Orvosi Hetilap, 1931. november (75. évfolyam, 45-48. szám)

1931-11-07 / 45. szám

1931. 45. sz. ORVOSI HETILAP konyhasót subcután, azonkívül camphort és coffeint. Az asszony állapota kezdetben kielégítő, később azonban a pulsus romlani kezd. Újabb hypodermoklysis a comb bő­rébe (800 ccm). Katzenstein, camphor, coffein, disotrin. Mivel a pulsus a cardiacumok dacára tovább romlik, szinte alig tapintható, vértransfusiót vég­zünk. A vért ú. n. általános ajándékozó (IV. cso­portbeli) Va. negatív háziterhestől vesszük. Amikor a transfusiót megkezdjük, az első 10 ccm. befecskendezése után vitális reactiót nem észlelünk, azonban amikor 100 ccm-t beadtunk, feltűnik, hogy az asszony ajkai erő­sen szederjesek, ezért a transfusiót abbahagyjuk és 300 ccm. physiologikus konyhasóoldatot adunk intravénás infusio alakjában, hozzáadva 10 ccm. osmont és 1 ccm. collapidisotrint. A pulsus ezután sem javul, ezért újabb hypodermoklysist adunk (600 ccm.) és tonogent. D. u. 4 órakor az asszony légzése nyugodtabb, ajkai kevésbbé szederjesek. 100 ccm. osmon, collapidisotrin, coffein, oxy­­gen-inhalatio. Fél óra múlva a pulsus kezd tapinthatóvá válni. D. u. 8 órakor a pulsus 120, T. 38.7. D. u. 9 órakor a hüvelyi tampont eltávolítva látjuk, hogy a gazecsíkon alig van vér. Az asszony pulsusa percről­­percre javul, bőven vesz magához folyadékot, közérzete jó, légzése szabad. 6-án d. e. 8 órakor pulsus 120. T.­ 38.0. A méh tamponját eltávolítva, feltűnik, hogy azon is alig van vér. Az asszony kisebb hőemelkedésektől eltekintve, a gyermekágy 26. napján egészségesen hagyta el a klinikát. Epikrízis: Jelen esetben a lepény megszületése után fellépett hirtelen súlyos vérzés a méhatom­a ké­pében jelentkezett. A méhszáj szélén sem kívül, sem be­lül repedések nem voltak, úgy hogy a vérzést aro­­m­ás jellegűnek lehetett felfogni. Emiatt végeztük az első tamponálást. Amikor azonban néhány perc múlva a tam­pon teljesen átvérzett és a vér élénken szivárgott, rög­tön arra kellett gondolnunk, hogy nem a méh testéből ered a vérzés, amely jól contrahálódott, hanem, hogy a vérzés forrása a passiv szakaszban van. Tudva azt, hogy a cervix belfelületén előfordulhatnak hosszirányú repedések, amelyekből sokszor igen súlyos vérzések állhatnak elő, most is erre gondolva, azonnal eltávolítottuk a tampont és eszközökkel megragadva a teljesen ép méhszájszéleket, azokat lehúzva, tamponokkal kitöröltük a cervix üregét és ekkor egészen jól lehetett látni, hogy a cervix belfelületén repedés, sérülés nincsen, ellenben rögtön fel lehetett ismerni a nyálkahártya alatt kanyargósan futó varicosus er­et,amelynek egyik részlete élénken vérzett. Egy-kétszer letörölve, kétségtelennek lát­szott, hogy a vérzés az érszakadásból ered és ezért azon­nal körülöltéseket alkalmaztunk, melyeknek hatására a vérzés tökéletesen megszűnt. Bár a méh üregéből további vérzést nem láttunk, újabb méhűri tamponade-ot végez­tünk és a hüvelyt is szorosan tamponáltuk. A hüvelyi és a méhűri tampon eltávolításakor feltűnt, hogy a gaze­­darabok alig voltak véresek, maga a méh is nagyon jól kontrahálódott, úgy hogy a másodszori tamponálás után az asszony úgyszólván semmi vért sem veszített. Hogy mennyire helyes volt eljárásunk, igazolta a további le­folyás: az asszony a néhány órás shock-hatástól elte­kintve csakhamar meggyógyult. A vértransfusio hatása első pillanatban nem volt olyan kedvezőtlen, mint amilyennek 100 ccm. vér infu­­siója után mutatkozott. Szerencsére azonban a vértrans­fusiót ekkor abbahagytuk, amiről most epikritikusan ítélve biztosnak kell tartanunk, hogy bár általános aján­dékozótól eredt a vér, akinek vércsoportját később is pontosan ellenőriztük, mégis a betegre nézve, aki a II. csoportba tartozott, toxicusnak volt tekinthető. Ez az eset is figyelmeztet arra, hogy lehetőleg azonos vércsoportbeli egyéntől vegyünk vért transfusióhoz, amint erre a legújabb irodalomban mind gyakrabban tör­ténik