Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)
1929-03-02 / 9. szám
202 ORVOSI HETILAP 1929. 9. sz. szerint még egy harmadikat is sorolhatunk, mely a bronchialis nyálkamirigyekből veszi eredetét. A bronchusok hámjából eredő tumorok kezdetben vagy a bifurcatio szintjén, vagy az alatt, mint fekélyesedések jelentkeznek; diagnosisuk a kezdeti stádiumban igen nehéz és könnyen lép fel fertőző szövődmény. A nyákmirigyekből keletkező carcinomák localizálódhatnak a bronchusok falára, gyakran szűkületet okoznak és bőségesen képződő gelatinosus anyag keletkezését eredményezik. Az a rák, amely az alveolusok hámjából ered, gyorsan tovaterjed és gyakran elárasztja az egész lebenyt, amelyben keletkezett. Ezeknél is gyakran keletkeznek infectiók, melyek igen elhomályosítják a mindig nehéz diagnosist, dacára a bronchoskopia és a Röntgen-felvételek nyújtotta segítségnek, úgy kezdetben, mint még inkább az infectiók kitörése után (tüdőgyulladások, tüdőtályogok, gangraenák, bronchiektasiák, stb.). Jessop fent említett esetében a műtéti beavatkozás empyema indicatiójából történt, s csak a boncolás derítette ki a diagnosist. A metastasisok is elég gyakoriak. Érthető tehát, hogy tüdőcarcinoma eltávolításának a lehetősége a ritkaságok közé tartozik és a műtétek igen súlyosak; legtöbbször vagy egyszerű symptomás, vagy tökéletlen műtétről lehet szó.A Sauerbuch-klinika, öt radicális műtétet közöl, közülök három azonnali halállal végződött. A másik két beteg közül az egyik, akinél a bal alsó lebenyben ülő kisökölnyi carcinoma miatt ezt a lebenyt reseeálták, öt évvel a műtét után még jól érezte magát. A másik, akinél a jobb alsó lebeny körülírt carcinomája volt jelen, mely azonban a diaphragmára is ráterjedt, a tüdő és a diaphragma resectiója után három évvel, még szintén egészséges volt. Brunn újabban két műtéti esetre hivatkozik, melyeket azonban palliative ismételt kauterisatióval kezelt; mindkét esetben gyors halál következett be. A fertőzött üreg megnyitása után a palliatív Röntgen-therápia szintén kevés eredménnyel járt. A tüdő egy egész lebenyének eltávolítását szintén megpróbálták. Kümmel mutatott be egy ilyen esetet az 1911-es nemzetközi congressuson. Azonban a teljes jobb tüdőlebeny eltávolítását követő hatodik napon a beteg meghalt. Küttner által referált más esetek Lenhard, Kümmel, Macewen, Heidenheim és Küttner saját esetei. Újabban Harrington és Heuer közöltek mellkasi és mellkasfali tumorokról statistikákat. Harrington (Mayo-klinika) elsődleges mellkasi és mellkasfali tumorok 16 esetét közli, melyek közül 11 rossz- és öt jóindulatú volt. Ezek azonban nem valódi tumorok, minthogy ebben az öt esetben részint csontatrophia, gümős osteomyelitis, exostosis, achondrosis és a porcban fellépett nekrosis szerepelt. A 11 rosszindulatú közül kilenc mellkasfali tumor volt. Két intrathoracikus közül pedig egy a csigolyákból. Harrington szerint valószínűleg az intravertebralis discusból eredő fibromyxo-sarkoma, mely a mellkasüregbe hatolt. Műtét után hat hónappal fellépő kisebb recidivát eltávolítva, a beteg nyolc hónappal utána jól érezte magát. A második costalis eredetű osteofibrosarkomás beteg, hol a tumor szintén a mellkas üregébe nyúlt be, 17 hónappal a műtét után szintén egészséges volt. Amint láthatjuk, a két eset közül egyik sem primaer tüdő, vagy pleuralis tumor. Heuer (Cinncinati), aki 1923-ban intrathoracikus tumorok nyolc műtéti esetének statistikáját közölte, most újabban 25 esetet publikált. Az első nyolc közül egy az aorta descendens tumornak kórismézett aneurysmája, a másik pedig intrapleuralis elmeszesedett cysta volt; a másik hat eset között egy costalis sarkoma, egy jóindulatú xanthoma és három pleuralis endothelioma szerepelt. Az újabban közölt 25 eset közül a valóságban nyolc a mediastinumhoz tartozik (ezekből öt valódi tumor, kettő jóindulatú, egy teratoma, s két sarkoma vagy timoma), kettő ellenben a mediastinalis mirigyek Hodgkin-kórja, egy pedig tumornak vélt abscessus a mediastinum posteriorban), kettő mellkasfali (sarkomák), kettő a mellkas és a gerincoszlop úgynevezett homokóra alakú tumorjaihoz tartozott (az egyik neurofibroma volt), egy pedig apicalis tumor, melyet myxosarkomának kórisméztek. A pleuralis- és tüdőtumorok száma így 12 maradt, melyek közül három a pleura diffus endotheliomái, melyeknél műtéti beavatkozás lehetetlen volt, kilenc pedig a tüdőben székelt, közülök három elsődleges carcinoma, négy primaer sarkoma és kettő metastasis. 2. ábra.