Orvosi Hetilap, 1936. október (80. évfolyam, 40-44. szám)

1936-10-03 / 40. szám

936 ORVOSI HETILAP 1936. 40. sz. kg citromból, illetőleg 70 liter citromléből 2 gr. kristályos anyagot kaptunk. A következőkben ezt az anyagot rövi­desen „Citrin”-nek (Citrusflavonnak) nevezzük. A Cit­rin vízben és alkoholban alig oldódik. Alkáliban oldva sárga színű, de nem oly intenzíven, mint pl a Quercetin vagy a Quercitrin. Concentrált sósavban oldva majdnem szintélen. Az átkristályosítás után elvégzett molekuláris analí­­zis a következő eredményt adta: C : 51.77%, H : 6.00%, Metoxyl : 5.14—5.18%. Ez a következő képletnek felel meg: C28H3B—3sO17. Savval főzve fez anyag erősen redu­káló hydrolysatumot ad. Ezek az adatok bizonyítják, hogy ez az anyag a flavon-csoportba tartozó anyagnak a diglykosidája. Hogy vájjon két molekula hexoseról vagy egy molekula disaccharidáról van e szó, azt ezekből az adatokból eldönteni nem lehet. Az anyag molekulánként egy metoxyl csoportot tartalmaz. A flavoncsoport egyéb tagjaival összehasonlítva a Citrin nagyfokú reactioképességével válik ki különösen oxydátiós szerekkel szemben. Eltérőleg a többi benzo­­pyron festéktől ez az anyag igen színes, labilis oxydátiós termékeket tud alkotni. FeCh hozzáadására egy pillanatra az orthohydroxyl csoportra jellemző zöldszint vesz fel, amely azonban rögtön chinoid barna színbe csap át a végbement oxydatio jeléül. 1%-os KOH-ban állva gyö­nyörű bíborszint ad, amely rázáskor eltűnik, minthogy az intermediar oxydátiós termékek gyorsan tovább oxy­­dálódnak. Ugyanebben a lúgban forró vízfürdőben 1 perc alatt sötétpiros szín képződik. Ha ehhez a sötétpiros ol­dathoz sósavat adunk, akkor ez a szín először eltűnik, hogy a sziv további hozzáadására újból jelentkezzék. Más flavonoktól eltérőleg ezt az anyagot a polyphenol oxydase (burgonya) barna színű chinonok képzése mellett gyorsan oxydálja, éppúgy a peroxydase plus peroxyd is. Ha a chinonoknak nincs idejük a további átalakulásra, úgy az ascorbinsav képes a primár keletkező chinonokat ismét redukálni. Az anyag tehát képes a reactiót egyrészt a polyphenoloxydase és oxygen illetőleg peroxydase és H2O2, másrészt az aiscorbinsav között közvetíteni. Ez arra mutat, hogy ennek az anyagnak a növényben ezen oxy­­datiós rendszer fölépítésében bizonyos szerepe lehet. Hogy a flavonoknak állatkísérletekben bizonyos bioló­giai activitásuk van, az már Fukuda kísérlet­ei óta ismere­tes, amennyiben a flavonok, ill. flavonolok és ezek glyco­­sidáinak hatására a szív contractiójának és a vese sec­retiós működésének fokozódását észlelte. Hasonló ered­ményekről számol be Zimmer A. Jeney intézetéből: a hypodynamiás békaszív működését a Quercitrin erősen fokozta, a Trendelenburg békakészítményben pedig bizo­nyos fokú érszűkületet idézett elő. Nem dönthető el még az a kérdés, hogy ez a flavon­ azonos-e a H. v. Euler által leírt antipneumonia-faktorral (C2 vitamin), mint­hogy az utóbbinak chemiai természete még nem ismere­tes. Ugyanez vonatkozik a F. Schönheyder által újabban leírt K-vitaminra is, amely azonban zsírban oldható, te­hát aligha lehet a flavonnal azonos. Kísérleteinkben megfigyeltük, hogy a Citrin befo­lyásolja-e a scorbutogén étrenden tartott tengeri mala­cokban jelentkező tüneteket. A flavonnal kezelt és keze­letlen állatok között lényeges különbség nem volt várható, minthogy egyrészt a C-vitamin hiányát az egész kórkép uralta, másrészt még nincs kezünkben olyan módszer, amellyel az étrendet teljesen flavonmentessé lehetne tenni. Több kísérleti sorozatban azonban a flavonnal kér­zett állatok mégis túlélték a kontrollokat. A kísérlet még nem bizonyító, azonban mégis a flavonok vitamin jelle­gére mutat. Erősen emellett szól a továbbiakban leírt intenzív therápiás hatás is, amelyet ezen anyagnak meg­felelő pharmakológiai activitásával nem