Orvosi Hetilap, 1931. november (75. évfolyam, 45-48. szám)

1931-11-07 / 45. szám

1076 ORVOSI HETILAP 1931. 45. sz­­ ámit tamponáltak. A vérzés még ötször ismétlődött, úgy hogy az asszony a gyermekágy 33. napján súlyos anaemia tünetei között meghalt. A boncolás kiderítette, hogy a cervix elülső falán egy alvadékkal borított érrepedés volt, az ér a hólyag és a méh közé terjedő rendkívül tág venosus hálózatba vezetett. Amann esetében a külső méh­száj körül és a hüvelyboltozatban is rendkívül tág vena­­hálózat volt, melyből a vérzés mindennemű beavatkozás ellenére sem szűnt. Johnston esetében a cervixben hae­­matoma képződött, mely megrepedve halálos puerperalis vérzést okozott. Itt is a cervixben varicosus fonatok vol­tak. Sigwart esetében spontán szülés után mérsékelt ato­­m­a mellett váratlanul elvérzés következett be. A méh teljes kiirtása már nem volt képes a letalis véget feltar­tóztatni. A rejtélyes esetet a boncolás tisztázta: a méh hátulsó falán valalmivel a belső méhszáj felett egy bor­­sónyi nyílás volt egy vari­osusan tágult vénán, melyből az elvérzés bekövetkezett. A vérzést a tamponade-al nem lehetett megszüntetni. Wieloch esetében a 27 éves prí­­mipara kissé elhúzódó szülése után — miközben 3900 gr-os magzat született —, jelentékeny vérzés lépett fel. A méhet felülről erősen leszorították és a symphysishez nyomták. Miután a méh jó összehúzódása ellenére is ál­landóan tovább vérzett, a lepényt Credo szerint kinyom­ták. De a vérzés még ezután sem szűnt meg, noha a méh jól összehúzódott. Feltáráskor kitűnt, hogy a portrón kisebb repedés volt, de a vérzés nem onnan, hanem a méhből eredt. A méhet kitapintva, üresnek találják. Méh­űri mosás, cervix­ és hüvely tamponade. A vérzés meg­szűnik, de nemsokára újból megindul, a tampon átvér­zik, ezért eltávolítják és újból szorosan tamponálják. Az asszony a szülés után 9 óra múlva meghalt. A bonco­lás kiderítette, hogy az elvérzés oka a cervixben volt és pedig az alsó tágult cervixszakaszban, ahol egy 6—8 cm. hosszú darabon az izomrostok felületesen széjjelváltak és ezen a helyen a külső méhszájtól mintegy 6 cm-nyire egy kis nyílást lehetett találni, mely a cervix hátulsó falán futó, erősen tágult vénának a repedési helyét jelzi, me­lyen keresztül kb. 8 cm. hosszú darabon sondázni lehet a körkörösen futó vénát. Wieloch esetében a cervix egyik vénás ágának varicosus tágulatából származott a vérzés, mely a cervix kitágulása közben megrepedt és okozta az elvérzést. E letálisan végződött eseteken kívül ismeretesek azonban gyógyult esetek is, így Naujokis esetében a 23 éves primipara terhessége végén többször vérezgetett. Meglehetősen anaemiás állapotban került felvételre. Elől­­fekvő méhlepényre gondoltak és belső vizsgálat nélkül császármetszést végeztek. Kitűnt, hogy a diagnosis té­ves volt, mert a lepény a fundusban tapadt, viszont a méh alsó szakaszában és elülső falában erős vénatágu­­latok voltak. Feltáráskor a hüvely hátulsó falán is lehe­tett ilyen tágulatokat látni. Naujolis esetében valószínű­leg a nyakcsatorna belsejében, ill. a méh alsó szakaszá­ban voltak a varixok, melyekből a vérzés származott. Fel­tűnt, hogy a külső nemzőszerveken értágulatok nem voltak. Ugyancsak a cervix belsejében keletkezett varix­­vérzés miatt végzett császármetszést Schey, akinek ese­tében a 30 éves primipara néhány nappal a terhesség vége előtt apró vérzések miatt került felvételre. A szülő­fájások megindulásakor ismételten erős vérzés lépett fel. Vizsgálatkor kétujjnyi méhszáj mellett álló burkot ta­lált. Placentaszövetet nem tapintott. Tükörben megvizs­gálva kitűnt, hogy a cervix hátulsó falán ceruzavastag­ságú vénák futnak, melyek a corpus felé folytatódnak. Egyik ilyen varix repedt meg és ebből származott a vér­zés.Mivel ismételt körülöltés után is tovább vérzett az asz­­szony, abdominális császármetszéssel fejezte be a szülést. A műtétkor feltűnt a parametran vénák nagyfokú tágu­lata.Míg ez utóbbi két esetben (Naujoks, Schey) a hüvely­ben és cervixben elég kifejezett varicositas volt kimutat­ható, addig ismeretesek olyan esetek is, ahol a hüvelyben és cervixben szinte teljesen isoláltan lép fel az értágulat, így Aymerich esetében a placenta praevia gyanúját az okozta, hogy a hüvelyfal felső harmadában egy isolált varix futott, melynek átmérője mindössze néhány mm. volt és amelynek megrepedéséből származott a vérzés. Egyébként semmi jele a varicositasnak nem volt kimu­tatható. Az ilyen esetek nagyon megnehezítik a diagno­­sist. De hogy előfordulnak, bizonyítja alábbi esetünk: J. P.