Orvosi Hetilap, 1936. december (80. évfolyam, 49-52. szám)

1936-12-05 / 49. szám

80. évfolyam, 49. szám. Budapest, 1936. december 5. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Ángyán János, Donhoffer Szilárd és D. Mittay Margit: Idő­szerű diabetesproblemák. (1151—1156. oldal.). Zárday Imre: A pitvari asynchrom­a klinikai jelentősége. (1157—1159. oldal.). Matolcsy Tamás: A veleszületett repülőhártya sebészi keze­léséről. (1159—1161. oldal.). vitéz Borsos László: A gü­mós csigolyagyulladás műtéti ke­zelésének eredményeiről. (1161—1162. oldal.). Bod György: Császármetszés ritka indoka. (1163—1164. o.). Bokrétás András: A fehérvérsejtek cholesterin-ingadozása acut fertőző betegségekben. (1164—1165. oldal.). Szabó Tibor: Módszer a duodenum-bulbus feltöltésére. (1166. 1167. oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései (203—206. old­al.). Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Szemé­szet. — Gyermekgyógyászat. — Orr-, torok- és gége­gyógyászat. — Bőrgyógyászat. (1167—1169. oldal.). Könyvismertetés: (1169. oldal.). Egyesületek ülésjegyző­könyvei: (1169—1172. oldal.). Vegyes hírek: (1172—1174. oldal és a borítólap III. és IV. o). EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Erzsébet Tudományegyetem belklinikájának közleménye. (Igazgató.: Ángyán János ny. r. tanár.) Időszerű diabetesproblémák. (A pécsi belklinika 10 éves anyaga alapján.) Írták: Ángyán János dr., Donhoffer Szilárd dr., és D. Mittag Margit dr. A diabetes insulinkezelésének bevezetése óta szerzett tapasztalatokról az utóbbi évek során számos, igen nagy anyagra támaszkodó beszámoló látott napvilágot. Ezek mellet mégis érdemesnek látszik az aránylag kicsiny pécsi anyagról (530 eset) megemlékezni, mert egyrészt ezen anyag feldolgozása olyan módszerrel történt, mely több kérdésben az eddigieknél bizonyítóbb erejű eredményhez látszik vezetni, másrészt, mert a pécsi belklinika diabetes anyaga egyes kérdések tanulmányozása szempontjából olyan előnyöket nyújt, melyeket nagyobb anyaggal rendel­kező, vagy beteganyagukat válogató intézmények sokszor nélkülözni kénytelenek, így a pécsi klinika beteganyagát szolgáltató területen a lefolyt évtizedben más kórházi in­tézmény, mely diabetes gyógyítással foglalkozott volna, nem volt, minek következtében egy eléggé jól körülhatá­rolható terület egész diabetes anyaga a klinikában össz­pontosult; az évek óta fennálló diabetes gondozó révén elég nagy számmal rendelkezünk hosszú időn át meg­figyelt, havonta ellenőrzött esetekkel; ezen­kívül a bete­gek további sorsa is lényegesen könnyebben követhető, mint a nagyvárosokban. Az ismertetendő kérdések vizs­gálatában azonban legjelentősebbnek az a körülmény bi­zonyult, hogy 1926. óta minden insulinra szoruló beteg 50—60 gr. fehérjét és 100—120 gr. szénhydrátot tartal­mazó étrendet kap annyi insulinnal, hogy vizeletével cuk­rot ne ürítsen. Az insulinra nem szorulók étrendje sem korlátozottabb, inkább insulinban részesülnek. Ennek következtében a betegek insulinszü­kséglete azonos körül­ményekre vonatkozik és így összehasonlításuk lehetővé vált. A diabetes súlyosság szerinti osztályozására már al­kalmazást nyert az insulinszükséglet, a közlendő adatok­ban azonban nem ez a szempont volt irányt adó, hanem az képezte vizsgálat tárgyát, váljon az egyéb ismérvek alap­ján megkülönböztetet csoportok átlagos insulinszükség­lete között mutatkozik-e különbség, s ha igen elégséges-e annak feltételezéséhez, hogy a vizsgált csoportok között quoad diabetim valóban van különbség. Ezen eljárás jogosultsága a következő feltételektől függ: 1. alkalmas-e azonos étrend mellett a diabeteses álla­pot jellemzésére az insulinszükséglet, vagy sem? 2. jogosult-e az insulinszükséglet átlagát az össze­hasonlítás alapjául venni, vagy sem? Az első kérdésre azt kell ■mondani, hogy klinikai szempontból az insulinszükséglet legalább is olyan karak­­teristikuma a diabetes esetnek, mint bármely más jellem­vonás. Ez aligha lehet vitás. Ez azonban egymagában nem elég, hanem követelni kell, hogy az insulinszükséglet azo­nos viszonyok között a diabetes esetnek ne folyton vál­tozó, hanem relative állandó jellemzője legyen. A vizs­gált anyag, mint az a továbbiakból kitűnik, megfelel ezen követelménynek. A második kérdésre vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy átlagszámításnak csak akkor van helye, ha az egyes értékek a középérték körül tömörülnek, pontosabban, ha az értékek fele a négyzetes eltérésből számított valószínű eltérés határain belül van; a táblázatokból kitűnik, hogy az egyes sorozatok e szempontból kielégítők. A feltünte­tett négyzetes eltérés az átlagértékre vonatkozik; „k” az összehasonlított átlagértékek közötti különbség signifi­­cáns voltára nézve ad felvilágosítást. Ha k · 2,5, úgy igen valószínű, hogy a két átlagérték közötti különbség nem véletlen műve, ha k ·3, úgy ennek valószínűsége a bizonyossággal határos; ha k · 2, a két sorozat között valódi különbséget feltételezni nem jogosult, ha k · 1, úgy a vizsgált tulajdonság szempontjából a két sorozat azonosnak mondható.. Mind­ennek feltétele, hogy a kérdé­ses sorozatok elég nagyszámú egyedből álljanak, úgyhogy megoszlásuk általánosnak legyen vehető.

Next