Orvosi Hetilap, 1935. október (79. évfolyam, 40-43. szám)
1935-10-05 / 40. szám
1064 ORVOSI HETILAP 1935. 40. sz. felelő háti (dorsalis) és az epevezetékből kitüremkedő kettős hasi (ventralis) helyezékből fejlődik, amelyeknek magatartása a magzati élet további folyamán különböző (Helly, Kollmann). Az bizonyos, hogy a háti bimbóból támad a pancreas feje, egész teste és farka, amelyek eredetileg a Santorin-vezetékhez tartoznak, míg a hasi kitüremkedésből lesz a fej egy része, a processus uncinatussal, amelyek viszont a Wirsung-vezetékkel nyílnak; amikor utóbb a két vezeték egymással összeköttetésbe jut, a Santorin-vezeték többnyire fokozatosan visszafejlődik s átengedi a főszerepet a hasi részlet vezetékének. Míg a Santorin-vezeték nyílása izommentes, a Wirsung-vezeték körül kifejlődő záróizom-készülék kiterjedt tanulmány tárgya (Hendrickson) volt, amióta Westphal vizsgálatai az Oddi-gyűrű működésének tulajdonítottak nagy jelentőséget az epegörcsök és pancreatitis keletkezésében. A hasnyálmirigy vezetékeinek a choledochushoz való vonatkozásával is sokan foglalkoztak. Letulle négy benyílási típust különböztet meg. Lehetséges, hogy a két vezeték összefolyva nagyobb közös üreggel, ampullával nyílik a Water-szemölcsben, vagy pedig a két vezeték egymás mögött nyílik egy kicsiny ampullába. Ha az ampulla hiányzik, akkor a két vezeték külön nyílhatik a duodenumba, vagy pedig a pancreasvezeték beszájadzik az epevezetékbe s ez nyílik a doudenumba. Ha most ezt a vonatkozást combináljuk a Wirsung- és Santorin-vezeték említett kölcsönös viszonyával, akkor meg van adva a változatosság minden lehetősége (Keyl, Schirmer, Opie). A két véglet ebben a hármas viszonyban az, hogy egyfelől a három vezeték külön-külön nyílik a duodenumba (Tiedemann), másfelől, hogy a háromnak egy közös nyílása van a bél felé. A pancreas egyéb fejlődési eltérései közül is találkozunk elvétve egyik-másikkal a sebészi irodalomban. A duodenumot gyűrű alakban körülfogó hasnyálmirigy, a pancreas annulare, a duodenum szűkületeinek egyik okaként ismeretes (Smetana), s Lecco szerint abból származik, hogy az említett házi pancreaslebeny balról jobbra tolódik el, úgyhogy tehát ez az alak dystopiát s nem túltengést jelent. A gyűrűs elhelyezkedés egyébként olykor atresia duodenivel (Auberg, Anders, Cartellieri, Hennes), vagy gurdélyképződéssel (Cords, Askanazy, Keyl) társul. Az előbbi a magzatot életképtelenné teszi, az utóbbi a későbbi életben szövődményeknek lehet forrása, amelyek, mint McNaught esetében, gastroenterostomiát tettek javalttá. Zedh hasonló tünetek miatt a gyűrűnek a duodenumot élűből körülfogó nyakát átvágta s azonkívül kiirtotta az epehólyagot is. Eltévedt pancreas csínokat (pancreas abermus) találtak a kórboncnokok a gyomorfalban (Grup), a duodenumban (Horgán), a vékonybél (Nava) falában, Meckelgurdély csúcsában, a bélfodor állományában és az epehólyag falában (Rotaro). Keletkezésüket illetőleg ma is legvalószínűbb Eug. Albrecht felvétele, mely szerint eredetileg az egész vékonybélnek le a ductus Vitellinusig, meg van a pancreas szövetet termelő képessége, amit azonban rendes körülmények közt a duodenum kivételével a többi rész elveszt. Ha mint atavismus egyéb helyen is megmarad, alkalmat szolgáltathat ilyen eltévedt szigetek, choriszoidok képződésére. Jelentőségük az, hogy a gyomorban fekélytüneteket és tényleges typikus fekélyeket (Schmidt), a duodenumban szűkületes és spastikus jelenségeket okoznak, míg a Meckel-gordélyban gyulladásos elváltozásokon kívül a carcinoidok kiindulási pontjai lehetnek. Ugelli 1924-ben 106 műtéti leletet gyűjtött össze az irodalomból, s arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen járulékos mirigyek ugyanolyan körfolyamatoknak lehetnek forrásai, mint a főmirigy maga, miért is