Orvosi Hetilap, 1933. április (77. évfolyam, 13-17. szám)

1933-04-01 / 13. szám

256 ORVOSI HETILAP 1933. 13. sz. Sok esetben sikerrel jár a psychotherapia, különösen idegesebb természetű egyéneken, főleg, ha a hányásnak psychés oka van (pl. ha szabadulni szeretnének a terhes­ségüktől). Előfordul, hogy csillapíthatatlannak látszó há­nyás megszűnik akkor, ha az asszonyt elkülönítjük (in­tézetbe szállítják). Néha eredményt látunk ovarium-ké­­szítmény injectiótól. Az esetek túlnyomó többségében ezen eljárások si­kerre fognak vezetni, de lesznek olyan esetek, amelyek minden kezeléssel dacolnak, a pulsus állandóan szaporo­dik, a testsúly csökken, a vizeletben fehérjehasadási ter­mékek lencin, tyrosin jelenik meg, láz lép fel, ha ikterus, vagy különösen agyi tünetek jelentkeznek, azonnal meg kell szüntetni a terhességet. Terhességgel kapcsolatban elég gyakran látunk der­­matosist, ami szintén a terhesség alatt keletkező toxinok következtében lép fel s a terhesség végével, vagy meg­szakítása után megszűnik. Újabb terhesség alatt gyakran kiújul. Rendszerint a terhesség végefelé jelentkezik. Ery­thema, urticaria, pruritus, herpes a leggyakoribb, de a dermatosisok között a legveszedelmesebb, csak terheseken jelentkező impetigo herpetiformis Hebrae, mely majdnem minden esetben halálos kimenetelű, s csak a terhesség azonnali megszakítása mentheti meg a beteget. Dermato­­sisokban a beteg diaetáját rendezzük, fehérje, zsír, só és fűszerszegény étkezést írunk elő, naponta gondoskodunk székletről. Jó eredménnyel szoktuk adni a calciumot vas­sal combinálva (parenteralis fehérje is sikerrel járhat). Mayer és Linser 20 ccm egészséges terhes vért fecsken­dez izom közé. Mások a laserumot ajánlják. Adnak Rin­­gier-oldatot is (200 ccm). A terhesség a máj működésére is befolyással van. Azonban, hogy a francia szerzők által leírt hepatopathia grav.-ról lehet-e beszélni, ez még nincs eldöntve. Terhes­ségi sárgaságról csak akkor beszélhetünk, ha annak egyéb okát kizárhatjuk. A terhességi ikterus az egymás után következő terhességekben nagyon gyakran ismétlődik s ugyanabban a stádiumban marad az egész terhesség alatt. Ilyenkor nagyon gondosan kell az asszonyt ellen­őrizni, nehogy az ikterus atrophia hepatica flava acutába menjen át, amikor a megnagyobbodott máj egyik napról a másikra fokozatosan kisebbedik, a vizeletben leucin, tyrosin jelenik meg s menthetetlenül felpusztul az asz­­szony s még a terhesség megszakításával sem tudunk rajta segíteni. Terhes asszonyok szövetei nedvdúsabbak, vizenyőseb­­bek, innen van az, hogy idomaik teltebbek s kisebb-na­­gyobbfokú oedemát a lábszárakon majdnem minden ter­hesen látunk. Magyarázata ennek az, hogy a toxinok kö­vetkeztében átjárhatóbbak az erek falai. Ha ez a vizenyő igen nagyfokú, ha nem csak a bokák körül van, hanem a lábszáron, a hasfalon, az arcon is van, akkor beszélünk hydrops gravidarumról. Ebben a veseműködés részéről nincsen semmi zavar, a vizeletben fehérje, vagy alakele­mek nincsenek, a vér maradék nitrogén-tartalma ,a vese hígítási- és concentrálóképessége normális. Ha azonban a vizelet fehérje-tartalma l°/oo-nél több, akkor már nephropathia gravidarumról beszélünk, ami a terhesség­gel van aki összefüggésben s elkülönítendő egyéb vese­bajnak a terhességgel kapcsolódásától. A nephropathiában előfordulhat igen nagyfokú vize­nyő, a vizeletben sok a fehérje, néha olyan sok, hogy Esbach szerint nem is mérhető. Az üledékben esetleg vese­­alakelemek, cylinder van, a vérnyomás csak kevéssé fo­kozott, bár néha magas vérnyomást is láthatunk, a vese hígítási és concentratiós képessége jó, maradék nitrogén a normális felső határán van. A fő anyagcsere-zavar a só- és vízretentio. Kétféle alakját szoktuk