Orvosi Hetilap, 1934. október (78. évfolyam, 40-43. szám)
1934-10-06 / 40. szám
1934. 40. sz. ORVOSI HETILAP vagy több kúrával óhajtjuk is a legkoraibb seronegativ primaer luest gyógyítani, a szerzők jóformán kivétel nélkül a combinált igen erélyes kezelésben állapodtak meg. Sajnos azonban be kell vallanunk,hogy a végleges gyógyulást a tökéletes lastentiától absolut bizonyossággal nem tudjuk megkülönböztetni, de bizonyos, hogy a gyakorlatban jogosultak vagyunk kellő kritikával e kedvező körülmények között kezelésbe került betegeket gyógyultaknak minősíteni. Persze a további megfigyelés nemcsak helyénvaló, de kötelező is. Itt hozom fel, hogy újabban Zieler a syphilis gyors és végleges gyógyíthatóságát részben közvetett, részben Hamel-lel együtt kísérleti úton kívánja bizonyítani. Közvetve oly módon, amint azt klinikájáról Birnbaum közölte, hogy 21 korán és alaposan kezelt nőt, akik utóbb 34 ízben teherbe estek, terhességük folyamán tervszerűen nem kezeltetett és a megszületett gyermekek valamennyien mégis teljesen egészségesek voltak, ami a gyermekeknek egész 6 évig terjedő megfigyelése által bizonyítottnak vehető. Ámde a szigorú kritika előtt ez a szerencsés körülmény még nem lehet teljes bizonyíték az anyák végleges gyógyulására. Ezt a jóredményt a gyógyulás kritériumaként részemről elfogadni nem tudom, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy syphilises nő teljesen egészséges gyermeket is hozhat a világra. Igaz, hogy Zieler esetei mind válogatottak voltak és így nagyon is lehetséges, hogy a nők valóban már egészségesek voltak, de azért a megszületett gyermek egészsége elvben sohasem bizonyíthatja egyben az anya syphilismentességét. Sajnos Zieler és Iltiméi egyébként igen érdekes experimentális kísérleti eredményei sem tekinthetők absolut bizonyítéknak. Ők 10 gyógyulnak tekintett syphilises egyén lágyéki nyirokcsomóját házinyulakba és egerekbe oltották, megfigyelésük szerint kivétel nélkül negatív eredménnyel. Az egészségesen maradt állatok nyirokcsomói és belső szervei újabb állatsorozatra oltva,, ugyancsak negatív oltási eredménnyel jártak. Ez utóbbi állatok később a Truffi-törzzsel oltva, több mint 90%-ban positív sankerrel reagáltak, tehát, odáig nyilván egészségesek maradtak. Zieler és Hamel, akik előtt emberi anyaggal hasonló módon még csak Chesney és Kemp, továbbá Worms kísérletezett, e szép kísérleti eredményben erős támaszt látnak a lues gyógyulására nézve. Véleményük szerint absolut bizonyítékul e kísérletek nem szolgálhatnak és igazat kell adnunk Boasnak, hogy a bizonyíték csak arra vonatkozhat, hogy az átoltott emberi nyirokcsomóban spirochaeta csakugyan nem volt, jóllehet máshol nagyon is lehetséges még annak jelenléte. Mindezek után végleges sikernek könyvelhető el, hogy a legkoraibb esetek kevés, talán bizonyos endogén okokból kifolyó kivételtől eltekintve, néhány erős kúrával véglegesen meggyógyulnak, úgyhogy itt a hosszas intermittáló kezelést általában elvetjük. De a jó eredmények a seropositiv primaer lues, sőt az első eruptiós szakban levő secundaer esetekben is elérhetők és ezek a seronegatív primaer esetek legkedvezőbb eredményt is megközelíthetik. A bismuthtal combinált arsenobenzol-kezelések, ha kiadósak és rövid időközökben (6—8 heti szünetekkel) követik egymást, az E. Hoffmann-féle „Dreikuren-System“ alakjában ugyanis itt is igen gyakran végleges és gyors eredményre vezetnek. A sikert mindenkor a klinikai kedvező lefolyáson kívül a serológiai és liquorvizsgálati negatívumok döntik el. Itt említem föl Zunhelle-nek csaknem 1001%-os kedvező végleges liquorleleteit és a Régi Szent János kórházi osztályomon elért ugyancsak kitűnő (80%) liquor-eredményeket, melyeket a korai secundaer szakban kitartó, erélyes és többszörös combinált kezeléssel gyógyított betegeken elértünk. Persze — sajnos — marad későbbi eset még mindig elég, ahol a