Orvosi Hetilap, 1930. április (74. évfolyam, 13-16. szám)
1930-04-05 / 13. szám
1930. 13. sz. ORVOSI HETILAP 307 Eseteim mindegyikében súlyos torokdiphtheria kapcsán fejlődött ki a rhinitis diphtheritica. A betegek 4 évesek (1., 2. ábra), illetőleg 6 és 7 évesek (3., 4. ábra) voltak. Az álhártyát mindegyik esetben az orrfecskendő ballonnal történt erélyes átfecskendezéssel távolítottam el. Megjegyezzük, hogy a fibrintömeg expulzálását egyik esetben sem követte erősebb orrvérzés (lásd alább). Az álhártyák alkoholban conserválva vannak elhelyezve a kórház gyüjteménytárában s a 90-es évek végéről származnak. A fényképek nálunk készültek. Az ábrák kb. természetes nagyságban tüntetik fel az álhártya-tömeget. Csak nemrég került egy hasonló eset elém, ennek kortörténetét az alábbiakban adom: B. Dezső 6 éves fiú, 1928. október hó 30.-án betegedett meg. November 1-én a bal tonsillán pengő nagyságú vastagabb lepedék. Nov. 2.án a jobb tonsillán is hasonló kiterjedésű lepedék látható, zavart orrlégzés és sanguinolens és maró orrfolyás mellett. Másnapra, tehát nov. 3.-án a jobb orrjáratban a sövényt teljesen elborító s az orrjáratot obturáló álhártyát látunk, melyet pince-szel könnyen eltávolítunk orrvérzés nélkül (1. 5. ábra), mire az orrlégzés úgyszólván egyszerre teljesen felszabadul, összesen 40,000 I. E.-t kapott, a gyógyulás eléggé gyorsan és simán következett be. Utóbántalom nem jelentkezett. Huszonkettedikére a virulens bacillusok úgy a torokból, mint az orrból eltűntek. Megjegyezzük s ezt hangsúlyozni is óhajtom, hogy mindazon esetekben, hol ily tömeges a fibrinexudatio, az orrfolyás rendszerint nem bőséges. Ezt már Rilliet és Barthez tudták s 1843-ban híres könyvükben tételként állítják oda, hogy a secretio fordított arányban áll az álhártyás kiizzadás kiterjedésével. Gyakorlati szempontból fontos továbbá tudnunk, hogy ezen tömeges álhártya-kiizzadás, mely teljesen obturálja az orrjáratokat s így az orrlégzést teljesen felfüggeszti, aránylag rövid idő alatt jöhet létre az orrüregben épúgy mint a torokban. Nem egyszer látjuk, hogy progrediáló diphtheria faucium esetében a rostonya kiizzadás alig 48 óra alatt beborítja az összes torokképleteket, midőn is az uvula a tömeges izzadmány által, bunkósan vastagodva, úgy néz ki, mint hogyha tejsűrű vonná be, s a mandulákat és garativeket is vaskos izzadmány borítja, mely a pharynxot erősen beszűkíti. Különösen jól látjuk ezt az ijesztő képet a torokdiphtheria ú. n. oedemás alakjánál, mely alakkal, miként azt csak nemrég. 1012 különösen hangsúlyoztam az 1927 és 1928 évi székesfővárosi járvány alkalmával aránylag gyakran találkoztunk. Miként F. H. Bosworth már 1890-ben is megírta: „a crouposus hártya kifejlődése igen gyors lehet, olyannyira, hogy —36 óra elteltével az egész orrüreget kitölti s annak teljes elzáródását vonja maga után“. Fenti esetemben a jobb orrjáratot totálisan kitöltő vaskos izzadmány alig 36 óra alatt fejlődött ki. Ha a fenti öt álhártya-photogrammot összehasonlítjuk azon öntvényekkel (1. 6., 7. ábra), melyeket Göpperi készített újszülött és kis csecsemő-hulla orrüregéről, úgy első megtekintésre is konstatáljuk, hogy az öntvények alakja és rajzolata az eltávolított álhártyatömeg alakjával és rajzolatával tejesen megegyezik. Látjuk jól a kagylók s az orrjáratok pontos lenyomatát s ott, ahol az álhártya mindkét orrjáratba beterjedt (mint jeleztük ezen eseteinkben a rhinitis diphtheritica progrediáló torokdiphtheria kapcsán fejlődött ki), és úgy, mint az öntvényen (1. 6. ábra), itt is jól látjuk azon összekötő részt, mely a septum narium mögött képződött az orrgaratürben. A mellékelt, újszülött és csecsemő fejéről nyert bonctani képek (1. 8., 9. ábra) hasonlókép jól érzékítik, hogy tömeges rostonya kiizzadás esetén az orrjáratoknak mily pontos lenyomatát adhatja az álhártya. Az anatómiás képek Kohts 12 munkájából vannak átvéve. 5. ábra. 6. ábra. Újszülött mindkét orrüregének öntvénye. (Göppert ábrája). 7. ábra. Újszülött naso-pharyngealis üregények fémöntvénye. Az alsó ívelt vonal a nyelvnek felel meg. (Göppert ábrája). 9 Traité de Maladies des Enfants. Páris, 1843. T. I. 10 I. v. Bókay. Zunahme der Diphtherie? Deutsch, med. Wochenschr. 1928. No. 31. 11 Keating. Cyclopaedia of the diseases of children. Vo*. II. 1890. P. 400. 12 C. Gerhardt. Handb. d. Kinderkrankh. Bd. III. H. 2. 1878. Tübingen.