Orvosi Hetilap, 1929. május (73. évfolyam, 18-21. szám)

1929-05-04 / 18. szám

418 ORVOSI HETILAP 1929. 18. sz fekvő beteganyagon és 2. az ambuláns anyagon végzett méréseket. Általánosan ismeretes, hogy a vérnyomás nem tartozik a szervezet szigorúan vett állandói közé, hanem — kevés kivétellel — kisebb-nagyobb kilengéseket mutat ép és kóros állapotban. Az ambuláns betegben mért érték általában nagyobb a fekvőkben találtnál, a fent­ já­ró beteg vérnyomása inkább ingadozik a külső körülmények, testi munka, izgalom, vizsgálási mód szerint is. A tapaszta­lat pedig még azt is mutatja, hogy az egészséges ember­ben sohasem találjuk a vérnyomásértékek olyan nagy ki­lengését, mint kezdődő vagy kifejlődött hypertoniában szenvedőkben. Mégis abból kiindulva, hogy a minden­napi elkerülhetetlen testi munka és apróbb-nagyobb izgal­mak az arra disponált egyénekben éppen úgy fokozzák a vérnyomást, habár csak ideiglenesen is, mint a vizsgá­lat maga, a vérnyomás igazi, a való életnek megfelelő állapotáról, főleg labilitásáról híveb­b képet ad az ambu­láns mérés, mint a fekvő betegeken nyert értékek, melyek az egyénnek védett állapotában jegyeztettek fel. Hiszen éppen a nagy kilengésekre való hajlamosságban és az érrendszernek ezáltal elszenvedett megterhelésében látunk veszedelmet az irreversibilis elváltozások kifejlődése szempontjából. Adataimat tehát a belklinika járóbetegein végzett mérésekből gyűjtöttem, 6000 ambuláns beteg közül vá­lasztottam ki olyan 1000 beteget, akik koruk és általános állapotuk alapján vizsgálatainkra alkalmasak voltak. A járóbetegek hosszabb várakozás után kerülnek vizsgá­latra, a vérnyomásmérésre aránylag pihent állapotban jutnak. A mérésre használtunk higanyos Riva Roccit és rugós tonometert (Bosch- és Bosch-középmodell). Meg­jegyezni kívánom, hogy a tonometerek (kivéve talán a nagy modellek némelyikét) és a higanyos Riva Rocci­­eszköz, skálájuk minden pontján jóformán sohasem egyeznek. Ha higanyos eszközt és tonometert seb­esbe kapcsolva végigmegyünk az alacsony értékektől a ma­gasakig, egyes pontokon hol alacsony, hol magas, hol középértékekben találunk egyezést, de közben lehetnek elég nagy eltérések. Higany és rugó skálája nem egy­nemű. A napi vérnyomásingadozás görbéje (Fahrenkamp) ambuláns anyagomon technikai okokból nem volt lehetsé­ges, azt hiszem azonban, hogy a mindig azonos viszo­nyok között mért adatok nagy száma a felvetett kérdé­sek elbírálására teljesen elegendő. Ügyeltem arra, hogy az 1000 beteg közt ne legyen olyan, akinek vérnyomását szervi okok befolyásolják. Kizártuk tehát a szív- és a vese­bajosokat, a kieséseket, lázasokat, cachexiásokat, kimutat­hatóan arteriosklerosisosakat. Elfogadtuk a nervosus, gyo­morpanaszos, vagy más, könnyebb szervi betegségben szenvedők adatait. A vizsgáltaknak kb. a fele nő, a fele férfi. Viszont a nők és férfiak csoportjának (nagyjából) fele 40—50, fele 50—60 év közötti korú. A kapott adatokból átlagérté­ket számítva, az eredményt a következő táblázatban fog­lalhatom össze: Ezekből a számokból látjuk, hogy a nő átlagos vér­nyomása az ötödik és hatodik évtizedben magasabb, mint a férfié. Különösen feltűnő a különbség a hatodik évti­zedben, melyben rendsen menstruáló nőt oly keveset ta­láltunk, hogy adataikat fel sem mertem használni az át­lagszámításra. Ebben a korban a vizsgált nők mind a kli­­maktériumban voltak, mégpedig a klimax második sza­kában, amikor a vérzés már rendetlen, vagy megszűnt. Itt találjuk tehát a legmagasabb értékeket, ahol az ová­­riumműködés nagyfokú csökkenésére kell gondolnunk. Megjegyzem, hogy a