Orvosi Hetilap, 1937. január (81. évfolyam, 1-5. szám)

1937-01-02 / 1. szám

2 ORVOSI HETILAP 1937. 1. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tudományegyetem bőr- és nemibeteg klini­­kájának közleménye. (Igazgató: Neuber Ede ny. r. tanár.) Fajlagos reconvalescens savóval gyógyított actinomycosis-betegek. (Előzetes közlemény.). Irta: Neuber Ede dr., egyetemi ny. r. tanár. Már nyolc esztendeje, hogy actinomycosis (A.)-bete­geimet arany + fajlagos vaccina-kezelésben részesítem. Therápiás eredményeimről már több értekezésben és elő­adásban beszámoltam, amelyekben mindenkor kifejezésre juttattam, hogy az arany + fajlagos vaccina-therapia mindazokban az A.-esetekben — még a legsúlyosabbak­ban is! — beválik, amelyekben a szervezet megőrzi re­­actiós készségét, vagy ha ezt el is veszti, megfelelő ro­­borálással (diaetával, aranykezeléssel) vissza tudja nyerni. A.-betegeim nagyobb részét a debreceni bőr- és nemi­­beteg-klinikán részesítettem arany + fajlagos vakcina­­therápiában, a többieket azonban más klinikákon, kór­házakban, vagy egészségügyi intézetekben kezelték elő­írásom szerint. E helyen is hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak a kartársaknak, akik e téren segítségem­re voltak így: Bakay, Nékám­, Hüttl, Loessl, Szathmáry egyet, tanároknak és még másoknak is, különösképen és elsősorban azonban Verebély Tibor profi nak, aki e therá­piás kísérleteimben rendkívül nagy megértéssel és szíves­séggel támogatott, különösen pedig a kezdet nehézségein segített át azáltal, hogy különböző típusú A.-beteget vett fel klinikájára arany + fajlagos vaccina-kezelés céljából. Az arany + fajlagos vaccina-therápiának közel 8 éves tapasztalatairól, egy későbbi összefoglaló értekezés­ben kívánok beszámolni, jelenleg az A.-fajlagos gyógy­módnak egy újabb hajtását kívánom bemutatni, amelyet klinikánkon alkalmaztam legelőször. Per analogiam ér­lelődött meg bennem ennek az új fajlagos gyógykezelés­nek a gondolata. Már évek óta részesítek u. i. fajlagos reconvalescens sava (r. s.)-kezelésben orbáncos betege­ket, még­pedig igen jó eredménnyel. Utóbbi kezelés előnye főleg olyan erysipelas-esetekben domborodik ki, amelyek­ben rendkívül súlyos folyamatokkal állunk szemben és a toxikus állapot ellenjavalja az activ immunizáló thera­­piát, sőt egy bizonyos fokig a chemotherapiás szerek al­kalmazása is a szervezet megterhelését jelenti. A r. s.­­val u. i. kész fajlagos védőanyagokat viszünk a szerve­zetbe, amelyeket utóbbinak nem kell feldolgoznia, hanem azokat mint értékes „ajándék”-ot rögtön és követlenül fel is használja. Ilyen elgondolások alapján sugárgombás betegeken is megkíséreltem a r. s.-gyógykezelést. Erre megfelelő al­kalom is kínálkozott, mert: 1. abban az időben néhány arany + fajlagos vaccina-therapiával gyógyult A.-beteg, vagyis fajlagos r. s. állott rendelkezésemre; 2. a klini­kánkon egy olyan súlyos A.-beteg feküdt, akin néhány hónap előtt appendectómiát végeztek, a műtéti sebből nagy számban ürülő actinomyces-szemcsék biztosí­tották az actinomycosis-diagnosist. — Ez a beteg arany + fajlagos vaccina kezelésre kétségkívül gyógyulási haj­lamot mutatott, azonban a gyógylefolyás, vagyis a ja­vulás rendkívül lassan haladt előre. Az a gondolatom tá­madt tehát, hogy az arany + fajlagos vaccina-kezelésen kívül betegemet még fajlagos r. s.-therápiában is része­sítem. Ez meg is történt; az első alkalommal 40 ccm v. s.-t kapott intraglutealisan olyan A.-betegtől, aki néhány hét­tel azelőtt gyógyult meg sugárgombás betegségéből. Az eredmény meglepő volt. Már az első 24 órában hatalmas nagy gócreactio jelentkezett, ami a 4 férfitenyérnyi ter­jedelemben beszűrődött hasfalnak erős előredomborodá­­sában, továbbá a betegnek rendkívül erős alhastáji fáj­dalmában nyilvánult meg. Az objectiv és subjectiv góc­­reactiós jelenségek csak a harmadik napon tűntek el, úgy hogy egy hét után még egy újabb r. s.-kezelést adtam a betegnek. Utóbbi esetben a gócreactiós jelenségek már tetemesen enyhébb alakban mutatkoztak. Az eddig lassan haladó gyógyfolyamat a r. s.-keze­­lésre igen gyorsan megindult, a ez a legsúlyosabbak közé tartozó A.-betegünk néhány hét alatt teljesen meggyó­gyult. Ha nem is tudtunk magunknak ebben az esetben tiszta képet alkotni a fajlagos r. s.-kezelésnek az érté­kéről — mert betegünk egyidejűleg arany + fajlagos vaccina-gyógykezelésben is részesült —, mindazonáltal még így is feltűnt az igen gyors javulás, illetve gyógyu­lás az r. s.-kezelés beiktatása után. Már ekkor elhatároztam, hogy a közeljövőben néhány olyan súlyosabb A.-bete­get részesítek fajlagos r. s.-keze­­lésben, akik előzőleg egyéb therápiában nem részesültek. Ha a r. s.-kezelésre a javulást, illetve a gyógyulást immun­biológiai elgondolásokkal meg is tudjuk magyarázni, sőt meg is értjük , azonban semmiesetre sem a gócreactio keletkezését, amely nemcsak a fentebb említett betegen, hanem még két másik betegen is jelentkezett, akikről még alább kívánok beszámolni. Az activ immunizáló the­rápiában a­­gócreactio természetes jelenség, a passiv immuntherapiában azonban szokatlan, sőt immunbioló­giai elgondolásainkkal meg sem érthető, ennélfogva e jelenség magyarázásában legfeljebb hypothesisekre tá­maszkodhatunk. Eseteinkben másodlagos folyamatok játszhatnak közre a gócreactio kiváltásában, magam ré­széről csak így tudom elképzelni a gócreactio fellépését r. s.-kezelés után. Az utóbbi években — mióta arany +­ fajlagos vac­­cina-eljárásom ismertebbé vált — klinikánkon minden­kor néhány A.-beteg áll arany + fajlagos vaccina-keze­lés alatt, rendszerint azonban olyan betegek, akik egye­bütt már minden eddig rendelkezésre álló (sebészi, suga­ras, chemotherapiás) A.­elleni therapiában részesültek, I. a. ábra. Actinomycosis colli. Kezelés előtt. A körülpontozott terület deszkakeményen beszűrődött.

Next