Orvosi Hetilap, 1933. február (77. évfolyam, 5-8. szám)
1933-02-04 / 5. szám
1933 . sz. ORVOSI HETILAP entamoebiasis a mérsékelt égöv alatt a legváltozatosabb klinikai megnyilvánulásokat mutatja, s az esetek túlnyomó része csak pontos klinikai, vagy gyakrabban kórbonctani vizsgálattal deríthető biztosan ki. Craig14 szerint az „egészséges“ cysta-gazdák igen gyakran makacs obstipatioban szenvednek, melyet időnként diarrhoea, colica vált fel, gyakori nálukaz étvágytalanság, felböfögés, flatulentia, ideges tünetek, súlycsökkenés. Nagyjából más szerzők is ezekben jellemzik a latis és entamoebiasis eseteket klinikailag. Ezek szerint ilyen tünetekben nyilvánulhat meg ez a betegség a mérsékelt égöv alatt az esetek legnagyobb százalékában és csak igen ritkán okoz az entamoeba histolytica heveny tünetekkel járó dysenteriát. Mielőtt rátérünk az általunk észlelt esetek ismertetésére, előre bocsájtjuk azt, hogy Magyarországon az általunk végzett vizsgálatok szerint entamoeba histolytica cysta hordozó 0,7 %-ba..., azaz 1206 egyén közül 8 esetben fordult elő. Mivel ez az arányszám egyszeri viszgálatból származik, az a véleményünk, hogy minden egyén többször történő protozoológiai vizsgálatával ennél magasabb arányt kaptunk volna. Klinikailag azt az öt esetet volt módunkban gondosan észlelni, akik a Szent István Közkórház II. belosztályán állottak megfigyelés, vagy kezelés alatt. A többi három eset vidékről kapott anyag vizsgálata alapján derült ki, ezek egészséges cystahordozóknak volnának minősíthetők. Eseteinket klinikailag a következőkben ismertetjük: 1. M. J.-né 35 éves. Kórelőzményében dysenteriáról, vagy valamilyen az entamoebiasisra gyanút keltő megbetegedésről nem tesz említést. Az ország területét soha nem hagyta el. Jelen betegsége 4 évvel ezelőtt a jobb alkaron levő vérzékeny szemölccsel kezdődött, amit 10 éve metszettek ki. A klinikailag talált melanosarkomatosissal az obstipatio, hasi panaszok magyarázatot nyertek. A beteg daganatos metastasisok okozta mechanikus ileusban halt meg. 2. Ss. S. 37 éves. A világháború előtti években mint szabósegéd Bécsben tartózkodott, a háború alatt Galíciában szolgált. Kórelőzményében dysenteriáról nem tesz említést. Jelen betegsége rövid idő óta áll fenn, subjective étvágytalanságban, állandó székrekedésben, soványodásban nyilvánul. Objectiv vizsgálatkor a kifejezett gastroptosis dacára a gyomor functiójában lényegesebb eltérést nem lehetett találni, a hasban tapintáskor spastikus, mindenütt mérsékelten érzékeny célon volt állandóan észlelhető és székében a benzidin próba mindig positív volt. Székletet a betegtől csak nagy nehézségek árán, olajos beöntés, vagy hashajtók adagolása árán kaphattunk. A klinikai diagnosis - - gastroenteroptosis, gastritis et colitis chronica —• alapjául szolgáló subjectiv panaszok, illetőleg objectiv leletek a mérsékelt égövi entamoebiasisok változatos megjelenési formái közé sorozhatnánk ezen esetünket. Azonban a súlyos gastroenteroptosis oki tényezői közé nehezen tudnék besorolni a talált protozoológiai leletünket, viszont ez a kórforma úgy a subjectiv panaszokat, mint a beteg vizsgálatakor kapott objectiv eltéréseket teljesen elfogadhatóvá teszi. 3. Sz. I. 21 éves. Az ország határán túl nem volt. Évekre visszamenő epehólyag panaszokkal vétetett fel. Klinikailag cholecystitis calculosa volt nála megállapítható, mely műtétileg is igazolást nyert. A kiirtott epehólyag tartalmát native megvizsgáltuk és abból Boeck-Drbohlav-féle táptalajra oltottunk, másfelől az epehólyagot szövetileg is feldogoztuk. Úgy a nativ vizsgálat, a tenyésztési kísérlet, valamint a szöveti vizsgálat negatív eredményt adott, tehát a megbetegedést nem lehetett entamoebiasisnak felfogni. II. N. K. 53 éves. A háború alatt a szerb harctéren szolgált. Betegsége általános panaszokkal már régebb idő óta fennáll. Klinikailag combinált vitium cordis volt nála megállapítható. Gyomor-bélpanaszai, májtáji fájdalmai stb. pangásos természetűeknek voltak minősíthetők. A beteg exitált. Sectikor a vastagbélben, vagy májban entamoebiasisra valló elválozások nem voltak, ebben a tekintetben a kórszövettani feldolgozás is eredménytelen volt. 5. S. Gy.