Orvosi Hetilap, 1933. április (77. évfolyam, 13-17. szám)
1933-04-01 / 13. szám
1933 13 sz. ORVOSI HETILAP pot ad, hogy amíg véget ér, az végtelen hosszú időnek tetszik. A vizeletkiválasztás csökkent, sőt anyira is előfordulhat, ami nagyon rossz prognostikus jel, az esetek túlnyomó többségében a vizeletben fehérje van (vannak azonban olyan esetek is, amikor semmi fehérje nincs a vizeletben), az üledékben cylinderek, vesealakelemek, esetleg vörösvértestek is. Súlyos esetben ikterus és hőmérsékemelkedés, 38° fölé emelkedő láz is felléphet, ami valószínűleg toxikus eredetű. A beteg állapotának javulását a vizeletkiválasztás megindulásának fokozódása, a fehérje mennyiségének csökkenése, a vérnyomás süllyedése, az öntudat tisztulása jelzi. Látunk eklampsia után oly psychosist is (acutamentia), hogy a beteget elmegyógyintézetbe kell szállítani, azonban ez nem szokott sokáig tartani. Elég gyakori szövődmény, hogy a coma alatti öntudatlanságbantörtént félrenyelés következtében bronchopneumonia keletkezik. Leggyakrabban a szülés megindulásakor lépnek fel az eklampsiás görcsök, mivel a fájások mintegy elősegítő momentumként szerepelnek az eklampsia kitörésében, azonban elég gyakori a gyermekágyi eklampsia is, amikor a gyermekágy első napjaiban lép fel, végül nem ritkán a terhesség második felében látunk jelentkezni eklampsiás rohamokat. Elősegítő körülmény az eklampsia kitörésére az ikerterhesség. Újabb terhességek esetében csak ritkán, kb. 2%-ban ismétlődik. Gyakoribb (8%) nephropathiákban, ennek is különösen az acut alakjában, egyéb vesebajok esetében viszont ritka. Görcsnélküli eklampsiáról (eklampsia sine eklampsia) beszélünk akkor, amikor az eklampsismusban leírt tüneteket látjuk, esetleg az arcon, vagy a végtagokon egy-egy görcsös rángást, azonban típusos eklampsiás roham nincs. Halálos kimenetelekben ilyen esetben is az eklampsiára jellemző kórboncolási képet kapjuk, különösen a máj elváltozásai jellemzők, haemorrhagiás nekrosisok, az összes szervekben zavaros duzzadás, zsíros elfajulás, lágyulásos gócok, vérzések, különösen a vesében, szívben, agyban, tüdőben. Az eklampsia kóroktanára még ma sincs általánosan elfogadott magyarázat. Igazuk van azoknak, akik szerint az eklampsia a theoriák betegsége. Régebben uraemiának, agyanaemiának tartották, majd mikor mindent a baktériumokkal magyaráztak, az eklapsiát is baktériumokáltal előidézett betegségnek tartották. (A belső secretiós tan keletkezése idején azeklampsiát is belsősecretiós zavarnak gondolták.) Mindenesetre csak terheseken lép fel s a vesével és a májjal van talán összefüggésben. Régebben azon is sokat vitatkoztak ,hogy az egész pete, vagy csak a placenta termeli a kóros elváltozásokat előidéző toxinokat. A prognosis mindig súlyos, soha nem tudhatjuk, hogy fog az eset végződni. Kedvező jelnek mondhatjuk azt, ha az öntudat az egyes rohamok között feltisztul, ha a vizelet kiválasztása elég bő, ezzel szemben súlyossá teszi a prognosist, ha súlyos, hosszú ideig tartó rohamok egymásután jelentkeznek, ha közben mély cómóban van az aszszony, a vizeletkiválasztás csekély, esetleg teljes anyiira van s határozottan rossz a prognosis akkor, ha ikterust is látunk. Meg kell jegyeznünk azonban azt, hogy egyedül a rohamok nagy száma nem jelent mindig súlyos prognosist, mert 20—30, sőt leírtak már 100-nál több rohamot is, amikor életben maradt a beteg. Az anyai mortalitás kb 20%, a magzati mortalitás pedig 35—40% körül van. Az eklampsia prophylaxisa: a terheseknek, különösen a terhesség második felében szigorú ellenőrzése s a gyakori vizelet vizsgálata. Ha nincs is a vizeletben fehérje, akkor is ajánlatos a terhesség második felében vegetabilis étrendet előírni. Ez irányban érdekes megfigyelést tehettünk a háború alatt, amikor is azt láttuk, hogy kevesebb volt az eklampsia s