Orvosi Hetilap, 1935. február (79. évfolyam, 5-8. szám)

1935-02-02 / 5. szám

116 ORVOSI HETILAP jából ismeretes és 2. a lipochrom bonyolult összetételű, úgy, hogy carotin, lycopin, xanthophyll, capsanthin egyaránt előfordul benne, kismennyiségű ismeretlen festék kíséretében. Csak hosszabb kísérletezés árán értünk itt célhoz : a hozam 2 mg analysis-tiszta carotin és 3/4 mg tiszta, kristályos lycopin, 18 kg comb- és hastáji bőralatti zsírszövetből, vagyis a colorimetrikusan mért mennyiség 20 %-a. 1 kg zsír 0,5 mg carotint tartalmazott, az A-provitamin tehát mindössze 1 : 2.000.000 concentratioban fordult elő, bár gondosan kiválasztott, erősebben színes nyersanyaggal dolgoztunk. Az emberi zsír, kísérleteink szerint, ugyanoly vegyi állapotban tartalmazza a lipochromot, mint a növény, mely a festéket termelte. Az egyébként vegyileg annyira érzékeny, mert rendkívül telítetlen festéknek még kristályosodási képessége sem veszett el a magasan differentiált szervezet bonyolult útjain. Szabatos megerősítést nyert továbbá az a felfogás, mely szerint a táplálékkal felvett festék deponálását az egyes állatfajták qualitative különbözően végzik . A marha és a ló carotint raktároz el, de az oxigén-tartalmú pigmenteket visszautasítja, a tyúk éppen ellentétesen viselkedik, mert csak xanthophyllt juttat a zsírba, sőt a tojásba is ; a disznó visszautasítja mindkét típust és rendszerint színtelen szalonnát termel, míg az ember válogatás nélkül felhalmozza zsírjában az összes lipocromokat. Világos, hogy itt szabályozó mechanismus működik, amelynek lényege még teljes homályban van. Az egyéni ingadozásokat illetőleg szintén tágak a keretek és éppen e ponton mutatkozik kilátás klinikai vizsgálatok számára. Kétségtelen ugyanis, hogy a keringő, valamint a fixált lipocrom mennyiségét és az egyes szervek közti megoszlását bizonyos kóros állapotoknak befolyásolniuk kell, sőt szórványos, idevágó adatokkal máris találkozunk. Ismeretes, hogy diabetikusok zsírja gyakran erősebben pigmentált, alkoholistáké rendszerint színtelen. Tudjuk, hogy a zsírmennyiség aggkori csökkenése lipochrom-felhalmozódáshoz vezethet. Aschoff legújabb közlése szerint, uraemiával végződő chronikus nephritis, továbbá valószínűleg a máj-cirrhosis eseteiben is, e szerv carotin-tartalma lényegesen megváltozik. A vizsgálatokat az a körülmény nehezíti, hogy az exogén eredetű lipocrom-mennyiséget, esetleges kóros elváltozásokon kívül, a diaeta is befolyásolja, sőt esetleg túl is fedheti az előbbi tényező hatását. Csak arra gondoljunk, hogy igen nagy sárgarépa-, tök- vagy paprikafogyasztás az egészséges ember bőrén is, főkép a végtagokon, élénk pigmentatiót okozhat (xanthosis, carotinodermia), melyet a regionális eloszlás alapján könnyű az icterustól elkülöníteni. Az emberi lipocrom vizsgálata még sok érdekes eredményt ígér, főleg a zsír- és a provitamin-forgalom normális és pathologikus vonatkozásaiban. Végül köszönetet mondunk a kísérleti anyag szíves átengedéséért mindazon kortárs uraknak és hölgyeknek, akik evvel munkánkban segítségünkre voltak. Irodalom : L. Zechmeister— P. Tűz son, Zur Kenntnis der tierischen Fettfarbstoffe, Ber. d. deutschen chemischen Ges. 67, 154 (1934) ; ugyanazok : Isolierung des Lipochroms aus Hühnerund Pferdefett. Einige Beobachtungen an menschlichem Fett, Zeitschr. f. physiol. Chemie 225, 189 (1934) • ugyanazok : Beitrag zum Lipochrom-Stoffwechsel des Pferdes, Zeitschr. f. physiol. Chem. 226, 255 (1934) > ugyanazok : Isolierung von Komponenten des menschlichen Lipochroms. Zeitschr. f. physiol. Chem. (nyomás alatt). L. Zechmeister, Les caroténoi'des, leurs rapports avec d’autres composés naturels, leur importance biologique, Bulletin soc. chimie bioi. 16, 993 (1934). Összefoglaló munka : L. Zechmeister, Die Carotinoide. Ein biochemischer Bericht über pflanzliche und tierische Polyenfarbstoffe. Berlin, J. Springer, XII, 338 old. (1934) A Pázmány Péter Tudományegyetem I. belklinikájának közleménye (igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár). A konyhasóforgalom agyvelő-eredetű zavarairól.