Orvosi Hetilap, 1939. november (83. évfolyam, 44-47. szám)
1939-11-04 / 44. szám
1939. 44. sz. ORVOSI HETILAP gyakran a csúcsi részen háromszögalakban sklerotizált (kezdődő arth. def.) A csigolyatestek megkeskenyedésével, vagy lelapulásával járó betegségekben partyspondylia, csigolyacompressio, Kümmel-féle betegség, osteoporosis senilis, spondylosis) az iznyújtványok különbözőképen viselkedhetnek. Ott, ahol a kisízületek nincsenek nagyon megterhelve (nyaki és háti szakasz), csak a gerincoszlop alakja változik meg. A csigolyatesteknek megfelelően rövidülés következik be, míg az iznyújtványok változatlan távolságot tartanak fenn, így a nyakon a physiologiás lordosis kiegyenesedik, a háton a kyphosis fokozódik. És mivel így a terhelés mindinkább a csigolyák elülső pereme felé tolódik el, kifejlődik az ú. n. ékcsigolya. Nagyobb testsúly esetében, vagy az ágyéki szakaszon a kisízületek szalagjai is engednek és subluxatio következik be, ami azután esetleg később kapcsokkal, vagy a szalagok elcsontosodásával rögzítődhetik is. Spondylolisthesis. Valódi esetén az interarticularis részben hasadékképződés látható, a hátsó rész az ívek, íznyújtványok és proc. spinosusok helyben maradnak. Az elülső rész a csigolyatesttel előre csúszik. Az ízület túlterheltsége arthrosisos következményekkel jár. (3. c) kép.) Pseudospondylolisthesis rendesen akkor fejlődik ki, ha fokozott ágyéki lordosis és a kisízületben osteoarthrosisos elváltozások észlelhetők. Valószínűleg a kisizületelváltozások is a fokozott lordosissal járó túlterhelés következményei. Következményes módon megváltozhat az izfelszínek helyzete a gerincoszlop majdnem minden betegségében, mert a gerincoszlop statikai egység és bármelyik szelvény elváltozása módosítja még az aránylag távoleső csigolyák s így a kisízületek helyzetét is. II. Az arthrosisos elváltozások proliferativok (osteoarthrosisos felrakodások) és degenerativok (percpusztulás és atrophia) lehetnek A peremfelrakódásokat kiváltó erők nyomó- vagy húzóerők. Azokon a helyeken, ahol az izfelszinek egymásra nyomódnak arth. def. jelei: az izfelszint kiszélesítő felrakódások sklerotisattak képződnek. (3. d) kép), ahol a szalagok szétfeszülnek, a feszülés mentén peremtüskék képződnek. Ankylosis csak súlyos skoliotikusokon és ott is csak kivételképen található fel, mint az arth. def. végkimenetele. Az izfelszínek minden kóros helyzetváltozása alkalmasabbá teszi őket arra, hogy különösen ott, ahol a functionális igénybevétel is fokozottabb, arthrosis def. fejlődjön ki. Mint egyéb ízületeken, a folyamat itt is 3 szakaszból áll: először a subchondralis csont-izfelszínek sklerotizálódnak, később a porcpusztulás folytán az ízületi rés megkeskenyedik, végül az ízület kapcsokkal rögzítődik. A fájdalmasságot két körülmény váltja ki: az arthrosisos folyamattal járó érzékenység és az idegnyomás. Az előbbiek egy része mellett nincsenek panaszok a fájdalmasság nem ezekkel van kapcsolatban, hanem az ízfelszínek állapotával. Kisebb porcdefectusok jelentékeny fájdalmakkal járhatnak. A kezdődő és középfokú elváltozásokkal járó folyamatok rendesen sokkal fájdalmasabbak, mint a sok elváltozással bíró, szép röntgenlelettel rendelkező kifejlődött, megnyugodott folyamatok, ahol már az ízületek mozgékonysága beszűkülvén, kevesebb a lehetőség a fájdalmas felszínek izgatására. Idegrendszeri jelenségek különösen a nyaki spondyarthrosisban gyakoriak a folyamat előrehaladásával. Az ízfelszínek elülső peremeiről a foramen intervertebrálokba nyomuló tüskék a gyökeret, vagy a spinalis ganglionokat izgatják, esetleg az ideggyök körüli sűrű vénahálózatban okoznak pangást, (Braun és Ehrlich), ami azután közvetve gyakorol nyomást az idegelemekre. (3. e) kép). Ha a gyulladásos jelenségek vannak túlsúlyban, a gyulladásos vizenyő is okozhat idegnyomást. A végtag gyengeségérzése, paraesthesiák, fájdalmak nagyon ritkán motorikus reflex-zavarok jelentkezhetnek. Skoliosisokban, spondilitisekben a kisizületek osteoarthrosisos elváltozásai gyakrabban okoznak idegrendszeri jelenségeket, mert itt a megváltozott statikai viszonyok maguk is szűkítik egyoldalon a nyílásokat és így fokozott mértékben teszik lehetővé a nyomás kifejlődését. Brocher elveti az idegnyomásos lehetőséget, mert aránylag ritkán talál reflexzavarokat. Szerinte a fájdalmak hasonlóan az anginás karfájdalmakhoz és a hasi gyulladásos folyamatokban jelentkező defense-hoz, a sympathicus idegrendszer által a pheripheriára kivetített fájdalmak. A kisizületek tokszalagjának beidegzését a rami communicantes útján a sympathcus végzi, tehát az alsó ágyéki csigolyák kisízületeinek betegsége kivetítődhet a nervus ischiadicus területére és a nervi clunei medii et superiores által ellátott sacroiliacalis tájékra. Magasabb szelvényeken a bordaközti izmokra áttevődő fájdalom érszerű. A fájdalom mechanismusában szerinte a pheripherián bekövetkező érszűkülés szerepel, ami természetesen minden vérbővítő kezelésre javul. A kisizületi arthrosis gyakori formája a Kienböck leírta trophostatikus lumbosacralis és sacroiliacalis arthrosis. Ez a betegségforma, mivel a lumbosacralis ízület a röntgenvizsgálat számára könnyen elérhető terület, már régóta közismert. Rendesen 50—60 év tájban, a testsúly növekedésével kapcsolatban, jelentkezik. A fájdalmakat rendszerint egy rossz lépés, egy lökés váltja ki. Tünetei: egy pont nyomásérzékenysége mellett keményedések a környéki izmokban, skoliosis és a röntgenképen a lumbosacralis arthrosisnak megfelelő elváltozások. A fájdalmasság az esetek nagyobb részében a skoliosis domború oldalán található. Lógóhas, fokozott lordosis és a tokszalagapparatus gyengesége esetén az arthrosisos jelenségek mellett a két utolsó ágyéki kisízületben subluxatiókat találhatunk, 1 cm-re is eltávolodhatnak ilyenkor egymástól az izfelszínek. A gyulladásos betegségek helyük szerint vagy egyes ízületeket érintenek csak, vagy ráterjednek az összes kisízületekre. Egyes ízület gyulladásos folyamata ritkán fordul elő, vagy legalább is ritkán diagnostizálják. Megfelel a végtagizületek infect monarthritisének. Arthrosishoz hasonló elváltozásokkal, vagy ankylosissal 3. kép A csigolyaközti ízületek betegségeinek gyakrabban előforduló alakjai. 967