Orvosi Hetilap, 1932. május (76. évfolyam, 18-21. szám)

1932-05-07 / 18. szám

386 ORVOSI HETILAP 1932. 18. sz. thermiázását úgy végeztük, hogy mindkét vese vetületé­­nek megfelelően egy-egy 60 cm2-es electrodot helyeztünk a costo-vertebralis sarkokba s azokat a test saját súlyá­val rögzítettük. Szemben az aktiv electrodokkal a hasfal felső részére egy 200-as lemezt erősítettünk homok­zsákkal. Evvel biztosítottuk az áramvonalaknak a vesék­ben való concentratióját. A vizsgált betegeket — az electrodok elhelyezése után és a Riva Rocci-készülék manchettájának felerősítése után — 15—20 percig pihentettük majd megmértük a vérnyomást és bekap­csoltuk az áramot. Az áramerősség mértéke a beteg subjectív melegérzése volt és átlag 1—2 A. között ingado­zott. A diathermiázás alatt 15 percenként ellenőriztük a vérnyomást, 45—60 perc múlva kikapcsoltuk az áramot, de a beteget még további 15 percig változatlanul feküdni hagytuk és ezután még egyszer megmértük a vérnyomást. A vesediathermiát a betegek kivétel nélkül jól tűrték s kellemes és megnyugtató eljárásnak minősítették. Egy ilyen vesediathermiának a vérnyomásra való hatását a mellékelt (1. sz.) ábra szemlélteti, melyen négy esetnek a görbéi vannak feltüntetve. Ebből láthatjuk, hogy a vér­nyomás már 15 perc után csökken s a maximális sülye­­dés a kezelés végén következik be. Átlagban a vérnyomás csökkenése egyszeri vesediathermiázás alatt 20—40 Hg mm-t tesz ki. Ha az áram kikapcsolása után újból con­­trolláljuk a vérnyomást, úgy azt látjuk, hogy az ismét felemelkedik s többnyire eléri a kezdeti értéket, amiből kétséget kizárólag következik, hogy a vérnyomás sülye­­dését a diathermiának a vesékre való direct hatása hozza létre. Erre mutat az is, hogy ha pl. kezelés közben hirtelen kikapcsoljuk az áramot, úgy a már sülyedésben levő vér­nyomás azonnal emelkedik, míg ha ismét bekapcsoljuk, újra csökken. Ha a beteget a vesediathermia alatt vala­milyen psychicus trauma éri, arra könnyen vérnyomás­emelkedéssel reagálhat, ami azonban csak múló jelenség és a vesediathermia végső eredményét nem befolyásolja. A vesediathermiának a renalis hypertoniákra gyakorolt vérnyomást csökkentő hatása elég általános és csak rit­kán találkozunk olyan esetekkel, melyek ezen eljárásra nem reagálnak. A reactio nagyságában azonban már na­gyobb eltérések mutatkoznak s e tekintetben vizsgálataink­ból azon megállapításra jutottunk, hogy minél távolabb van a kórosan fokozott vérnyomás értéke a normálistól, annál nagyobb a vesediathermiára bekövetkező vérnyomás csökkenés. További vizsgálataink arra irányultak, hogy lesz-e a rendszeresen folytatott vesediathermiának a hipertó­niára tartós és a kísérő klinikai tünetekre valamilyen kedvező hatása? Ennek eldöntésére különböző aetiológi­­ájú és különböző stádiumban levő hypertoniáknál végez­tünk folytatólagos vesediathermia-kezeléseket, melyeknek eredményeit 3 csoportban foglaltuk össze. Az első csoportba tartoznak azok a korai stádium­ban levő nephrosclerosisok, melyeknél a vérnyomásemel­kedés nagy labilitást mutat, de a vesefunctio még intact és főleg subjectív panaszok állanak előtérben. Ezen bete­geknél a kezelést úgy végeztük, hogy az első időben — 1—2 hétig — naponta, majd később másodnaponként al­kalmaztuk p2—1 óráig a diathermiát mindkét vesére s úgy a kezelés előtt, mint után megmértük a vérnyomást s a kapott értékekből görbéket szerkesztettünk. A keze­léseket a napnak mindig ugyanazon időpontjában végez­tük s a betegeket a diathermián kívül semmi más keze­lésben nem részesítettük. A vizsgált betegek egy része klinikánkon feküdt, másik része ambuláns volt. A rend­szeres vesediathermia-kezelések labilis hypertoniánál a vérnyomásnak tartós sülyedését eredményezték. Amint a mellékelt görbéken (2. sz. ábra) láthatjuk, a vérnyomás már többnyire az első hét után alacsonyabb szintre száll le és kisebb-nagyobb ingadozásokkal azon meg is marad. Nagyon jól láthatjuk a görbéken, hogy amíg a vérnyomás magas, a diathermia alatti csökkenés mennyivel kifejezet­tebb, mint amikor már alacsonyabb szinten mozog. Az itt demonstrált 3 esetben a vérnyomás a sülyedés legmélyebb pontján sem éri el ugyan a normális értékhatárt, azon­ban a csökkenés igen jelentékeny, 40—60 Hg mm között mozog. A kezelések tartama ezen eseteinkben 4—12 hét volt aszerint, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben reagáltak a diathermiára. A kúra beszüntetése után to­vábbra is igyekesztünk a betegeket controll alatt tartani, hogy ellenőrizhessük az utóhatás tartósságát. Ott, ahol ez sikerült, azt találtuk, hogy a vesediathermia után a vérnyomás szintjében bekövetkezett csökkenés még hetek, 46—60’ diathermia hatása a kórosan fokozott vérnyomásra. 1. ábra. 1931. IX. 15.—X. 26. ( A. Nephrosclerosis Habil hypertonia) 2. ábra.

Next