Orvosi Hetilap, 1929. április (73. évfolyam, 14-17. szám)
1929-04-06 / 14. szám
1929. 14. sz. ORVOSI HETILAP tápanyagot megszerezhesse. Ezt tartjuk a rendellenes tapadású és alakú lepények keletkezésének magyarázatára a legkézenfekvőbbnek. (Az, hogy a chorionbolyhok a kérdéses területen elsődlegesen fejlődtek ki s visszafejlődésük csak másodlagos, nem látszik lényeges szerepet.) Saját esetünkben a lepény keletkezésére a következő feltevést tartjuk legvalószínűbbnek: mivel az első, fogóműtéttel befejezett szülés után az asszony hosszabb ideig lázas volt a gyermekágyban, kétségtelen, hogy a méhben elhúzódó endometritis folyt le. Ismeretes, hogy az elhúzódó méhnyálkahártya-gyulladásoknál a méhfenék nyálkahártyájának elsősorban éppen a két kürt közötti része pusztul el leginkább. Minthogy ezzel elvész a pete tapadásának legmegfelelőbb terület, a megtermékenyített pete kevésbbé sértett nyálkahártyafelületet keres. Mivel a méh alsó segmentuma sem nagyon alkalmas a pete megtapadására, ezért nem marad más hátra, mint a méhfenék és méhnyak közötti középső, aequatorialis terület. Itt tapadt meg úgy a mi, mint Fraenkel esetében a lepény. Hogy e területen nem képződött rendes lepény, annak valószínű magyarázata a következő: a lefolyt gyulladásos, beteg, esetleg sorvadt nyálkahártya nem volt képes oly vastag deciduát termelni, mint más, rendes terhességnél. Az ilyen gyenge táptalajból természetesen a magzat nem kapná meg a neki szükséges tápanyagot. Hogy a lepény ezt mégis megszerezze, ezért vagy mélyebben hatol be a méhfalba, vagy terjedelmét növeli, hogy a fokozott élettani követelményeknek megfeleljen. Mivel a növekedésre a legmegfelelőbb talajt a méh középső zónájában találja meg (mint saját esetünk s több példa is mutatja), úgy e középső részben az allantois ereknek s a chorion villosumnak megmaradásából és növekedéséből fejlődik tovább a lepény, míg végül patkóalakúvá, vagy placenta annularissá válik. E feltevésünket — mely a beteg nyálkahártyán, mint elsődleges indítóokon alapszik — helytállónak véljük nemcsak az itt említett ritka lepényalaknál, hanem a többi rendellenes alakú vagy tapadású lepényeknél is. Tehát ugyanez az ok játszik szerepet a placenta accretánál, pl. bipartita, tripartita, multiloba, succenturiata, di fiúsánál s részben még placenta praeviánál is. Az anyain kívül azonban még a foetalis elemek is számításba jönnek a rendellenes lepények keletkezésénél. Az emberi holochorialis lepénynél ugyanis a későbben elkülönülő chorion laeve és chorion frondosum közül ez utóbbi fejlődési rendellenességei nem egyszer lényeges szerepet játszanak. Ezt az okot azonban az előbb hangsúlyozottal szemben csak másodrangúnak véljük. A gyűrűalakú lepények két csoportba oszthatók (Schatz). Abból kiindulva, hogy a gyűrűalakot a külső felületen levő bolyhok, cotyledok, vagy pedig a belső felületen haladó erek képezik, megkülönböztetünk 1. placenta pseudozonaria externát és 2. placenta pseudozonaria internát. A placenta pseudozonaria externa csoportjába tartoznak Klaften, Schiffmann, Fraenkel esetei, valamint a mienk. Placenta pseudozonaria internákat közöltek