Orvosi Hetilap, 1936. október (80. évfolyam, 40-44. szám)
1936-10-03 / 40. szám
936 ORVOSI HETILAP 1936. 40. sz. kg citromból, illetőleg 70 liter citromléből 2 gr. kristályos anyagot kaptunk. A következőkben ezt az anyagot rövidesen „Citrin”-nek (Citrusflavonnak) nevezzük. A Citrin vízben és alkoholban alig oldódik. Alkáliban oldva sárga színű, de nem oly intenzíven, mint pl a Quercetin vagy a Quercitrin. Concentrált sósavban oldva majdnem szintélen. Az átkristályosítás után elvégzett molekuláris analízis a következő eredményt adta: C : 51.77%, H : 6.00%, Metoxyl : 5.14—5.18%. Ez a következő képletnek felel meg: C28H3B—3sO17. Savval főzve fez anyag erősen redukáló hydrolysatumot ad. Ezek az adatok bizonyítják, hogy ez az anyag a flavon-csoportba tartozó anyagnak a diglykosidája. Hogy vájjon két molekula hexoseról vagy egy molekula disaccharidáról van e szó, azt ezekből az adatokból eldönteni nem lehet. Az anyag molekulánként egy metoxyl csoportot tartalmaz. A flavoncsoport egyéb tagjaival összehasonlítva a Citrin nagyfokú reactioképességével válik ki különösen oxydátiós szerekkel szemben. Eltérőleg a többi benzopyron festéktől ez az anyag igen színes, labilis oxydátiós termékeket tud alkotni. FeCh hozzáadására egy pillanatra az orthohydroxyl csoportra jellemző zöldszint vesz fel, amely azonban rögtön chinoid barna színbe csap át a végbement oxydatio jeléül. 1%-os KOH-ban állva gyönyörű bíborszint ad, amely rázáskor eltűnik, minthogy az intermediar oxydátiós termékek gyorsan tovább oxydálódnak. Ugyanebben a lúgban forró vízfürdőben 1 perc alatt sötétpiros szín képződik. Ha ehhez a sötétpiros oldathoz sósavat adunk, akkor ez a szín először eltűnik, hogy a sziv további hozzáadására újból jelentkezzék. Más flavonoktól eltérőleg ezt az anyagot a polyphenol oxydase (burgonya) barna színű chinonok képzése mellett gyorsan oxydálja, éppúgy a peroxydase plus peroxyd is. Ha a chinonoknak nincs idejük a további átalakulásra, úgy az ascorbinsav képes a primár keletkező chinonokat ismét redukálni. Az anyag tehát képes a reactiót egyrészt a polyphenoloxydase és oxygen illetőleg peroxydase és H2O2, másrészt az aiscorbinsav között közvetíteni. Ez arra mutat, hogy ennek az anyagnak a növényben ezen oxydatiós rendszer fölépítésében bizonyos szerepe lehet. Hogy a flavonoknak állatkísérletekben bizonyos biológiai activitásuk van, az már Fukuda kísérletei óta ismeretes, amennyiben a flavonok, ill. flavonolok és ezek glycosidáinak hatására a szív contractiójának és a vese secretiós működésének fokozódását észlelte. Hasonló eredményekről számol be Zimmer A. Jeney intézetéből: a hypodynamiás békaszív működését a Quercitrin erősen fokozta, a Trendelenburg békakészítményben pedig bizonyos fokú érszűkületet idézett elő. Nem dönthető el még az a kérdés, hogy ez a flavon azonos-e a H. v. Euler által leírt antipneumonia-faktorral (C2 vitamin), minthogy az utóbbinak chemiai természete még nem ismeretes. Ugyanez vonatkozik a F. Schönheyder által újabban leírt K-vitaminra is, amely azonban zsírban oldható, tehát aligha lehet a flavonnal azonos. Kísérleteinkben megfigyeltük, hogy a Citrin befolyásolja-e a scorbutogén étrenden tartott tengeri malacokban jelentkező tüneteket. A flavonnal kezelt és kezeletlen állatok között lényeges különbség nem volt várható, minthogy egyrészt a C-vitamin hiányát az egész kórkép uralta, másrészt még nincs kezünkben olyan módszer, amellyel az étrendet teljesen flavonmentessé lehetne tenni. Több kísérleti sorozatban azonban a flavonnal kérzett állatok mégis túlélték a kontrollokat. A kísérlet még nem bizonyító, azonban mégis a flavonok vitamin jellegére mutat. Erősen emellett szól a továbbiakban leírt intenzív therápiás hatás is, amelyet ezen anyagnak megfelelő pharmakológiai activitásával nem