Orvosi Hetilap, 1931. november (75. évfolyam, 45-48. szám)
1931-11-07 / 45. szám
1931. 45. sz. ORVOSI HETILAP konyhasót subcután, azonkívül camphort és coffeint. Az asszony állapota kezdetben kielégítő, később azonban a pulsus romlani kezd. Újabb hypodermoklysis a comb bőrébe (800 ccm). Katzenstein, camphor, coffein, disotrin. Mivel a pulsus a cardiacumok dacára tovább romlik, szinte alig tapintható, vértransfusiót végzünk. A vért ú. n. általános ajándékozó (IV. csoportbeli) Va. negatív háziterhestől vesszük. Amikor a transfusiót megkezdjük, az első 10 ccm. befecskendezése után vitális reactiót nem észlelünk, azonban amikor 100 ccm-t beadtunk, feltűnik, hogy az asszony ajkai erősen szederjesek, ezért a transfusiót abbahagyjuk és 300 ccm. physiologikus konyhasóoldatot adunk intravénás infusio alakjában, hozzáadva 10 ccm. osmont és 1 ccm. collapidisotrint. A pulsus ezután sem javul, ezért újabb hypodermoklysist adunk (600 ccm.) és tonogent. D. u. 4 órakor az asszony légzése nyugodtabb, ajkai kevésbbé szederjesek. 100 ccm. osmon, collapidisotrin, coffein, oxygen-inhalatio. Fél óra múlva a pulsus kezd tapinthatóvá válni. D. u. 8 órakor a pulsus 120, T. 38.7. D. u. 9 órakor a hüvelyi tampont eltávolítva látjuk, hogy a gazecsíkon alig van vér. Az asszony pulsusa percrőlpercre javul, bőven vesz magához folyadékot, közérzete jó, légzése szabad. 6-án d. e. 8 órakor pulsus 120. T. 38.0. A méh tamponját eltávolítva, feltűnik, hogy azon is alig van vér. Az asszony kisebb hőemelkedésektől eltekintve, a gyermekágy 26. napján egészségesen hagyta el a klinikát. Epikrízis: Jelen esetben a lepény megszületése után fellépett hirtelen súlyos vérzés a méhatoma képében jelentkezett. A méhszáj szélén sem kívül, sem belül repedések nem voltak, úgy hogy a vérzést aromás jellegűnek lehetett felfogni. Emiatt végeztük az első tamponálást. Amikor azonban néhány perc múlva a tampon teljesen átvérzett és a vér élénken szivárgott, rögtön arra kellett gondolnunk, hogy nem a méh testéből ered a vérzés, amely jól contrahálódott, hanem, hogy a vérzés forrása a passiv szakaszban van. Tudva azt, hogy a cervix belfelületén előfordulhatnak hosszirányú repedések, amelyekből sokszor igen súlyos vérzések állhatnak elő, most is erre gondolva, azonnal eltávolítottuk a tampont és eszközökkel megragadva a teljesen ép méhszájszéleket, azokat lehúzva, tamponokkal kitöröltük a cervix üregét és ekkor egészen jól lehetett látni, hogy a cervix belfelületén repedés, sérülés nincsen, ellenben rögtön fel lehetett ismerni a nyálkahártya alatt kanyargósan futó varicosus eret,amelynek egyik részlete élénken vérzett. Egy-kétszer letörölve, kétségtelennek látszott, hogy a vérzés az érszakadásból ered és ezért azonnal körülöltéseket alkalmaztunk, melyeknek hatására a vérzés tökéletesen megszűnt. Bár a méh üregéből további vérzést nem láttunk, újabb méhűri tamponade-ot végeztünk és a hüvelyt is szorosan tamponáltuk. A hüvelyi és a méhűri tampon eltávolításakor feltűnt, hogy a gazedarabok alig voltak véresek, maga a méh is nagyon jól kontrahálódott, úgy hogy a másodszori tamponálás után az asszony úgyszólván semmi vért sem veszített. Hogy mennyire helyes volt eljárásunk, igazolta a további lefolyás: az asszony a néhány órás shock-hatástól eltekintve csakhamar meggyógyult. A vértransfusio hatása első pillanatban nem volt olyan kedvezőtlen, mint amilyennek 100 ccm. vér infusiója után mutatkozott. Szerencsére azonban a vértransfusiót ekkor abbahagytuk, amiről most epikritikusan ítélve biztosnak kell tartanunk, hogy bár általános ajándékozótól eredt a vér, akinek vércsoportját később is pontosan ellenőriztük, mégis a betegre nézve, aki a II. csoportba tartozott, toxicusnak volt tekinthető. Ez az eset is figyelmeztet arra, hogy lehetőleg azonos vércsoportbeli egyéntől vegyünk vért transfusióhoz, amint erre a legújabb irodalomban mind gyakrabban