha a sósavelválasztás annyira csökkent, hogy anaciditás jött létre, a kettős próbareggeli után sem mutatható ki szabad sósav. 3. Másodlagosan, epekőbetegség, bélbántalmak, stb. kapcsán létrejött gyomorhurutnál a nagyobb inger után csak nagyon ritkán, a betegség kezdeti időszakában látunk sósavelválasztást fellépni. Ezen másodlagos gyomorhurutok tehát aránylag igen gyorsan vezetnek a sósavelválasztás teljes megszűnéséhez. 4. Ezekkel szemben elsődleges gyomorhurutoknál az eseteknek kb. a felében mutatható ki a nagyobb inger után a gyomorbennekben sósav. Ez esetek azok, amelyeknél a heveny folyamat lezajlása után a sósavelválasztás újra fellépését, sőt normálissá válását is észlelhetjük. Ezek tehát a kórjóslat szempontjából kedvezőknek mondhatók. Azóta a histaminban (p imidazolylethylamin) a gyomornedvelválasztás hatalmas ingerét ismertük meg. Fontos volt tehát megismerni, hogy a fent vázolt esetek ezen, az eddigieknél jóval nagyobb ingerrel szemben mikép viselkednek. E célból 27 esetnél vizsgáltam a próbareggelin és a kettős próbareggelin kívül a gyomornedvelválasztás viselkedését histaminnal szemben.* A histamin-kísérlet technikáját a következőkben foglalhatom össze: Reggel éhgyomorra egy vékony duodenalis sondát levezetve a gyomorba, 10 percenként kiszívjuk a nyerhető gyomorbennéket. 3—4 ilyen kiszívás után 1 mg histamint adunk subcutan a betegnek, s utána tovább 10 percenként iparkodunk gyomorbennéket nyerni 1—1/4 órán keresztül, amikor a histaminhatás a legtöbb esetben le is zajlik. Az egyes kikapott részeknek meghatározzuk az összmennyiségét, a szabad sósav és összaciditás értékeit, továbbá, hogy nyákot, epét, vagy más alkatrészt tartalmaznak-e, s milyen mennyiségben. A histamin-injectióra létrejött általános reactio az egyes embereknél nagyon különböző. Sokan homloktáji fejfájásról, szívdobogásról panaszkodnak, arcuk kipirul, szemük könnyezik, szembogaruk kitágul, a nyakon, mellen, végtagokon vérző területek lépnek néha fel, csalánkiütésre emlékeztető foltokkal. E tünetek átlag 20—40 percig tartanak, s sok esetben csak kisfokban vagy egyáltalán nem mutathatók ki. Az injectio * Az 1 mg histamint tartalmazó ampullákat kérésemre a Richter Gedeon vegyészeti gyár r.-t. állította elő s bocsájtotta rendelkezésemre. Szíves előzékenységéért ezúton is köszönetet mondok.