ezt a hússzegényebb táplálkozással lehetett magyarázni. A diagnosis felállítása a legtöbb esetben nem nehéz, azonban szóba jöhetnek: epilepsia, de itt az anamnesisben már előző epilepsiás rohamok szerepelnek, hysteriás rohamok nem szoktak olyan súlyosak lenni, a reflexek is megvannak, ami eklampsiában hiányzik. Végül agydaganat, meningitis, uraemia következtében létrejöhet az ú. n. pseudoeklampsia. Szülés alatti eklampsiában a mi elvünk — elismerve azt, hogy a toxinokat a placenta termeli — az, hogy a szülést a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni olyan műtéttel, aminek a feltételei adva vannak. Kint az életben is leghelyesebb az eklampsiást azonnal intézetbe szállítani, ha nem lehet, akkor külső ingerektől, amennyire csek lehet, tartsuk távol az idegrendszer fokozott ingerlékenysége miatt, a szobát sötétítsük el, s körülötte a legnagyobb csend legyen. Csak a legszükségesebb vizsgálatokat végezzük el s azt is narkosisban. Állandóan az asszony mellett legyen a gaze-be becsavart fakanál, amit rohamok alkalmával oldalt a fogai közé teszünk, hogy ezáltal elkerüljük azt, hogy a nyelvét összeharapja. Gondoskodni kell az idegrendszer megnyugtatásáról, amire legjobban bevált a Stroganoff-féle kúra. Ezzel sikerült az anyai mortalitást egyes klinikákon 5%-ra lenyomni. Magas vérnyomás esetében fél-egy liter vért is lebocsájthatunk, a vérnyomás magasságának megfelelően. Közben figyelni kell a szülés menetét, mert a toxinok fájásokat, viszont a fájások görcsrohamot válthatnak ki. Ha aztán a fej leszállt az üregbe s a méhszáj tűnőfélben van, vagy már el is tűnt, akkor fogóműtéttel befejezzük a szülést, s ezáltal is megrövidítjük a szülés idejét. Vagy ha a magzat már elhalt s a méhszáj már legalább három ujjnyi, megfúrjuk a magzat fejét. A méhszáj-tágítás erőltetése metreuránterekkel 12—1 óra alatt veszélyes eljárás, lágyrészsérülésekkel járhat, ezért ezt nem ajánljuk. Úgyszintén ne adjunk fájáskeltőket, mert ezek a vérnyomást fokozzák s így a görcsök fellépését segíthetjük elő. Bár újabban olyan fájáskeltők is vannak forgalomban, amelyek a vérnyomást nem fokozzák s így ezeket lehetne adni fájáserősítés céljából (Uteritrin Richter). Gyermekágyi eklampsiában Stroganoff-kúra s esetleg venae-sectio végzendő. A terhesség alatt fellépő eklampsiában egyes esetekben Stroganoff korára elmúlnak a rohamok, ha nem, akkor vagy meg kell szakítani a terhességet, vagy ha terhessége végén van, sectio caesareát kell végezni. A szoptatás nem ellenjavall, feltéve, ha az asszony eszméletén van már, azonban ajánlatos az első szoptatás előtt az emlőt lefejni, mert az ott kiválasztott toxinok árthatnak az újszülöttnek. Újabb terhesség alatt ajánlott a fokozott ellenőrzés. Előzetes eklampsia miatt, újabb terhesség esetén, annak művi megszakítása semmiesetre sem indokolt. A terhességi toxicosisok és súlyos következményeik elkerülésére az egyetlen mód a terhesség gondos ellenőrzése, éppen ezért a néhány évvel ezelőtt megkezdett és folytonosan fejlődő terhes ellenőrzéstől a gestosisok tekintetében igen jelentős eredményeket várhatunk. Kiadványainkat olcsón kapják meg előfizetőink az összeg előzetes beküldése után. Soós Aladár: Étrendi előírások HI. kiadás, 5 P helyett 4 P; Horváth Boldizsár: A gyakorló orvos orthopaediája 230 oldal, 110 ábra 5 P; Kunszt János: A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőhelyei 215 oldal, 6.50 P helyett 5.50 P. Vászonba kötve 8 P helyett 7 P; Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés 8 P helyett 6 P; Riegler Gusztáv: Közegészségtan és a járványtan tankönyve 25 P helyett 5.70 P; Orsós Ferenc: Kórboncolás vezérfonala 86 oldal 2.50 P helyett 2 P; Krepuska István: A füleredetű agytályogok kór és gyógytana 4P. — A befizetési lap hátulján az összeg rendeltetését kérjük feltüntetni. 257