nagyszámú mérés átlagértékeiben már néhány milliméter is nagy különbséget jelent a sok szám erős kiegyenlítő hatása folytán. Fokozatos az emel­kedés a vérnyomásértékekben már az ötödik évtizedben is aszerint, hogy a menses rendes, vagy rendetlen, vagy ki­maradt, ez a fokozódás folytatódik a hatodik évtizedben az ováriumműködés feltételezett megszűnéséig. Ez az utóbbi momentum, hogy t. i. a vérnyomás magasabb a petefészek működésének felvehető kiesésekor, mint abban a korban, amikor a változás lelki zavarai, a kedélyi és vasomotoros labilitás általában a legerősebbek (45—50 évek között) mégis amellett szólna, hogy a petefészek működésének megszűnése az arra disponált egyénben vérnyomásfokozódásra hajlamosít. A conclusiónak ilyen óvatos formában való kifejezésére az a körülmény kény­szerít, hogy a vérnyomásfokozódás jelensége — az át­lagértékek látszólagos bizonyító ereje dacára — koránt­sem általános. Az adatok másirányú összeállítása ugyanis azt mutatja, hogy a 40—50 év közötti nők egynegyed­részében, az 50—60 év közöttieknek pedig egyötödrészé­ben 120 higany milliméteres, vagy ez alatti vérnyomást mértünk. Ezzel szemben férfiakon a 40—50 év között két­harmadrészben az 50—60 év között pedig felerészben nor­mális vérnyomást találtunk. Ezek az utóbbi számadatok mindenesetre elég nagyok arra, hogy ne általánosítsunk és kimondhassuk, hogy a petefészekhormon kiesése a kli­­maktériumos vérnyomásfokozódásnak nem egyedüli A feltétlen oka, hanem csak elősegítő és esetleg kiváltó mo­mentuma a constitutionalisan arra alkalmas talajon. Az igazi primum movenst feltétlenül másban — véleményem szerint — a vegetatív idegrendszer alkati labilitásában, az idegrendszeri és colloidalis viszonyoknak tónusfokozó­­dásra való hajlamosságában kell látnunk. Strassmann bizonyos törvényszerűséget lát a klimax különböző alakjai és a hypertensio között és a magas­vérnyomás jelentkezését, tartamát és fokát bizonyos álta­lános érvényű szabályszerűséggel lejátszódó jelenségké­pen tünteti fel, mindezt vizsgálataink megerősíteni nem tudták. Nem látom bizonyítottnak a nyoma és vérnyo­másfokozódásnak feltételezett szoros összefüggését sem. A nő egész életében sokkal mélyrehatóbbak a nemi életben lejátszódó változások, ennek a megnyilvánulását láthatjuk adatainkban a férfi és női nem összehasonlítá­sakor. A klimaktérium a nő egész életét, de főleg a vege­tatív idegrendszerét érő változás, ártalom. Ennek hiánya a férfiban okozza a férfi javára a fenti számbéli eltolódást. 2. A második kitűzött kérdés a substituti­ós therapia hatásossága. A vérnyomásfokozódás hormonkieséses el­méletének ex juvantibus való igazolása eddig nem sike­rült, lehet, hogy ennek az oka az, hogy olyan készítmé­nyünk, melyet a petefészek hormonja teljes értékű pót­szerének, vagy vele azonos kivonatnak tarthatnánk, nin­csen. A különféle per és adagolandó ovarium-készítmé­­nyek hatása objectíve nem is ellenőrizhető, a velük elért eredmény, a velük adott suggestiótól, vagy éppen a szerv­kivonathoz kapcsolt gyógyszerek hatásától (brom) nem válaszható külön. Az újabb időben forgalomba hozott ké­szítmények közül a német menformon (Degenop) és a vele teljesen egyenrangú hazai Richter-féle glanduovin forte és glandofolin mint vénába, vagy bőr alá fecsken­dezhető praeparatumok látszottak legalkalmasabbnak kí­sérleteinkhez. A készítmények részletes tárgyalását mel­lőzhetjük, fontos, hogy fehérje-, histamin- és dholinmente- Életkor N8, a menstruatio Férfi rendes rendetlen elmaradt 40-50 132 136 139 127 50-60 138 149 132 A systolés vérnyomás Hg­mm-ekben.

Next