történik utalás. Esetünknek többirányú jelentősége van. Elsősorban a diagnosis szempontjából érdemel figyelmet. Mint már előbb kifejtettem, a nemzőszervek, ill. szülőcsatorna értágulatai, nevezetesen a cervixnek és a hüvelynek varinai szüléssel kapcsolatban megrepedve más eredetű vérzéseket utánozhatnak, így többször tévesztették össze placenta praeviával, mert elég gyakran már a terhesség alatt keletkeznek a repedések, melyek kisebb-nagyobb vérzéseket okoznak. E lehetőségre főleg akkor gondolhatunk, ha a belső vizsgálattal lepényszövetet nem tapintunk. Ilyenkor a rendes helyen tapadó lepény korai leválásán és a mélyen tapadó lepényen kívül szóbajöhet a varixból eredő vérzés is. Jelentőségét eléggé kidomborítja az a tény, hogy nem egyszer halálos vérzés származhatik belőle. Persze a vérzések csak olyankor jelentkeznek a terhesség alatt, ha a cervixen kívül a hüvelyben is fejlődnekarixok(Naujoks,Schey) .De ha csak a cervix belsejében képződnek,akkor a vérzés rendszerint csak a lepényi szakban vagy postpartalisan jelentkezik (Hecker, Johnston, Sigwart, Wieloch). Az efajta vérzések elkülönítő diagnosisa rendkívül nehéz. Ha nincs kimutatható nagyobb sérülés, ahonnan a vérzés eredete könnyen tisztázható, akkor elsősorban atomára fogunk gondolni és ennek megfelelően eljárni. De gondolnunk kell természetesen a nyakcsatorna belsejében képződött sérüléses vérzésre is, hiszen ismeretes, hogy a szülőcsatorna magasabb szakaszainak a sérülései nem csak műtétes szülések (fogó, extractio) kapcsán léphetnek fel, hanem még spontán szülésekkel kapcsolatban is elég gyakran jönnek létre. Különösen akkor veszélyesek, ha az artéria uterina egyik ága sérül, amiből hirtelen életveszélyes vérzés származhatik. De ilyen esetben a repedés legtöbbször ráterjed a hüvelyboltozatra, másrészt a vérzés arteriosus jellegű. Akárhányszor harántirányú, ill. körkörös repedések is keletkeznek a cervixben, különösen akkor, ha a fej a cervixnek elégtelen kitágulása mellett gyorsan hajtatik azon keresztül. De ezek a sérülések rendszerint mélyebbre ható repedésekből állanak és feltáráskor vagy betapintás alkalmával könnyen felismerhetők. Vannak esetek, amikor a repedés helye teljesen rejtve marad és csak akkor tűnik fel, ha a nyakcsatornát lapocokkal szélesen feltárjuk és gondosan megszemléljük. Magunknak is volt alkalmunk ilyen irányú megfigyelést tenni: K. Gy-né, 31 éves, ötödször szülő nő, kinél lábtartás, háromujjnyi méhszáj mellett köldökzsinórelőesés, valamint fenyegető intrauterin asphyxia miatt a magzat érdekében be kellett fejezni a szülést. A lábat lehoztuk és óvatosan extraháltuk az élő érett magzatot, amely enyhe livid asphyxiában jött a világra és csakhamar magához tért. Az asszony lágyrészein sérülést nem találtunk. A lepény távozása után lassú, de állandó vérszivárgás mutatkozott. Emiatt összehúzószereket adtunk, majd mivel a vérzés a méh erélyes összehúzódása ellenére is tovább tartott és az asszony rövid idő alatt kifejezetten anaemiássá vált, a műtőasztalon feltárást végeztünk. Ekkor tűnt ki, hogy a hüvelyboltozat teljesen ép volt, a méhszájon vérző repedést nem találtunk és az aszszony mégis tovább vérzett, dacára annak, hogy a méh teste szinte kőkeményen összehúzódott. Ekkor gondoltunk arra,, hogy a vérzés valószínűleg a passiv szakaszból ered. Tükrökkel széjjeltárva, látjuk, hogy a cervix hátulsó falán, annak felső harmadában néhány cm.es hosszirányú felületes repedés van, amelyből elég erősen szivárog a vér. Körülöltések után tamponáljuk a méhet, mire a vérzés megszűnik s az asszony hamarosan rendbejön. Ezen intramuscularis cervixrepedések ismerete rendkívül fontos, mert fel nem ismerésük esetén atomával tévesztetnek össze (Zweifel). Különösen akkor keletkeznek, ha placenta praevia miatt eléggé ki nem tágult méhszáj mellett végzünk extractiót, vagy még el nem tűnt méhszáj mellett fogóműtétet. 1077