Orvosi Hetilap, 1931. február (75. évfolyam, 6-9. szám)
1931-02-07 / 6. szám
1931. 6. sz. ORVOSI HETILAP tyát épnek, a hasüreget folyadékmentesnek találom. Már in situ feltűnt, hogy a jobb ureter egész lefutásában kb. 2—3- szor oly vastag, mint a bal ureter. A vesét, urétereket és hólyagot egészben távolítottam el. A jobboldali képen látjuk, hogy az ureterek átjárhatók,továbbá, hogy a bal ureter felületesebben fekszik, mint a jobb. A középső képen a paraffint borító szöveteket eltávolítottam s így jól látható a tumor eredeti helyzete s végül a baloldali képen a visszamaradt gödör és a paraffin eredeti nagysága tűnik szembe. A vesék szövettani vizsgálatánál baloldalt ép viszonyok találhatók, jobboldalt azonban az egyenes csatornácskák kis fokban tágultak, a kanyargó csatornácskák, valamint a glomerulusok még épek. Teljesen hasonlóan jártam el a következő 5. számú kísérletemnél, nőstény nyúl. (2. sz. ábra) azzal a különbséggel, hogy az inplantált paraffin az előbbinek 3—4-szeresét érte el. Ez az állat is csak hét napig élt, az ureterek csak vékony mandrinnal járhatók át, miközben több helyen megsérültek. E kísérlet az előbbihez viszonyítva két szempontból mutat eltérést. Először nem látjuk az előbbi esetben észlelt periureteritis hatalmas kifejlődését, másodszor a tumor okozta secundaer elváltozások sokkal kisebbek, mint ahogy az az előbbi kísérlet alapján várható lett volna. Az inplantált tumor ebben az esetben sokkal nagyobb volt, s minthogy mindkét állat postoperativ élettartama egyforma volt a secunder elváltozásoknak nagyobb fokot kellett volna elérniök. Eleinte magam is véletlen kísérleti behatásokra gondoltam s a dolognak nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam. További megfigyeléseim azonban arról győztek meg, hogy a két kísérleti eredmény közti különbség csak anynyiban írható a véletlenség rovására, hogy azokat nem értem el oly öntudatosan, mint a későbbi kísérleteimnél. Éppen ezért nem térek ki a belőlük levonható következtetésekre, hanem egyelőre jegyezzük fel azt a tényt, hogy a 3. számú kísérletnél, amelynél egy előttünk ismeretlen oknál fogva erős periureteritis fejlődött ki, egy aránylag sokkal kisebb tumor nagyobb secundaer elváltozásokat hozott létre, mint az 5. sz. kísérletnél, ahol a tumor elhelyeződése ugyanolyan volt, de periureteritis kifejlődésére sor nem került. Mivel e kísérlet a periureteritis jelentőségére hívta fel figyelmemet, e kérdést oly módon igyekeztem tisztázni, hogy a tumor behelyezését különböző viszonyok közt végeztem. Az egyik esetben gondosan ügyeltem arra, hogy az ureter falát és borító hüvelyeit meg ne sértsem, a másik esetben éppen ellenkezőleg a kérdéses szakaszt teljesen lemeztelenítettem. Ily irányú kísérleteimet az alábbi eset demonstrálja. 9. számú állatkísérlet, hím kutya. (3 sz. ábra). A bal ureter legalsó szakaszára, előzetes lemeztelenítés nélkül kb. diónyi paraffindarabkát helyezünk s azt a hólyagkörüli fasciával rögzítjük. Egy félév múlva az állatot leöltem, boncolásnál az ureter nem tágult s a vesében csak mikroskopicus vizsgálatnál találtunk csekélyfokú hydronephroticus elváltozásokat. Lássuk azonban mi történt, ha ugyanezt a műtétet előzetes ureterlemeztelenítés után végeztem, amint az a következő esetekből kitűnik: 7. számú állatkísérlet, nőstény kutya. (4. sz. ábra). Az állatot, mivel állapota állandóan rosszabbodott, már a műtét utáni hetedik napon öltem le, előzőleg azonban in situ pyelographiát végeztem. A boncolásnál a műtéti területen nagy gennyedést és pelveoperitonitist találtam, úgy hogy a szerveket nem tudtam eredeti helyzetükben eltávolítani. Már a pyelographiából is megállapíthatjuk, hogy az operált oldalon előrehaladott hydronephrosis képződött. Hasonlóan jól szembetűnik ez a vesékről készített felvételeimen is. Külön érdekessége ezen esetnek a capsulán észlelhető hatalmas erezettség, melynek jelentőségére most nem térhetek ki, csak említem, hogy az ezirányú vizsgálatok szerint a collateralis vérkeringés kirekesztésével a hydronephrosis kifejlődését meggyorsíthatjuk. Bár e kísérletemnél a teljes ureterelzáródás lehetőségét kizárni nem tudom (a kipraeparált darabon ennek nyomait ugyan felfedezni nem sikerült) a korán fellépett infectio is zavarólag hat, mégis kétségtelennek tartom, 1. sz. ábra. (3. sz. kísérlet). A retrovesicalis tumor elhelyezése után hét napra erős periureteritis fejlődött ki. Ureterek végig átjárhatók. Jobboldali képen eredeti helyzet hátulról tekintve, középen a tumort beborító szövetek lepraeparálva, baloldalt az eredeti tumor és a visszamaradó gödör látható 2. ss. ábra. (5. számú kísérlet). Retrovesicalis tumor elhelyezése secunder periureteritis kifejlődése nélkül. Hét nappal a műtét után. Az arteficialis tumor sokkal nagyobb, mint a 3. sz. esetben a vesében kimutatható secundaer elváltozások mégsem növekedtek ugyanolyan arányban, mert periureteritis nem fejthette ki hatását. 3. sz. ábra. (9. számú kísérlet). Diónyi paraffin tumor a bal ureter legalsó szakasza mögött előzetes ureterlemeztelenítés nélkül, félévvel a műtét után. A csekélyfokú hydronephroticus elváltozások csak mikroskopbe mutathatók ki. 127