magyarázhatunk. Ezért neveztük el ezt az anyagot P-vitaminnak is. Ha ezen anyagnak vitaminjellege bizonyossá fog válni, akkor ez annyit fog jelenteni, hogy a flavonoknak — ennek a növények háztartásában olyan fontos anyagcsoportnak, amelyet a természet minden évben nagy menynyiségben újra termel, — az állati sejtekben is fontos működésük van. Mennyiben vonatkozik a talált biológiai activitás csupán a leírt Citrus flavonokra és mennyiben bírnak ezen csoport más tagjai is ezen tulajdonsággal, az még eldöntésre vár. Amint már említettük vizsgálataink abból az ellentétes eredményből indultak ki, amelyek egyrészt az általunk tiszta C-vitaminnal eredménytelenül kezelt humorrhagiás diathesisekből, ( Armentano), másrészt az irodalomban ilyen eseteknek C-vitaminnal való eredményes kezeléséből adódtak. Ezen ellentétes eredményeknek az oka különböző lehet. Lehetséges, hogy a hámorrhagiás diathesisek között C-hypovitaminosisok fordulak elő, amely esetben a scorbuthoz hasonló kórkép a vascularis purpura alakjában jelentkezik, míg az irodalomban a legtöbb eredményesen kezelt eset inkább a thrombopéniás és a homophiliás csoportba tartozott. A másik fontos különbségre már előzőleg reámutattunk, t. i. a tiszta ascorbinsav és a citromlé ill. paprikakivonat közötti hatáskülönbségre. Éppen ez utóbbi megfigyelések vezettek bennünket arra a gondolatra, hogy a hatékony anyagot a citromlének ascorbinsavmentes fractiójában keressük. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy bármilyen anyag therápiás hatásának megítélése, éppen a purpurás megbetegedésekben különböző körülmények folytán nagyon nehéz. Az önként jelentkező vérzések kiszámíthatatlan külső körülményektől függhetnek. A hámorrhagiás diathesisek, különösen a hevenyen jelentkező trombopéniás purpurák önként gyógyulhatnak és így tovább. Éppen ezen véletlenből származó hibákat kiküszöbölendő végeztük kísérleteinket chronikus esetekben és igyekeztünk a betegség lefolyását pontos mennyiségű műszerekkel követni. Erre a célra megbízható módszereknek bizonyultak a trombocytaszámlálás Fonio szerint és a capillaris resisitentia (CR) vizsgálata Borbély szerint. Ez utóbbi módszer abban áll, hogy a suprasklavicularis árok bőrét, mérhető szívó hatásnak tesszük ki mindaddig, amíg az első pontszerű bőrvérzés nem jelentkezik. Amint már (Armentano) közölte, az ascorbinsav nem befolyásolja sem a CR-t, sem a thrombocyták számát és nem szünteti meg a vérzéseket sem, habár néhány esetben „a telítési kísérlettel" kifejezett C hypovitaminosis volt kimutatható. A vérzések keletkezése szempontjából talán fontos azon észlelésünk, hogy vascularis purpura esetében mindig erősen csökkent CR. mutatható ki, míg ez a tünet sok thrombopeniás purpura esetében hiányzik. Továbbá azt találtuk, hogy a vérzések spontán jelentkezése és az alacsony CR. nem állanak szoros correlatióban egymással. Vannak betegek, akik igen alacsony CR. mellett önként, úgyszólván sohasem véreznek (diabetes), míg thrombopeniában vérzések normális CR. mellett is előfordulnak. Vascularis purpuréban szenvedő betegen gyakran tettük azt a megfigyelést, hogy a flavonkezelés hatására a CR. már normális értékére emelkedett és spontán vérzések még mindig jelentkeztek s csak akkor tűntek el, amikor a CR. egy ideig már normális volt. Ennek fordítottját is tapasztalhattuk, hogy t. i. a kezelés befejezése után egy idő múlva a CR. már sülyedni kezdett, ennek dacára a vérzések csak néhány nap múlva jelentkeztek. Eppinger, Kaunitz és Popper-nek a „savós gyulladásra” vonatkozó vizsgálatai hívták föl figyelmünket arra, hogy vizsgálat tárgyává tegyük a capillárisok átjárhatóságát plasmafolyadékkal és a fehérjékkel szemben. Valószínű volt ugyanis az a feltevésünk, hogy az alacsony CR-rel járó esetekben a capillarisok nemcsak a