kiirtásuk minden esetben indokolt. Okineye viszont azért ajánlja a kiirtást, mert az ilyen eltévedt csirok rosszindulatú elfajulásától tart. Ezekkel szemben Nava (1933) csak akkor végzi a kiirtást, ha a panaszok okaként a műtét más elváltozást nem mutat ki, mint a járulékos mirigy jelenlétét. Érdekes Boyden esete, amelyben ilyen mellékpancreasból kifejlődött tömlő külön vezetékkel, a pancreastól függetlenül nyílott a duodenumba. Az bizonyos, hogy a sebészi gyakorlatban ezek a hibák elvétett ritkaságok még a pancreas egyéb betegségei közt is, amelyek pedig viszonylagosan ugyancsak nem gyakoriak. Talán legjobban megvilágítja ezt az az adat, hogy abból a 12.850 műtétből, amely a négy fontosabb hasi (vakbélgyulladás 7035, epekőbetegség 2763, gyomorbaj 2404, bélelzáródás 483) és a pancreas betegségekre esik, klinikámon csak 165 jut a hasnyálmirigyre, ami 128%nak felel meg. Néhány újabb boncolási összeállítás is bizonyíték a ritkaságra: Mönch 9.500 boncolása közt 21 heveny pancreatitist talált, Lienhardt 4.910 boncolásból 25-öt, Gruber 3.134 esetből 11 heveny pancreatitisben elhaltat. Ez nagyjából megfelel saját említett viszonylagos számadatomnak, amennyiben a 165 pancreas esetből 39 volt heveny pancreatitis, ami az összes pancreas esetek 23%-ának, a fenti arányszám 0,30%-ának felel meg. Sebészi anyagban közismert Schmieden és Lebening gyűjtő statisztikája, amelyben 105 sebészi intézet nyolc évi anyagának 2.137 esete között 1.510 heveny pancreas betegség szerepel 1.278 műtéttel, úgyhogy átlagban, tehát 21 pancreas betegség, 12 heveny pancreatitis esik egyegy intézetnek nyolc éves működésére. Nagyobb pancreasanyagról számol be az utóbbi 20 év alatt Brocq, akinek 340 heveny esete közül 235 esik az elhalásos, 70 a genyes és 35 egyéb jellegű kórformákra. Ungernek magának 100 heveny pancreatitis esete volt, amelyek közül 72 került műtétre. Princigalli (1931) szerint a pármai kórbonctani intézet 20.000 boncolása között 130 pancreas megbetegedés fordult elő, 0 67%-ban, mint halálok; ebből 90 esett első és másodlagos daganatokra, 16 heveny pancreatitisre, 8 tömlőre, 4 kőre, a többi egyéb bajokra. Rienhoff a Hopkins-kórház 43 éves műtéti sorozatában 158 pancreas esetet talált. Wallau a háború utáni német rákstatisztikában 339 pancreas rákot említ. Dehne 113 sárgaságot okozó pancreasfej-betegségről számol be. Magam 21 esztendős klinikai működésem alatt 165 esetben avatkoztam be pancreas betegség miatt, amiből 39 esik heveny, 25 idült gyulladásra, 84 daganatra és 17 pancreastömlőre. Nekem, mint sebésznek nem lehet feladatom a hasnyálmirigy kórtanának rendszeres áttekintése, hiszen a kóros folyamatoknak aránylag csekély töredékét ismeri, mint önálló kórképet a klinika, s még kevesebbet tudott meghódítani ebből a pathologiából a sebészet. Az időszerű kérdésünk (Schmieden) ma is a heveny gyulladás, a legsúlyosabb hasi katasztrófák egyike, míg szomorú fejezet maradt máig is a daganatok ellátása. . Az egész 20 éves sebészi irodalom összeállítása és csoportosítása tiszta képét adja nemcsak a kórformák gyakoriságának, de egyúttal annak az érdeklődésnek is, mely idők folyamán egyik vagy másik kérdést emelte előtérbe. Míg Pólya referátuma idején a kísérleti feldolgozás volt a legvaskosabb fejezet, ma a heveny pancreatitis klinikai képének és műtéti eredményeinek közlése foglalja el a fő helyet. Sok szerző tartja érdemesnek még ma is a sérülésekre, tömlőkre és daganatokra vonatkozó tapasztalatainak összefoglalását. A múlthoz képest jóval több, bár viszonylagosan az előbbi problémákhoz mérten sokkal kevesebb cikk foglalkozik a pancreas köveivel és az idült gyulladással, amelyek mellé felsorakozott a functionális kórképek csoportja is, mint sebészi probléma. Ezek mellett csak csekély számú közlemény foglalkozik a többi