Orvosi Hetilap, 1938. szeptember (82. évfolyam, 36-39. szám)

1938-09-03 / 36. szám

1938. 36. sz. ORVOSI HETILAP­ nak tudható talán be az is, hogy bizonyos bőrbajok (syphilis, tuberculosis, bőrgenyedések, stb.) a trópuso­kon sokkal kedvezőbben zajlanak le, sőt egyesek (mint pl. a psoriasis) egészen ritkán fordulnak elő. A fénnyel elért pigmentképződéssel párhuzamosan lép fel a bőr­ben az ergosterin-activálás. Az ergosterinnek nemcsak a csontosodási folyamatra van befolyása, hanem a kli­nikai kísérletekből és megfigyelésekből az sejthető, hogy a tuberculosis eredményes fénykezelésében is szerepe van. A bőrnek azonban ezen nem specifikus védekező hatásán kívül megvan az a képessége is, hogy specifi­kus, bizonyos kórokozó baktériumok ellen irányuló anyagokat is termel. Több szerző (Colebrook, Eidinow és Hill) azt tapasztalták, hogy meleggel és fénnyel, amely a bőrre hat, a vér baktericid képessége fokoz­ható. Jesionek, a bőr biológiájának kiváló ismerője, a fényfürdőknek jó hatását a tuberculosista úgy magya­rázza, hogy a bőrben bizonyos baktériumölő anyagok keletkeznek, amelyek nemcsak helyileg, hanem általá­ban is védik a szervezetet a Koch-bacillusok ellen. Szerinte a bőrben nagy bőségben ottlévő különféle kötőszöveti sejtek nagy affinitással vannak a Koch­­bacillusokhoz, ami által olyan refractaer termékek ke­letkeznek, amelyek a bőr sejtjeit bacillusölő anyagok képzésére serkentik. Tapasztalás szerint azonban más baktériumok, elsősorban a staphylococcusok ellen is kiváltható a bőr különféle ingerlése útján antitestek képződése, amelyek a véráramba jutva a kedvező távolhatásokat kifejtik. Much a bőr szerepét oly fontosnak látja, hogy az im­munizáló erők képzőszerveként a bőrt jelöli meg. Beith­­len volt az, aki kimutatta, hogy az irhának és az irha­alatti rétegnek (cutis és subcutis) sejtjei, ha bizonyos kívülről jövő ingerek érik, képesek a testnek egészen távoli részeiben is immunitási folyamatokat kiváltani. Egészen külön fejezetet kíván annak rövid meg­beszélése, hogy az említett bőrizgató beavatkozások és a nyomukban támadt helyi bőrelváltozások, illetőleg az esophylaxia értelmében felfogott helyben fellépő és tá­voli hatások miképen szolgálják a syphilissel fertőzött szerveknek javát. Igen régi keletű az a felfogás, hogy azok a syphilis-esetek, amelyek nagy kiterjedésű bőr­­tünetekekkel zajlottak le, kevésbbé érintik a belső szer­veket, elsősorban az idegrendszert. Ennek a felfogás­nak az a magyarázata, hogy a bőrnek a baj elleni küz­delemben hatásos védőképességet tulajdonítottak, amely­­védekezési tényező kiesik akkor, ha a syphilises meg­nyilvánulások nem a bőrön is, hanem inkább csak a belső szervekben zajlanak le. Hauptmann még a leg­újabb időkig is azt vallotta, hogy a syphilises bőrkiüté­seket nem kell kedvezőtlenül megítélni, sőt a beteg érdekében kívánatos, hogy a kiütések ne tűnjenek el túlságosan hamar. Ezt a régi felfogást, amelyet igen kiváló egyének (Carriere, Finger, E. Hoffmann, Matzen­­auer, Mulder és mások) vallottak, 1908-ban a bécsi congressuson mintegy hivatalosan is elfogadta a tudo­mányos világ. Igaz, hogy az újabb precíz liquorkutatási eredmények alapján az idegrendszer participálását ille­tően nem egyértelműen kedvezőek a tapasztalatok és így a fenti tétel érvénye szűkebbre szorult, mégis álta­lános érvényű jelentőségét egyáltalában még nem vesz­tette el. Nem tagadható, hogy a trópusok bennszülött­jeinek syphilisei enyhébb lefolyásúak, de nemcsak olyan lakosság körében, ahol általános vagy bizonyos spiro­­chaeta-törzsekkel kapcsolatos immunitást tételezhetünk fel, hanem ott is, ahol ez a factor teljes bizonyossággal kizárható. A magyarázat csak az lehet, hogy a trópusok lakóinak bőre állandóan erős athmospherikus ingerek­nek van kitéve és így különös védekezőképessége van. Elsősorban tehát a napfény chemiai és hősugarairól le­het szó. Hogy a nap hősugarainak tényleg szerepük lehet, arra Jahle-nak, azonkívül Schamberg-nek és Bule-nak állatkísérleteiből joggal következtetni lehet; ők ugyanis tengerimalacok kísérleti heresyphilisénél a fekély kifejlődését megakadályozni, ill. a jelentkező fekélyt hővel kigyógyí­tni tudták.