megkülönböztetni: chronikus és acut alakját. Chronikusban sok fehérje van a vizelet­ben, nagyfokú az oedema, de ritkábban szokott eklampsia fellépni, míg az acut nephropathiában a fehérje mennyi­sége, az oedema is jóval kisebb, viszont igen korán fej­fájás, émelygés, hányás, gyomortáji fájdalmak, homályos látás, szemkáprázás, lépnek fel, s a vérnyomás is emel­kedett, sőt elég magas fokot is elérhet. Mivel ezek a tü­netek a fenyegető eklampsia tünetei, azért ilyen esetben eklampsismusról vagy praeeklampsiáról szólunk. A tüne­tek szülés után már pár napra lényegesen csökkennek, megindul a diuresis, az oedema csökken, kevesebb lesz a fehérje és a cylinderek, vesealakelemek eltűnnek, a vér­nyomás is alacsonyabb lesz. Ugyancsak enyhülnek a tü­netek akkor is, ha a magzat intrauterin elhal. Azon ese­tekben, amikor a szülés után az asszony állapota nem javul, sokáig megtaláljuk a vizeletben a fehérjét, s az üledékben a cylinaereket, akkor valószínű, hogy a terhes­ség alatt nem tiszta terhességi vesebajról volt szó, hanem az nephritissel szövődött. Terhességi vesebaj leginkább csak először szülőkön fordul elő, újabb terhességek ese­tében az eseteknek csak igen kis (2) százalékában ismét­lődik. A nephropathia megelőzése céljából ajánlatos, ha a terhes nőkön a terhesség utolsó hónapjaiban a só- és fo­lyadékfelvételt megszorítjuk. Ha azonban felállítottuk a nephropathia diagnosisát ,akkor a diaetának szigorúbb megszorítására van szükség. Ha oedemája van, akkor ágybafektetjük, diaetáját pedig a tünetek súlyossága sze­rint fogjuk összeállítani. Súlyos esetekben az első napok­ban a folyadék bevitelt a legminimálisabbra csökkentjük, ha tűrhetetlen szomjúságról panaszkodik, akkor adunk egy korty hideg tejet, vagy limonádét, vagy kis jégda­rabokat adunk szopogatni. Egész napi tápláléka csak nyers gyümölcsből és kompótból álljon. Ilyen szigorú megszorításra és ágynyugalomra már az első pár napon szép javulást szoktunk látni, a fehérje a vizeletben meg­­keveslebedik, az oedemák csökkennek. Ezután a tünetek javulásával fokozatosan bővítjük a diaetát. A diaeta meg­szorítására aránylag rövid idő alatt szépen javulnak a tünetek. Ha eklampsismusban a tünetek rövid idő alatt nem szűnnek meg, akkor ajánlatos vagy megszakítani a terhességet, vagy ha a terhesség végén vagyunk, sectio caesareát végezni. A toxicosisok legsúlyosabb alakja az eklampsia, ami néha, mint derült égből a­­villámcsapás, teljesen várat­lanul jelentkezik, máskor a nephropathiában leírt jelek előzik meg. A görcsroham az arcizmokban fellépő görcsös rángatózással kezdődik, majd az egész testen, a végtagok­ra is kiterjedő tonikus, majd kronikus görcsök lépnek fel, a roham alatt légzés nincs, az arc színe szederjes-lila, a szájból véres habos savó ürül, a cyanosis fokozódik, úgy­hogy olyanra, aki kevés ilyen rohamot látott, azt a be­nyomást kelti, hogy megfullad az asszony; amikor a gör­csök szűnni kezdenek, egy mély horkolásszerű légvétellel véget ér a roham. Természetesen vannak olyan esetek is, amikor a roham nagyon sokáig tart, a görcs nem szűnik meg, úgy, hogy tényleg a fulladás veszélye fenyeget, aminek elkerülésére mesterséges légzést kell alkalmazni. Súlyos esetekben a rohamok után az asszony mély comá­­ban van, a nyelven harapások nyomai láthatók, a légzés a bővebb secretio miatt hangosan hörgő, arca livid és duzzadt. Könnyebb esetekben az egyes rohamok között a beteg magához tér, azonban a történtekre nem emlék­szik. A rohamok időtartama az esetek súlyossága szerint változik, de 1,5 percnél tovább nem szokott tartani. Ami­kor a betegek hozzátartozóitól azt halljuk, hogy 5, vagy legalább 10 percig is eltartott egy roham, ez onnan van, mert egy súlyos eklampsiás roham oly megdöbbentő ké­

Next