Schatz, Hyrtl, Kiesel, Katz, Thaler stb. Különbséget tehetünk még a teljes és nem teljes gyűrűlepények között. Előbbinél zárt, összefüggő gyűrűalakot képez a lepény, utóbbinál a szövetgyűrű folytonossága megszakított s a széli részeket keskeny burokrész választja el egymástól. Annak ellenére, hogy a teljes gyűrűlepénynél a lepényszövet zárt egészet képez, az erek a találkozás határán sohasem közlekednek, mint azt a ragadozók lepényeinél láthatjuk. Teljes placenta pseudozonariákat közöltek Katz, Schatz, Fraenkel és Klaften. (Az érhálózat feltüntetésére értékes szolgálatot tesznek a lipitodollal insiciált lepények Röntgen képei.) Habár a placenta pseudozonaria humana ritkán fordul elő, klinikai jelentősége mégis fontos. Eddigi közlésekben kevés erre vonatkozó utalást találtunk. A rendelkezésünkre álló irodalomban ismertetett 13 esetből összeállítva azt a hetet, melynek részletesebb a kórelőzménye, azt láttuk, hogy kivétel nélkül minden esetben zavart volt a lepény távozása. A lepényi szak mind a hét esetben elhúzódott. Emiatt hat ízben Credé-féle expressióval, egy eseben manuális leválasztással kellett a lepényt eltávolítani. Az expressióval eltávolított lepények után egy alkalommal még visszamaradt cotyledot kellett kézzel leválasztani. Dacára a lepényi szak e súlyos zavarainak, a méhűri fertőzések s a gyermkágyi lázak száma nem növekedett lényegesen. A méh összehúzódásának ideje a legtöbb esetben megnyúlt. Mivel a lepényrendellenességekkel kapcsolatban az insertio velamentosa is gyakrabban fordul elő, ezért a magzat életét is veszedelem fenyegeti bizonyos mértékben. Összefoglalva a fölsoroltakat, arra az eredményre, jutottunk, hogy 1. úgy a leírt gyűrűalakú lepénynél, mint a többi rendellenes lepényalaknál az elsődleges okot legtöbbször a gyengén fejlett, vagy beteg méhnyálkahártya szolgáltatja. 2. A gyűrűalakú lepény a szülés harmadik szakában súlyos s nem egyszer életveszélyes zavarokat okozhat. Irodalom: Grosser: Vergleichenden nat. u. Entwicklungsgeschichte d. Erhäute d. Placenta. Bécs, 1909. — Hinselmann: Normales u. path. Verhalten d. Placenta u. d. Fruchtwassers. Halban—Reitz. VI. I. r. 256. o. — Hirschmann és Lindenthal: Zbl. f. Gyn. 1902. 26. köt. — Katz: Zbl. f. Gyn. 1923. 2. k. 1792. o. — Klaften: Zur Klin. u. Genese d. Placenta pseudozonaria humana. Zbl. f. Gyn. 1928. 2. k. 2074. o. — Lahm: Placenta bidiscoidalis. Zbl. f. Gyn. 1922. 2. k. 696. o. — Maggrier és Metzger: Über tiefe Insertion einer abnorm gestalteten Placenta mit Humorrhagie in d. untere Uterinsegment. Zbl. f. Gyn. 1908. 1065. o. — Schatz: Die gefassverbindung d. Placentarkreisläufe eineiger Zwillinge ihre Entwicklung und ihre Folgen. Arch. f. Gyn. 27. — Schiffmann: Placenta bidiscoidalis annularis. Zbl. f. Gyn. 1921, 1. k. 755. o. — Stiglbauer: Zbl. f. Gyn. 1922, 1353. o. — Thaler: Placenta pseudozonaria interna. Zbl. f. Gyn. 1922, 2. k. 1353. o. — Del Vivo: Sulla genesi delle anomalie di forma della placenta humana. Ann. d. ostetr.e ginecol. 47. k. 373. o. Ref. Bér. u. Geb. u. Gyn. 8. k. 922. o. 3. ábra. A lepény érhálózata. Az érintkezés határán (ce Cinéi) az erek nem közlekednek egymással. 323