Orvosi Hetilap, 1931. május (75. évfolyam, 18-22. szám)
1931-05-02 / 18. szám
438 . ORVOSI HETILAP 1931. 18. sz. a közfelfogás, de hiányoztak hozzá a civilzált világban akkor már magasan hullámzó kulturális meg anyagi előfeltételek is, amelyek vonzást gyakoroltak az üdülést, gyógyulást és szórakozást kereső idegenekre. Hazánkban az első államférfiú, aki a kor intőszavát megértette Trefort Ágost kultuszminiszter volt, aki Markusovszky Lajos, Korányi Frigyes, Bókay János és Balogh Kálmán szellemkörében élve, a fennhatósága alá tartozott alapítványi birtokokon fekvő fürdőkben, reformokat igyekezett kezdeményezni és a hatáskörén kívül álló, de államtulajdonban levő fürdő és forrásbirtokok fennhatóságaira is serkentően hatott. Hogy milyen kicsiny részletekre is kiterjedett Trefort figyelme a 70-es, 80-as években, mutassa egyetlen kis példa, t. i. az, hogy miképpen csinált énbelőlem balneológust. Úgy történt, hogy tanári kineveztetésem alkalmával, 1881. júliusában, legelső feladatommá tette, az alapítványi tulajdont képező Buziás fürdőt meglátogatni, memorandumba foglalt jelentést kívánva meg, hogy mit kellene tenni Buziáson, mint női fürdőnek modernizálása és fejlesztése érdekében. Úgy látszik, hogy benyújtott memorandumom designált utóbb a Királyi Orvosegyesület Fürdőbizottságának elnöki tisztségére, amikor Korányi, az Országos Közegészségi Tanács elnökévé történt kineveztetése alkalmával, e tisztségétől visszalépett. A Balneológiai Egyesület negyven év előtti megalapításának napjait idézve vissza emlékezetemben, mélabús hangulat vesz erőt rajtam, mert visszarezeg lelkemben az a szép idő, az a szellem, mikor a nemzet fellendülés, a haladás minden terén virult, amikor nemcsak az ipar, nemcsak a kereskedelem lendült fel, hanem a tudományos világ is lelkesült, mert minden téren siker követte a tetteket; amikor hazánk közéletében a tekintély és érdem elismerése még igazságos volt; amikor az emberek még szerették egymást; amikor a politikai életben a 67-iki kiegyezés után még itt voltak azok a nagyok, kik világszemléletük és európai műveltségük hatásával azt az ábrándképet keltették, hogy hazánk, sietve, a művelt nemzetek szintjére emelkedett fel, amikor a Nagyok vezetvén a nemzetet a demagógia és a félműveltség még nem rontotta le a tekintélytiszteletet és a szellemi és anyagi javak birtoklása derült kedélyű világot teremtett körületünk; amikor az enciklopedikus műveltség még széles köröknek volt tulajdona, amikor még az alig letelt Biedermeier-kor egyszerűsége visszasugárzott az emberek lelkületébe, amikor az elégedettség és családi élet bensősége meleggé varázsolta az otthont Akkorában a magyar orvosoknak a hygienés ügyek iránt való érdeklődése kiterjedt a balneológiai kérdésekre is; az Orvosegyesület vezetősége a nagy fellendülés idején megértette, hogy a balneológiának tudományos kultusza csak egyik fele az ügyeknek, a másik t. i. a gazdasági rész, vezető nélkül a levegőben lóg és hogy a fürdőtulajdonosok, a források birtokosai, a forrástermékek üzleti része és az állam, mind, csak a maga szempontjából nézi az ügyet; a község a maga érdekeit tekinti, a finánc az adózás forrását látja benne, a nagyközönség pusztán a nyári mulatozás helyének tartja, a főszolgabíró kiskirályságának nyári residentiáját bírja a fürdőben. A Császárfürdőben és Balatonfüreden az Anna-bál idején a fél ország nyári találkozóját ünnepelte amikor a vidéki intelligentia fiatalsága özönével gyűlt oda; a cigányzene, a dáridó és a nagy kártyacsaták ideje volt ez, ősidők óta. Ámde ismerjük el, hogy volt eme dolgoknak mélyreható üdvös oldala is, t. i. az, hogy a nemzet vezető férfiai — régi hagyományokhoz híven, e helyeken találkoztak nyaranta és itt beszélték meg az ország ügyes-bajos dolgait. Szép volt ez önmagában, amikor