utalás. Esetünknek többirányú jelentősége van. Elsősorban a diagnosis szempontjából érdemel figyelmet. Mint már előbb kifejtettem, a nemzőszervek, ill. szülőcsatorna ér­­tágulatai, nevezetesen a cervixnek és a hüvelynek varinai szüléssel kapcsolatban megrepedve más eredetű vérzé­seket utánozhatnak, így többször tévesztették össze pla­centa praeviával, mert elég gyakran már a terhesség alatt keletkeznek a repedések, melyek kisebb-nagyobb vérzéseket okoznak. E lehetőségre főleg akkor gondol­hatunk, ha a belső vizsgálattal lepényszövetet nem ta­pintunk. Ilyenkor a rendes helyen tapadó lepény korai leválásán és a mélyen tapadó lepényen kívül szóba­­jöhet a varixból eredő vérzés is. Jelentőségét eléggé ki­domborítja az a tény, hogy nem egyszer halálos vérzés származhatik belőle. Persze a vérzések csak olyankor je­lentkeznek a terhesség alatt, ha a cervixen kívül a hüvely­ben is fejlődnek­­arixok(Naujoks,Schey) .De ha csak a cer­vix belsejében képződnek,akkor a vérzés rendszerint csak a lepényi szakban vagy postpartalisan jelentkezik (Hecker, Johnston, Sigwart, Wieloch). Az efajta vérzések elkülö­nítő diagnosisa rendkívül nehéz. Ha nincs kimutatható nagyobb sérülés, ahonnan a vérzés eredete könnyen tisz­tázható, akkor elsősorban atom­ára fogunk gondolni és ennek megfelelően eljárni. De gondolnunk kell természe­tesen a nyakcsatorna belsejében képződött sérüléses vér­zésre is, hiszen ismeretes, hogy a szülőcsatorna magasabb szakaszainak a sérülései nem csak műtétes szülések (fogó, extractio) kapcsán léphetnek fel, hanem még spontán szülé­sekkel kapcsolatban is elég gyakran jönnek létre. Különö­sen akkor veszélyesek, ha az artéria uterina egyik ága sé­rül, amiből hirtelen életveszélyes vérzés származhatik. De ilyen esetben a repedés legtöbbször ráterjed a hüvelybol­tozatra, másrészt a vérzés arteriosus jellegű. Akárhány­szor harántirányú, ill. körkörös repedések is keletkeznek a cervixben, különösen akkor, ha a fej a cervixnek elég­telen kitágulása mellett gyorsan hajtatik azon keresz­tül. De ezek a sérülések rendszerint mélyebbre ható repe­désekből állanak és feltáráskor vagy betapintás alkal­mával könnyen felismerhetők. Vannak esetek, amikor a repedés helye teljesen rejtve marad és csak akkor tűnik fel, ha a nyakcsatornát lapocokkal szélesen feltárjuk és gondosan megszemléljük. Magunknak is volt alkalmunk ilyen irányú megfigyelést tenni: K. Gy-né, 31 éves, ötödször szülő nő, kinél lábtartás, há­romujjnyi méhszáj mellett köldökzsinórelőesés, valamint fe­nyegető intrauterin asphyxia miatt a magzat érdekében be kellett fejezni a szülést. A lábat lehoztuk és óvatosan extra­háltuk az élő érett magzatot, amely enyhe livid asphyxiában jött a világra és csakhamar magához tért. Az asszony lágy­részein sérülést nem találtunk. A lepény távozása után lassú, de állandó vérszivárgás mutatkozott. Emiatt összehú­zószereket adtunk, majd mivel a vérzés a méh erélyes össze­húzódása ellenére is tovább tartott és az asszony rövid idő alatt kifejezetten anaemiássá vált, a műtőasztalon feltárást végeztünk. Ekkor tűnt ki, hogy a hüvelyboltozat teljesen ép volt, a méhszájon vérző repedést nem találtunk és az asz­­szony mégis tovább vérzett, dacára annak, hogy a méh teste szinte kőkeményen összehúzódott. Ekkor gondoltunk arra,, hogy a vérzés valószínűleg a passiv szakaszból ered. Tükrök­kel széjjeltárva, látjuk, hogy a cervix hátulsó falán, annak felső harmadában néhány cm.es hosszirányú felületes repedés van, amelyből elég erősen szivárog a vér. Körülöltések után tamponáljuk a méhet, mire a vérzés megszűnik s az asszony hamarosan rendbejön. Ezen intramuscularis cervixrepedések ismerete rend­kívül fontos, mert fel nem ismerésük esetén atom­ával tévesztetnek össze (Zweifel). Különösen akkor keletkez­nek, ha placenta praevia miatt eléggé ki nem tágult méh­száj mellett végzünk extractiót, vagy még el nem tűnt méhszáj mellett fogóműtétet. 1077

Next