­­ Breiger írt arról, hogy csak napsugarakkal abortálni lehet a syphilist. Ezek és hasonló megfigyelések lehettek elindulási pont­jai a syphilis újabb divatos fénykezelésének. Praktiku­san kialakult ugyanis az a kezelési eljárás, hogy syphi­lises betegek egész bőrfelületét kvarclámpa fényével besugározzuk és kb. egyidőben 10—20 ccm. saj­átvért fecskendünk izomzatokba. Ezzel az eljárással, ahol a sajátvérnek specifikus antitestképzésre serkentő hatá­sát is kihasználjuk, — miként saját kísérleteim és ta­pasztalataim alapján is tudom, — egészen csodálatos eredményeket tudunk olyan syphiliseseken elérni, aki­ken a legerélyesebb antisyphilises chemotherapiával sem sikerült a vér positivitását megszüntetni. Egészen szorosan a balneotherapia kereteibe tar­toznak a syphilis kezelésével kacsolatos ama gyógy­­eredmények, amelyek a kénes fürdőkkel, kénes isza­pokkal és általában az izzasztó eljárásokkal érhetők el. A Balneológiai Társaság 1933. évi congressusán volt szerencsém erről a tárgyról egy előadás keretén belül részletesen szólni. Most csupán annyit említek meg, hogy a forró kénes fürdők és iszapborogatások alkalma­zásakor erős vérbőség lép fel, amikor is — miként a higanykenőcs-kúrás bedörzsölések után — a bőr erősebb vérellátása és az osmosisos viszonyok javulása szegődik a gyógyítás szolgálatába. Ezért tartják még ma is so­kan igen hatásosnak a higanyos kenőkúrákat és ezen az alapon magyarázhatók meg a nagy kiterjedésű bőr­gyulladások kedvező hatásai a syphilis gyógyításában. A különféle eljárásokkal elért passiv hyperaemia, amint fentebb már szó volt róla, csökkenti a spirochae­­ták életképességét, de bizonyos, hogy a bőrnek izgatása kénnel, vagy bármely más lábkeltő beavatkozással az esophylaxiás értelmezésben általános, távoli jó hatások­kal van a szervezetre. Az elmondottak röviden a következőkben foglal­hatók össze: A bőr önálló szervnek tekintendő, amely­nek többek között igen fontos védekező és önvédekező működése is van: az esophylaxia. Esophylaxiás műkö­désével a bőr nemcsak helyileg tud védekezni, hanem az egész szervezetre tonusáló, immunizáló és serkentő hatásokat tud kifejteni. Az esophylaxiát kívülről jövő bőringerekkel lehet kiváltani, így fény- és villanyfür­dőkkel, a meleg különféle alkalmazásával (fürdők, isza­pok, borítások, mechanikus vérbőségkeltéssel (massage) és chemiai ingerekkel (gyógyfürdők, iszapok). Mindezek a behatások jórészt a balneotherapia körébe tartoznak és így helyénvalónak tartottam, hogy mindezeket itt mondjam el, kiváló balneológusaink talán helyenként mélyebb betekintést nyerhettek azoknak a balneológiai és klimatológiai gyógyító behatásoknak mechanismusába, amelyeket oly eredményesen alkalmaznak. Öt évvel ezelőtt, amikor a kénes ásványvizek és iszapok dermatoveneziológiai alkalmazásáról tartottam előadást, a bőrgyógyászokhoz szóltam és azzal fejez­tem be mondanivalóimat, hogy határozott veszteségnek kell tekintenünk, ha a dermatoveneriológiai kezelések armatúrájában az értékes balneológiai gyógy­tényezők­nek nem biztosítunk nagyobb szerepet, mint ahogy az napjainkban szokásos; most, a balneológusokhoz for- 869

Next