-né II. éves. Az ország területén túl nem járt, vérhasról nem tesz említést, számbavehető gyomor-bélpanaszai egyáltalán nem voltak Jelen betegsége újabb keletű, bizonytalan subjectív panaszait praeclimaxos állapottal lehetett összefüggésbe hozni. Ettől a betegtől származott azon entamoeba törzs, mellyel a később leírandó állatkísérleteinket végeztük. A kísérletek eredményei is azt gyaníttatják, hogy ezen betegen nincs összefüggés a klinikai tünetek és a protozoológiai lelet között. Protozoológiailag ezekben az esetekben mindenben az entamoeba histolytica cystáinak megfelelő képleteket találtunk. A cysták alaki sajátságait ismételten itt nem tárgyaljuk. Röviden inkább azokat a vizsgálatainkat foglaljuk össze, melyekkel igyekeztünk biológiailag bizonyítani, hogy a talált képletek valóban entamoeba histolytica cystáinak felelnek-e meg. Konyhasós natív vizsgálatkor a négymagvú cystákban a jellemző chromatoid testek voltak láthatók, a kikent készítményeinket Schaudinn oldattal történő fixálás után Heidenhain-féle haematoxylinnal festettük. A cytologiai diagnosist így biztosítva, a mosott és dúsított cystákból egyfelől igyekeztünk a vegetatív formát kitenyészteni, másfelől a cystákkal, illetve később a kitenyésztett kultúra amoebákkal fogékony állatban dysenteriát próbáltunk előidézni. Egy kivételével valamennyi beteg obstipatióban szenvedett és emiatt a beküldött széklet többnyire valamilyen hashajtószerrel volt keverve. Bár köztudomású, hogy nem minden esetben sikerül kitenyészteni a cystákból az entamoeba histolyticát, mégis a kezdeti sikertelen tenyésztési kísérleteket az előbb említett körülmény rovására írjuk. Az ötödik számú betegből, — kinek székrekedése nem volt,hanem naponta formált, spontán székletet ürített, — végül 1932. február hó 4.-én sikerült először, majd újra-vizsgálat alkalmával IV. 30.-án másodszor is kitenyészteni a vegetatív formát a közismert Boeck-Drboh/.hu-féle táptalajon. Mind a két tenyészet azóta 24—48 óránként átoltva életben van (1932. VI. 15.). A nyert ívegetatív formák nedvesen fixált és festett készítményben 10—40/s. méretűek, hólyagos magjukban centrálisan elhelyezkedett karmosom figyelhető meg, a maghártya belső felszínén finom Chromatin rögök láthatók. Az ekto- és endoplasma éles elhatároltsága festett készítményben is, de élő állapotban természetesen kifejezettebben látszik. A cultura amoebáink mozgása is jellemzőnek mondható, amennyiben a tisztán ektoplasmatikus pseudopódiumot lökésszerűen bocsájtják a haladás irányába és nem renyhén, szinte gördülésszerűen, mint az entamoeba coli, melyben a magstructúra jellemzően eltérő volta mellett az ekto- és endoplasma sincs szembetűnően elhatárolva. Más bélbeli és nálunk is közönségesen előforduló amoebák közül az endoclimax nanat és a jodamoeba bütschlii magstructurája, mozgása és pseudopodiumaik alakja az entamoeba histolyticától biztosan megkülönböztethetővé teszik, így tehát az említett alaki és mozgásbeli sajóságok alapján az általunk kitenyésztett amoeba faj megfelel entamoeba histolyticának. A rendelkezésünkre álló törzzsel a legáltalánosabban használt ás legfogékonyabbnak ismert kísérleti állattal, a macskával folytattunk fertőzési kísérleteket. 1932. január 20.-án 2 db. három hónapos egészséges macskát az ötödik számú betegtől származó, előzőleg mosott és azután tejbe kevert cystákkal etettünk meg Ugyanazon a napon egy három hónapos macskát, január 28.-án két hathetes macskát laparotomizáltunk és intrahepatikusan oltottunk mosott cystákkal. Mind a három macska a műtét utáni napon már jókedvű, játékos volt, a háromhónapos teljesen meggyógyult. A két hat hetes macskát a műtét után 12, illetve 14 nappal leültük, azonban, májukban csupán fehéres heg jelezte az injectió helyét, tályog nem képződött. Úgy a január 20.-án, per os fertőzött, mint a per rectum cystákkal oltott három macskánk egészséges maradt. Az utóbbi körülmény érthető Regner és Johnson 15 megfigyeléseiből, mely szerint az excystálódáshoz a gyomor-bélnedvnek a cystája 89