* írták : Molnár István dr. és Gruber Zoltán dr. Az utóbbi évek kutatásai a vegetativ életfolyamatokra vonatkozó ismereteinket nagy mértékben bővítették. A belső secretiós mirigyek szoros kapcsolatán alapuló pluriglandularis megbetegedésekhez hasonlóan Leschke (1) a plurivegetativ zavarok fogalmát teremtette meg s ezzel a belső secretiós rendszer analógjaként a vegetativ vegulativzavarok összefüggő sorozatát (»Vitalreihenkette«) akarja jellemezni. Az endokrin és a neuro-vegetativ rendszer mint a legfontosabb életfolyamatok szabályozói szerves egységgé kapcsolódnak össze. Leschke szerint a vegetativ idegrendszer két legjellemzőbb tulajdonságának a befolyása alatt álló functióknak (vércukor, hőmérsék, stb.) egy bizonyos szintre beállítása, valamint alkalmazkodási képessége tekinthető. Lewy és Diesel (2) vizsgálatai szerint az összanyagcserét a striatumban és a köztiagyban levő központok irányítják, míg a másodfokú, bizonyos önállósággal rendelkező központok minden valószínűség szerint a közép-, nyúk- és gerincagyban vannak. Míg a vegetatív idegrendszer behatása alatt álló folyamatok közül a hőmérsék, vérnyomás, vércukor, vízforgalom stb. szabályozására vonatkozó vizsgálatok az agy, főképpen azonban a hypophysis-közti agyrendszer betegségeiben meglehetősen bő irodalommal rendelkeznek, addig a sóanyagforgalomra vonatkozó ilyirányú rendszeres kutatások — az egyedüli diabetes insipidust kivéve, anélkül azonban, hogy e kérdést véglegesen tisztázták volna — csak gyéren történtek. Élettani kísérletek alapján izolált konyhasóforgalomzavar a IV. agykamra fenekének, vagy a III. agykamra környékének sértése által, feltételesen izolált zavar pedig a víz- és sópigűrrel idézhető elő, melyben a formatio reticularisban fekvő és a dorsalis vagusmaghoz tartozó sejtcsoportok sérülnek, melyek hasonló, a corpus mamillareban, a nucleus periventricularisban és a regio subthalamicaban levő sejtcsoportokkal vannak összeköttetésben. E hely sértésekor a polyurián kívül absolut és relatív vizelet Nal szaporodás jön létre, máskor azonban a polyuria és a polychloruria független egymástól. Leschke és Veil szerint a köztiagyszúrás hyper-, az oblongataszúrás pedig hypochloraemiához vezet. A víz- és sóforgalom extrarenalis úton szenved változást, melyet a vese csak passive követ. Reynolds és Spiegel kísérleteit kibővítve Tokay (3) nyulak nucleus caudatusának fejét megszúrva a hőmérsék emelkedésén kívül a víz- és konyhasókiválasztás fokozódását észlelte. A corpus striatum tehát a víz- és sóforgalmat szabályozó centrális mechanismusba be van iktatva, anélkül, hogy benne körülírt, e functiókat szabályozó központok felvételére jogosultak volnánk. A sóforgalom hormonális szabályozásában elsősorban a hypophysist kell említenünk, melyet Biedel a köztiagycentrumok hormonmirigyének nevez. Pohl (4), valamint Jungmann és Bernhardt (5) békakísérletei szerint a hypophysis eltávolítása után polyária és testsúlynövekedés jön létre, melyet még látható vizenyők is kísérhetnek , a hatás a neurohypophysis eltávolításának a következménye. Hogy a zsigeri idegrendszer sympathicus csoportjába tartozó thyreoidea, mellékvese és ovarium milyen befolyással bír a sóforgalom hormonális szabálya? Az 1934. évi orvosi nagyhéten tartott előadás alapján. 4 1935. 5. sz.