az emberek átöröklött lelkiviláguk igényei szerint mulattak és gondtalanul éltek; oly szép volt ez a patriarkális élet, hogy nem hagyták magukat abban zavartatni, hiszen a természet áldása megadott mindent ami a kedélyes életnek tartozéka: bort, búzát és a luculusi életnek minden kellékét. E boldog élet közepette ügyet sem vetettek arra, hogy mi megy végbe Pozsonyon túl a nagyvilágban; hogy a balneologiai érdekek kultusza ez alatt a nemzetek vagyongyarapodásnak forrásává fejlődött ki: Wiessbaden, Homburg, Kissingen, Schwalbach, Karlsbad, Marienbad, Gastein, Baden, stb., stb. világhírűvé vált helyek, ebben az időben nyerték meg népszerűségüket és a tudomány segítségét is hygiénés jelentőségük kiépítésében, amikor az eddig pusztán empiriai természetű gyógytényezők tudományos megalapozást nyertek: hydrotherapia, elektrotherapia, klimatotherapia, balneotherapia, stb. therapia — ezekben az évtizedekben nyert tudományos alapot, melyeknek áldásait a magyar orvosi ifjúság kiválóan az osztrák egyetemeken ismerte meg. Ezek után csak természetes, hogy a következő évtizedek orvosgenerációja hazánkban az idegen országok kultuszát ültette át társadalmunk azon vékony rétegébe, amelyik vagyonossága és világismerete révén — annak befogadására és követésére már érett volt. Ebben a társadalmi légkörben merült fel a budapesti kir. Orvosegyesület kebelében a gondolat, hogy minálunk is össze kell gyűjteni azokat a tényezőket, melyek a források és fürdőkben rejlő nagy nemzeti értékek szolgálatára hivatottaknak látszanak, elsősorban a tudomány embereit és ezekkel kapcsolatban a közvetlenül érdekelt fürdő és forrástulajdonosokat, meg az államot is. Az első eszmecsere e tárgyban , mint olyan sok más az orvostanárok Markusovszky társaságában, a ma is fennálló szombat esti társaság fehér asztalánál indult meg és csakhamar a Damjanich utcai Török-nyaralókert glorietjében találta meg folytatását. E helyeken kristályosodott ki a gondolat, hogy egységes vezetés alatt, két osztály működjék a közös testületben, t. i. a mostan is fennálló orvosi és gazdasági osztály, az Orvosegyesület patronátusa alatt, a Magyar Szentkorona országainak Balneologiai Egyesülete címen, mely az orvostudomány és gazdasági érdekeket külön-külön tárgyalva, a tudományt congressusaiban, a közös érdekű ügyeket pedig évi közgyűléseiben, közös erővel vezesse a cél felé. Nem kis dologról volt szó, olyan szerkezetet kellett találnunk, mely heterogén elemeket: a kir. Orvosegyesületnek tagjait, a fővárosi és vidéki orvosokat, természettudósokat, jogászokat, fürdőtulajdonosokat, kereskedőket és más érdeklődőket az állam támogatásával egyesíthessen közös célra kebelében. Az előmunkálatok után, első congressusunkat 1890. október 23-án tartottuk meg, öt pontban foglalva össze azokat a tényezőket, amelyek közegészségügyi, orvosi, balneopolitikai, nemzetgazdasági és az érdekeltségi szempontokból fontosaknak látszottak. Mindezen szempontoknak összefoglaló előadására Than Károly, Fodor József, Chyzer Cornél és Bolemann István vállalkoztak. Ez a négy érdemes férfiú volt az, aki előadásával az egyesületnek úgy be-, mint kifelé már megindulásakor tekintélyt adott. Tisztelettel kell megemlékeznem már e helyen Papp Samu collegánkról is, ki a kezdet első napjaitól évtizedeken át, mint a gazdasági szakosztálynak előbb titkára, utóbb elnöke, szorgos munkával szerzett érdemeket egyesületünk fejlődésében. Végigtekintve az első 15 év történetén, melyet Lőw Sámuel főtitkár évkönyveinkben nagy szorgalommal örökített meg, lelki megelégedést éreztem, mert megtaláltam benne eredetileg kitűzött programmunk fejlődésének lépésről-lépésre való haladását. Tevékenységünkben az első csoport férfiai között találjuk: Cyzer Cómest, Than Károlyt, Fodor Józsefet, Bókay Árpádot, Bolemannst.