magyarázhatunk. Ezért neveztük el ezt az anyagot P-vitaminnak is. Ha ezen anyagnak vitaminjellege bizonyossá fog válni, akkor ez annyit fog jelenteni, hogy a flavonoknak — ennek a növények háztartásában olyan fontos anyag­­csoportnak, amelyet a természet minden évben nagy meny­­nyiségben újra termel, — az állati sejtekben is fontos működésük van. Mennyiben vonatkozik a talált biológiai activitás csupán a leírt Citrus flavonokra és mennyiben bírnak ezen csoport más tagjai is ezen tulajdonsággal, az még eldöntésre vár. Amint már említettük vizsgálataink abból az ellen­tétes eredményből indultak ki, amelyek egyrészt az álta­lunk tiszta C-vitaminnal eredménytelenül kezelt humorr­­hagiás diathesisekből, ( Armentano), másrészt az iroda­lomban ilyen eseteknek C-vitaminnal való eredményes ke­zeléséből adódtak. Ezen ellentétes eredményeknek az oka különböző lehet. Lehetséges, hogy a hámorrhagiás diathe­­sisek között C-hypovitaminosisok fordulak elő, amely esetben a scorbuthoz hasonló kórkép a vascularis purpura alakjában jelentkezik, míg az irodalomban a legtöbb ered­ményesen kezelt eset inkább a t­hrombopéniás és a homo­­philiás csoportba tartozott. A másik fontos különbségre már előzőleg reámutattunk, t. i. a tiszta ascorbinsav és a citromlé ill. paprikakivonat közötti hatáskülönbségre. Éppen ez utóbbi megfigyelések vezettek bennünket arra a­ gondolatra, hogy a hatékony anyagot a citromlének ascorbinsavmentes fractiójában keressük. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy bármilyen anyag therá­piás hatásának megítélése, éppen a purpurás megbetege­désekben különböző körülmények folytán nagyon nehéz. Az önként jelentkező vérzések kiszámíthatatlan külső körülményektől függhetnek. A hámorrhagiás diathesisek, különösen a hevenyen jelentkező trombopéniás purpurák önként gyógyulhatnak és így tovább. Épp­en ezen vélet­lenből származó hibákat kiküszöbölendő végeztük kísérle­teinket chronikus esetekben és igyekeztünk a betegség le­folyását pontos mennyiségű műszerekkel követni. Erre a célra megbízható módszereknek bizonyultak a trombocytaszámlálás Fonio szerint és a capillaris resisi­­tentia (CR) vizsgálata Borbély szerint. Ez utóbbi mód­szer abban áll, hogy a suprasklavicularis árok bőrét, mér­hető szívó hatásnak tesszük ki mindaddig, amíg az első pontszerű bőrvérzés nem jelentkezik. Amint már (Armentano) közölte, az ascorbinsav nem befolyásolja sem a CR-t, sem a thrombocyták számát és nem szünteti meg a vérzéseket sem, habár néhány esetben „a telítési kísérlettel" kifejezett C­ hypovitamino­­sis volt kimutatható. A vérzések keletkezése szempontjá­ból talán fontos azon észlelésünk, hogy vascularis pur­pura esetében mindig erősen csökkent CR. mutatható ki, míg ez a tünet sok thrombopeniás purpura esetében hiányzik. Továbbá azt találtuk, hogy a vérzések spontán jelentkezése és az alacsony CR. nem állanak szoros corre­­latióban egymással. Vannak betegek, akik igen alacsony CR. mellett önként, úgyszólván sohasem véreznek (dia­betes), míg thrombopeniában vérzések normális CR. mel­lett is előfordulnak. Vascularis purpuréban szenvedő be­tegen gyakran tettük azt a megfigyelést, hogy a flavon­­kezelés hatására a CR. már normális értékére emelkedett és spontán vérzések még mindig jelentkeztek s csak akkor tűntek el, amikor a CR. egy ideig már normális volt. Ennek fordítottját is tapasztalhattuk, hogy t. i. a kezelés befejezése után egy idő múlva a CR. már sülyedni kez­dett, ennek dacára a vérzések csak néhány nap múlva je­lentkeztek. Eppinger, Kaunitz és Popper-nek a „savós gyulla­dásra” vonatkozó vizsgálatai hívták föl figyelmünket arra, hogy vizsgálat tárgyává tegyük a capillárisok át­járhatóságát plasmafolyadékkal és a fehérjékkel szem­ben. Valószínű volt ugyanis az a feltevésünk, hogy az ala­csony CR-rel járó esetekben a capillarisok nemcsak a

Next