kedvezőtlen vizsgálati leletek miatt további kezelés szükséges, de a végtelen intermittáló kezeléssel itt sem ajánlatos bajlódni, melynek nevesebb szószólója még legutóbb is Planner volt. A részletekre itt nem térhetek ki, csak bizonyos, hogy a második-harmadik éven túl a szokásos kezelések különös hatékonysága igen kérdéses és ezért inkább azok az eljárások kerülnek szóba, melyek a szervezetet talán más irányban segítik: az u. n. nemspecifikus therápia legkülönbözőbb formái. Ezekre még röviden visszatérek. Egy rendkívül nagy fontosságú kérdés, mely minduntalan felbukkan az, váljon mai kezelési eljárásunknak, nevezetesen egyfelől a korai kezelésnek, másfelől a tüneteket gyorsan elfojtó arsenobenzolos-therapiának nem az-e a következménye, hogy vele a központi idegrendszert és a belső szerveket védő és a későbbi bajokat elhárító erők kifejlődését megakadályozva, az idegrendszer, illetve az érrendszer ú. n. metalueses megbetegedését előmozdítjuk. Nézzük közelebbről ezt a kérdést, hiszen itt egy igen súlyos vád éri orvosi cselekvésünket. Valóban több-e ma a metalueses megbetegedés mint azelőtt és ha igen, valóban a korai kezelés okozza-e ezt a változást. Hogy hangzanak a szerzők nézetei ? Gärtner, Nonne, Willmans s mások a kezelésnek ezt a szervezetre ható kedvezőtlen befolyását állítják. A szerzők egy része szerint a mai korai kezelés a spirochaeták virulentiájának gyengülését és vele az organismus védő mechanismusának csökkenését okozza. Willmans megy legmesszebb, amikor felveszi, hogy a salvarsan a spirodhaeták tulajdonságait megváltoztatja és azok ezt a változott jelleget továbbra is megtartják. Szerinte ez a körülmény alkalmassá teszi a szervezetet, hogy abban a tabes,, vagy paralysis kifejlődjék, de csak facultative; mindehhez Willmans még alkati és főként civilisztorikus tényezők szerepét is felveszi. Az újabb irodalomban azt találjuk, hogy a szerzők egy jó része, elsősorban persze syphilidologusok tagadják, hogy a korai antilueses therapia a „metalites“ létrejöttét elősegítené, mert szerintük ezt a köztudatba belevetett felvételt semmi sem támogatja. Ily értelemben nyilatkozik, Truffi, Hoffmann, Hecht és ugyanúgy nyilatkozik Arzt is. E szerzők szerint éppen ellenkezően az erélyes korai kezelés a legjobb prophylaktikum a metalueses bántalmak ellen. Azt vizsgálat alá vette hogy a mai therapia a szervezet természetes védőerőit zavarja-eés így hozzájárulna-e az aortitisek és neurolueses esetek számának emeléséhez? Ő 198 évre visszamenőleg 540 abortive kezelt beteg között katanamnesises kutatást végezve, 175 esetet tudott e célra elérni. Ezek közül 14 esetben neurolitest talált. Ez az 540 esetre vonatkoztatva 2.5% volna. Ha ezt a 2.5%-t az el nem ért esetekre nézve is felvesszük, még mindig alacsonyabb % kerül ki mint a régi kezelési eljárás idejéből származó Mattauschek és Pilcz-féle katanamnesises statistikában. Az eligazodás kissé nehéz és az eredmények bizonyára még jobbak volnának, ha Arzt valamennyi esete valóban abortive lett volna kezelve, de ő minden primaerluest abortive kezeltnek vett tekintet nélkül,, hogy seropositiv vagy seronegativ volt-e az eset, továbbá, hogy erélyesen vagy gyengén kezelték-e azt. De a vádak elhallgattatását különösen előmozdította a Jessner és Rossiansky által vezetett német-orosz syphilisexpeditiónak eredménye, amennyiben kiderült, hogy Burjato-Mongóliában vizsgált, nagyrészt teljesen kezeletlen lueses egyéneken az aortitisek és az ú. n. metalueses központi idegrendszeri betegségek legalább is oly arányban fordulnak elő, mint az európai kultúrálamokban. A vizsgálatok, melyeket kitűnő szakemberek minden modern vizsgálati eljárás felhasználásával végeztek, kiderítették, hogy pl. 422 liteses egyén között az aortitis éppen oly gyakran mutatható ki, mint Németországban (Patzig). Erre vonatkozóan felhozom, hogy a különböző németországi statist 1 915