-né felvétetett 1931. márc. 3. 32 éves. I. P. 12 éve férjes. Első menstr. 13 éves korában, mindig rendes. Utolsó menstr. május 17-én, tehát szülését febr. 24-re várta. Jelen terhessége alatt jól érezte magát, csupán január óta köhög és rekedt. Fájásai március 3-án délután 5 órakor kezdődtek. Vizsgálatkor mérsékelt oedemát és elég kifejezett vark­osi­­tást találtunk az alszárakon. T. 37.3, P.­ 76. Vizeletben: nyo­mokban geny. Fehérje, cukor: negatív. Rectalis vizsgálat: ujjnyi méhszáj, részben kifejtett nyakcsatorna. Vizsgálat közben magzatvíz szivárog. Koponya a bemenetre illesz­kedve. Renyhe ritka fájások, melyek másnap chinin és ther­­mophor hatására megjavulnak, de éjszakára ismét alább­hagynak. Márc. 5-én d. e. 7 órakor az asszony tolófájásokat jelez. D. e. 8 óra 25 perckor belső vizsgálat: eltűnt méhszáj, koponya legnagyobb kerületével a bemenetben, nyilvarrat a harántban, diónyi fejdaganat. Újból thermophor, hasfelkötés. Délelőtt 10 órakor renyhe tolófájások, jó szívhangok: az asszony kimerült és nyugtalan. A fájások erősítésére 0.5 ccm. hypoglandint adunk i. m. A hypoglandin hatására a fájások megjavulnak, de nem elég kiadósak. Délelőtt 11 óra­kor a fej legnagyobb kerületével áthaladt a bemeneten, de a két spina még jól kitapintható, a nyilvarrat harántul fut. Jókora diónyi fejdaganat. Fájásszünetben a szívhangok las­san rendeződnek, meconiumos magzatvíz ürül. Tekintettel a most már kb. négy órája tartó kito­lásra és a fenyegető intrauterin asphyxiára magas üregi Kielland-fogót végzünk. A fogót az egyenesben alkalmaz­zuk, a kanalakat vándoroltatással vezetjük fel. A kanalak bevezetése simán ment, főleg a bal vándorlókanál felveze­tését találtuk könnyűnek. A jobb hátsó kanál felvezeté­sét azonban a promontórium megnehezítette, úgy, hogy csakis erősen sülyesztett nyél mellett tudtuk megfelelően alkalmazni. Az extractio és a rotatio elég nagy erőt kí­vánt, de sikerült. Az élő érett fiúmagzat megszületése után csakhamar felsírt. Súlya 4000 gr., hossza 56 cm., fejkörfogata 38 cm. volt. Feltárás: Az epistotomia sebe nem repedt tovább; a bal hüvelyboltozatban egy kb. 2— 3 cm. hosszú, a cervix külső falával párhuzamosan futó repedést találunk, melyből úgyszólván alig van vérzés. E­laesiónak az elvarrása közben 10 perccel a szülés után spontán megszületik az ép lepény hiánytalan burkai­val. A lepény távozása után erős vérzés indul meg, mely az alkalmazott összehúzószerek hatására csillapodik, de csakhamar újabb vérzés indul meg, amely veszedelmes fokot ér el. Nem habozunk és feltárás mellett tamponáljuk a méhet. A vérzés megszűnik, de ek­kor a narcotizáló közli, hogy az asszony pulsusa 120 és kishullámú. Miközben gyorsan befejezzük a hüvelygátvarrást, hirtelen újabb vérzés indul meg a tel­jesen átvérzett tamponból. Mivel a corpus jól összehúzó­­dott, szinte kőkemény, a hüvelyboltozatban a méhszáj körül repedést, vérzést nem találunk, az a feltevésünk, hogy a vérzés a cervix belsejéből ered. Ezért a tampont eltávolítjuk és a cervixet kitöröljük. Ekkor észre­vesszük, hogy a cervix belső hátulsó felületén, kb. 11 cm-nyire a külső méhszájtól egy élénken vérző érsza­kadás van, amely fölött még a kanyargósan futó, vari­cosusan tágult érnek mintegy 3—1 cm. hosszú darabját is fel lehet ismerni. Két nyolcas öltéssel körülöltjük, mire a vérzés megszűnik. A méhűrt kimossuk, a mosóvíz alig véres. Ezután újból tamponálunk és hasra szorítókötést alkalmazunk. Az asszonyt 140, filiformis pulsussal fektet­jük az ágyba. Már a műtét közben adtunk neki 1 liter

Next