Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)
1929-03-02 / 9. szám
1929. 8. sz. ORVOSI HETILAP Ezekből csak négy esetet operáltak és egyikben sem volt meg a lehetőség a radicalis műtéti beavatkozásra. Négy eset mint empyema, vagy tüdőtályog jelentkezett. * A rövid idézetekből, melyeket az újabb irodalomból soroltam fel, világosan látszik, hogy a tüdőtumoroknak teljes és radicális eltávolítása kivételes esetet képez. Ezért határoztam el, hogy összegyűjtöm 11 esetre vonatkozó statistikámat, melyek közül három mellkasfali, az üregbe nyúló tumor a pleurára is ráterjedt. Ezekből kettőt operálva, a vizsgálat elsődlegesnek állapított meg, míg a harmadik, amint azt a boncolás megállapította renalis hypernephroma metastasisa volt. A három intrathoracikus daganat valószínűleg a mellhártya primaer tumorja volt, mind a háromnál az exploratív céllal végzett műtét megállapította neoplasiás eredetüket. Az öt intrapulmonalis tumor közül négy került műtétre (két sarkoma, egy carcinoma és egy dermoid tumor). Egy primaer tüdőrákot, csont metastasisokkal, nem operáltam meg. Röviden összefoglalva, időleges sorrendben közlöm az eseteket: 1. C. Benedetto, 50 éves, felvétel 1914 augusztus 27-én. Egy belgyógyászati osztályon a bal tüdőben tumort (carcinoma) diagnostizáltak a bal csípőcsonton székelő metastasisokkal, átutalták a sebészetre. Műtéti beavatkozás lehetetlen lévén, szeptember 16-án a klinikáról elbocsájtják. 2. C. Creste, 36 éves, klinikai diagnosis: a jobb mellkasfal sarkomása a kilencedik borda és a hátulsó hónaljvonal keresztezésében. Kórlefolyás: a tumor kb. két hónap óta áll fenn, citromnagyságú. Röntgen-lelet: a 8-, 9-, 10-ik bordával összefüggő tumor mely a pleuralis űr felé nyúlik be. Műtét 1919 február 7-én aethernarkosisban. Lebenymetszés: a tumor alatt levő 8- és 9-ik borda resectiója. A 8-ik ép, a 9-en, melyen egy pathologiás eredetű fractura van, ül a tumor. A két bordát a tumorral együtt resecáljuk; a tumor szorosan összefügg a pleurával, melyet így az összefüggés egész kiterjedésében eltávolítunk; a műtéti sebet a fali és a diaphragmai mellhártya egyesítésével zárjuk. Február 9-én exitus. A pleuralis üregben csekély mennyiségű vér, mely azonban nem magyarázza meg a halál bekövetkezését. Kórszövettani vizsgálat: kis kereksejtű sarkoma. 3. M. Filippo, 51 éves. Felvétel: 1921 március 18-án, klinikai diagnosis: jobb mellkasfél inoperabilis sarkomája, mely a 7-ik és 8-ik nyaki és az 1-ső és 2-ik háti szelvényre nyomást gyakorol, a symptomák 1919 végén, a jobb brachialis plexusban is felléptek, majd a jobb mammalis és dorsalis régióban mind inkább erősbödő fájdalmak jelentkeztek. Az objectív vizsgálat eredménye: a jobb supraspinosus árok kiemelkedő, magában az árokban és a jobb scapulo-vertebralis zónában kis tompulat, a kulcscsont feletti árokban semmi eltérés. A jobb felső végtagon az epitrochlearis izomcsoport a thenar és a mm interossei hypotrophiája, szinte karomszerű kéz. Röntgen-lelet: a jobb csúcs régiójában egész a második bordáig terjedő intensiv árnyék, mely tisztán elhatárolódik. A második bal intercostalis spatiumban a hemiclavicularis vonalon kívül, kis, élesen elhatárolt árnyék. A Röntgen-szakorvos az árnyékokat echinococcus cystáknak diagnostizálja. Immunreactiók negatívak, 1921 április 9-én műtét. Lebenymetszés a jobb kulcscsont feletti árokban. Az m. scalenus anteriort átmetsszük, a subclaviát lekötjük, a n. phrenicus és plexus brachialis gyökereit felfedve, valamivel lejjebb egy kemény, húsos tömeg mutatkozik, mely a mellkasüregbe mélyed. Eltávolításáról le kell mondanunk. Egy kivágott darabka szövettani vizsgálatának eredménye: fusocellularis sarkoma. 4. P. Goffredo, 64 éves, felvéve 1922 január 21-én. A belgyógyászati klinika küldte át, a jobb tüdőben székelő echinococcuscysta diagnosisával. 1921 novemberében arteriosklerotikus zavarok miatt mellkasát átvilágíttatta; az átvilágításnál egy gömbölyded, nagy kiterjedésű árnyékot találtak, melyet echinococcuscystának kórisméztek (1. ábra). Immunreactiók negatívok, eosinophilia 4%. Három próbapunctio negativ, egy negyedik a lapocka csúcsa alatt a 8-ik bordaközben tejeskávészerű folyadékot eredményezett. Műtét 1922 február 2-án, A 7-, 8-, és 9-ik borda resectiója után egy dermoidcystához hasonló vastagfalú és sűrű tartalmú cystát találunk. A cysta falának szövettani vizsgálata: különböző típusú kötőszövet több rétegű laphámmal fedve. Augusztusban a bordának újabb részeit kellett resecálni, hogy a nagy üreget kiegyenlítsük; szeptember 11-én elbocsájtjuk a klinikáról, ambulantiára jár. Mai napig is fennálló, teljes gyógyulás. A beteget kitűnő egészségi állapotban a római Kir. Orvosi Akadémia 1927 december 30-i ülésén bemutattam. 5. 0. Osea, 13 éves, felvétel 1922 szeptember 13-án. Három hónap óta a bal mellkasfalon a kulccsont alatt lassan fejlődő duzzanat. Objectív vizsgálat: a balolldali m. pectoralis alatt fekvő mély daganat, mely a mellkasfalhoz tapad, beterjed a kulcscsont alatti árokba és a hónalj felé. Október 16-án műtét. A sarkomás külsejű tumor mélyen benyúlik a mellkasba. Egy szövettani vizsgálat céljára kivágott darab fusocellularis sarkoma képét mutatja. 1922 november 28-án elhagyja a klinikát. G. P. Ágnese. 54 éves, felvétel 1925 szeptember 19-én. 1924 és 1925 telén bal vállában fájdalmak lépnek fel, kis hőemelkedéssel. 1925 májusában a bal kulcscsont feletti árokban duzzanat jelenik meg, mely mindinkább növekszik; hangja megváltozott, köhög. Objectív vizsgálat: a supraclavicularis duzzanat göbös és a kulcscsont mögé terjed, a baloldali hónaljárokban infiltrált, nagy nyirokmirigyek, a bal pleurában exsudatum jelei. Röntgen-átvilágításnál sűrű, tömeges árnyék, amely csaknem az egész 3. ábra. 4. ábra. 203