Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)

1929-03-02 / 9. szám

1929. 8. sz. ORVOSI HETILAP Ezekből csak négy esetet operáltak és egyikben sem volt meg a lehetőség a radicalis műtéti beavatkozásra. Négy eset mint empyema, vagy tüdőtályog jelentkezett. * A rövid idézetekből, melyeket az újabb irodalom­ból soroltam fel, világosan látszik, hogy a tüdőtumorok­nak teljes és radicális eltávolítása kivételes esetet ké­pez. Ezért határoztam el, hogy összegyűjtöm 11 esetre vonatkozó statistikámat, melyek közül három mell­kasfali, az üregbe nyúló tumor a pleurára is ráterjedt. Ezekből kettőt operálva, a vizsgálat elsődlegesnek álla­pított meg, míg a harmadik, amint azt a boncolás meg­állapította renalis hypernephroma metastasisa volt. A há­rom intrathoracikus daganat valószínűleg a mellhártya primaer tumorja volt, mind a háromnál az exploratív céllal végzett műtét megállapította neoplasiás eredetü­ket. Az öt intrapulmonalis tumor közül négy került mű­tétre (két sarkoma, egy carcinoma és egy dermoid tu­mor). Egy primaer tüdőrákot, csont metastasisokkal, nem operáltam meg. Röviden összefoglalva, időleges sorrendben közlöm az eseteket: 1. C. Benedetto, 50 éves, felvétel 1914 augusztus 27-én. Egy belgyógyászati osztályon a bal tüdőben tumort (car­cinoma) diagnostizáltak a bal csípőcsonton székelő me­tastasisokkal, átutalták a sebészetre. Műtéti beavatkozás lehetetlen lévén, szeptember 16-án a klinikáról elbo­­csájtják. 2. C. Creste, 36 éves, klinikai diagnosis: a jobb mell­kasfal sarkomása a kilencedik borda és a hátulsó hónalj­vonal keresztezésében. Kórlefolyás: a tumor kb. két hó­nap óta áll fenn, citromnagyságú. Röntgen-lelet: a 8-, 9-, 10-ik bordával összefüggő tumor mely a pleuralis űr felé nyúlik be. Műtét 1919 február 7-én aethernarkosisban. Lebeny­metszés: a tumor alatt levő 8- és 9-ik borda resectiója. A 8-ik ép, a 9-en, melyen egy pathologiás eredetű fractura van, ül a tumor. A két bordát a tumorral együtt resecál­­juk; a tumor szorosan összefügg a pleurával, melyet így az összefüggés egész kiterjedésében eltávolítunk; a mű­téti sebet­­ a fali és a diaphragmai mellhártya egyesíté­sével zárjuk. Február 9-én exitus. A pleuralis üregben csekély mennyiségű vér, mely azonban nem magyarázza meg a halál bekövetkezését. Kórszövettani vizsgálat: kis kereksejtű sarkoma. 3. M. Filippo, 51 éves. Felvétel: 1921 március 18-án, klinikai diagnosis: jobb mellkasfél inoperabilis sarko­mája, mely a 7-ik és 8-ik nyaki és az 1-ső és 2-ik háti szelvényre nyomást gyakorol, a symptomák 1919 végén, a jobb brachialis plexusban is felléptek, majd a jobb mammalis és dorsalis régióban mind inkább erősbödő fájdalmak jelentkeztek. Az objectív vizsgálat eredménye: a jobb supraspinosus árok kiemelkedő, magában az árok­ban és a jobb scapulo-vertebralis zónában kis tompulat, a kulcscsont feletti árokban semmi eltérés. A jobb felső végtagon az epitrochlearis izomcsoport a thenar és a mm interossei hypotrophiája, szinte karomszerű kéz. Röntgen-lelet: a jobb csúcs régiójában egész a második bordáig terjedő intensiv árnyék, mely tisztán elhatároló­dik. A második bal intercostalis spatiumban a hemiclavi­­cularis vonalon kívül, kis, élesen elhatárolt árnyék. A Röntgen-szakorvos az árnyékokat echinococcus cysták­­nak diagnostizálja. Immunreactiók negatívak, 1921 ápri­lis 9-én műtét. Lebenymetszés a jobb kulcscsont feletti árokban. Az m. scalenus anteriort átmetsszük, a sub­­claviát lekötjük, a n. phrenicus és plexus brachialis gyö­kereit felfedve, valamivel lejjebb egy kemény, húsos tö­meg mutatkozik, mely a mellkasüregbe mélyed. Eltávo­lításáról le kell mondanunk. Egy kivágott darabka szö­vettani vizsgálatának eredménye: fusocellularis sarkoma. 4. P. Goffredo, 64 éves, felvéve 1922 január 21-én. A belgyógyászati klinika küldte át, a jobb tüdőben szé­kelő echinococcuscysta diagnosisával. 1921 novemberében arteriosklerotikus zavarok miatt mellkasát átvilágíttatta; az átvilágításnál egy gömbölyded, nagy kiterjedésű árnyé­kot találtak, melyet echinococcuscystának kórisméztek (1. ábra). Immunreactiók negatívok, eosinophilia 4%. Három próbapunctio negativ, egy negyedik a lapocka csúcsa alatt a 8-ik bordaközben tejeskávészerű folyadékot eredményezett. Műtét 1922 február 2-án, A 7-, 8-, és 9-ik borda resectiója után egy dermoidcystához hasonló vas­tagfalú és sűrű tartalmú cystát találunk. A cysta falá­nak szövettani vizsgálata: különböző típusú kötőszövet több rétegű laphámmal fedve. Augusztusban a bordának újabb részeit kellett resecálni, hogy a nagy üreget ki­egyenlítsük; szeptember 11-én elbocsájtjuk a klinikáról, ambulantiára jár. Mai napig is fennálló, teljes gyógyulás. A beteget kitűnő egészségi állapotban a római Kir. Orvosi Akadémia 1927 december 30-i ülésén bemutattam. 5. 0. Osea, 13 éves, felvétel 1922 szeptember 13-án. Három hónap óta a bal mellkasfalon a kulccsont alatt lassan fejlődő duzzanat. Objectív vizsgálat: a balolldali m. pectoralis alatt fekvő mély daganat, mely a mellkas­falhoz tapad, beterjed a kulcscsont alatti árokba és a hónalj felé. Október 16-án műtét. A sarkomás külsejű tumor mélyen benyúlik a mellkasba. Egy szövettani vizs­gálat céljára kivágott darab fusocellularis sarkoma ké­pét mutatja. 1922 november 28-án elhagyja a klinikát. G. P. Ágnese. 54 éves, felvétel 1925 szeptember 19-én. 1924 és 1925 telén bal vállában fájdalmak lépnek fel, kis hőemelkedéssel. 1925 májusában a bal kulcscsont feletti árokban duzzanat jelenik meg, mely mindinkább növek­szik; hangja megváltozott, köhög. Objectív vizsgálat: a supraclavicularis duzzanat göbös és a kulcscsont mögé terjed, a baloldali hónaljárokban infiltrált, nagy nyirok­mirigyek, a bal pleurában exsudatum jelei. Röntgen-átvi­lágításnál sűrű, tömeges árnyék, amely csaknem az egész 3. ábra. 4. ábra. 203

Next