Orvosi Hetilap, 1936. december (80. évfolyam, 49-52. szám)
1936-12-05 / 49. szám
80. évfolyam, 49. szám. Budapest, 1936. december 5. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Ángyán János, Donhoffer Szilárd és D. Mittay Margit: Időszerű diabetesproblemák. (1151—1156. oldal.). Zárday Imre: A pitvari asynchroma klinikai jelentősége. (1157—1159. oldal.). Matolcsy Tamás: A veleszületett repülőhártya sebészi kezeléséről. (1159—1161. oldal.). vitéz Borsos László: A gümós csigolyagyulladás műtéti kezelésének eredményeiről. (1161—1162. oldal.). Bod György: Császármetszés ritka indoka. (1163—1164. o.). Bokrétás András: A fehérvérsejtek cholesterin-ingadozása acut fertőző betegségekben. (1164—1165. oldal.). Szabó Tibor: Módszer a duodenum-bulbus feltöltésére. (1166. 1167. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései (203—206. oldal.). Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Szemészet. — Gyermekgyógyászat. — Orr-, torok- és gégegyógyászat. — Bőrgyógyászat. (1167—1169. oldal.). Könyvismertetés: (1169. oldal.). Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (1169—1172. oldal.). Vegyes hírek: (1172—1174. oldal és a borítólap III. és IV. o). EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Erzsébet Tudományegyetem belklinikájának közleménye. (Igazgató.: Ángyán János ny. r. tanár.) Időszerű diabetesproblémák. (A pécsi belklinika 10 éves anyaga alapján.) Írták: Ángyán János dr., Donhoffer Szilárd dr., és D. Mittag Margit dr. A diabetes insulinkezelésének bevezetése óta szerzett tapasztalatokról az utóbbi évek során számos, igen nagy anyagra támaszkodó beszámoló látott napvilágot. Ezek mellet mégis érdemesnek látszik az aránylag kicsiny pécsi anyagról (530 eset) megemlékezni, mert egyrészt ezen anyag feldolgozása olyan módszerrel történt, mely több kérdésben az eddigieknél bizonyítóbb erejű eredményhez látszik vezetni, másrészt, mert a pécsi belklinika diabetes anyaga egyes kérdések tanulmányozása szempontjából olyan előnyöket nyújt, melyeket nagyobb anyaggal rendelkező, vagy beteganyagukat válogató intézmények sokszor nélkülözni kénytelenek, így a pécsi klinika beteganyagát szolgáltató területen a lefolyt évtizedben más kórházi intézmény, mely diabetes gyógyítással foglalkozott volna, nem volt, minek következtében egy eléggé jól körülhatárolható terület egész diabetes anyaga a klinikában összpontosult; az évek óta fennálló diabetes gondozó révén elég nagy számmal rendelkezünk hosszú időn át megfigyelt, havonta ellenőrzött esetekkel; ezenkívül a betegek további sorsa is lényegesen könnyebben követhető, mint a nagyvárosokban. Az ismertetendő kérdések vizsgálatában azonban legjelentősebbnek az a körülmény bizonyult, hogy 1926. óta minden insulinra szoruló beteg 50—60 gr. fehérjét és 100—120 gr. szénhydrátot tartalmazó étrendet kap annyi insulinnal, hogy vizeletével cukrot ne ürítsen. Az insulinra nem szorulók étrendje sem korlátozottabb, inkább insulinban részesülnek. Ennek következtében a betegek insulinszükséglete azonos körülményekre vonatkozik és így összehasonlításuk lehetővé vált. A diabetes súlyosság szerinti osztályozására már alkalmazást nyert az insulinszükséglet, a közlendő adatokban azonban nem ez a szempont volt irányt adó, hanem az képezte vizsgálat tárgyát, váljon az egyéb ismérvek alapján megkülönböztetet csoportok átlagos insulinszükséglete között mutatkozik-e különbség, s ha igen elégséges-e annak feltételezéséhez, hogy a vizsgált csoportok között quoad diabetim valóban van különbség. Ezen eljárás jogosultsága a következő feltételektől függ: 1. alkalmas-e azonos étrend mellett a diabeteses állapot jellemzésére az insulinszükséglet, vagy sem? 2. jogosult-e az insulinszükséglet átlagát az összehasonlítás alapjául venni, vagy sem? Az első kérdésre azt kell ■mondani, hogy klinikai szempontból az insulinszükséglet legalább is olyan karakteristikuma a diabetes esetnek, mint bármely más jellemvonás. Ez aligha lehet vitás. Ez azonban egymagában nem elég, hanem követelni kell, hogy az insulinszükséglet azonos viszonyok között a diabetes esetnek ne folyton változó, hanem relative állandó jellemzője legyen. A vizsgált anyag, mint az a továbbiakból kitűnik, megfelel ezen követelménynek. A második kérdésre vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy átlagszámításnak csak akkor van helye, ha az egyes értékek a középérték körül tömörülnek, pontosabban, ha az értékek fele a négyzetes eltérésből számított valószínű eltérés határain belül van; a táblázatokból kitűnik, hogy az egyes sorozatok e szempontból kielégítők. A feltüntetett négyzetes eltérés az átlagértékre vonatkozik; „k” az összehasonlított átlagértékek közötti különbség significáns voltára nézve ad felvilágosítást. Ha k · 2,5, úgy igen valószínű, hogy a két átlagérték közötti különbség nem véletlen műve, ha k ·3, úgy ennek valószínűsége a bizonyossággal határos; ha k · 2, a két sorozat között valódi különbséget feltételezni nem jogosult, ha k · 1, úgy a vizsgált tulajdonság szempontjából a két sorozat azonosnak mondható.. Mindennek feltétele, hogy a kérdéses sorozatok elég nagyszámú egyedből álljanak, úgyhogy megoszlásuk általánosnak legyen vehető.