Orvosi Hetilap, 1939. november (83. évfolyam, 44-47. szám)

1939-11-04 / 44. szám

1939. 44. sz. ORVOSI HETILAP gyakran a csúcsi részen háromszögalakban sklerotizált (kezdődő arth. def.) A csigolyatestek megkeskenyedésével, vagy le­­lapulásával járó betegségekben partyspondylia, csigolya­­compressio, Kümmel-féle betegség, osteoporosis senilis, spondylosis) az iznyújtványok különbözőképen viselked­hetnek. Ott, ahol a kisízületek nincsenek nagyon meg­terhelve (nyaki és háti szakasz), csak a gerincoszlop alakja változik meg. A csigolyatesteknek megfelelően rövidülés következik be, míg az iznyújtványok változat­lan távolságot tartanak fenn, így a nyakon a physiolo­­giás lordosis kiegyenesedik, a háton a kyphosis fokozó­dik. És mivel így a terhelés mindinkább a csigolyák elülső pereme felé tolódik el, kifejlődik az ú. n. ék­csigolya. Nagyobb testsúly esetében, vagy az ágyéki szakaszon a kisízületek szalagjai is engednek és sub­luxatio következik be, ami azután esetleg később kap­csokkal, vagy a szalagok elcsontosodásával rögzítőd­hetik is. Spondylolisthesis. Valódi esetén az interarticularis részben hasadék­képződés látható, a hátsó rész az­ ívek, íznyújtványok és­ proc. spinosusok helyben maradnak. Az elülső rész a csigolyatesttel előre csúszik. Az ízület túlterheltsége arthrosisos következményekkel jár. (3. c) kép.) Pseudospondylolisthesis rendesen akkor fejlődik ki, ha fokozott ágyéki lordosis és a kisízületben osteo­­arthrosisos elváltozások észlelhetők. Valószínűleg a kis­­izületelváltozások is a fokozott lordosissal járó túlterhe­lés következményei. Következményes módon megváltozhat az izfelszí­­nek helyzete a gerincoszlop majdnem minden betegsé­gében, mert a gerincoszlop statikai egység és bármelyik szelvény elváltozása módosítja még az aránylag távoleső csigolyák s így a kisízületek helyzetét is. II. Az arthrosisos elváltozások proliferativ­ok (osteo­­arthrosisos felrakodások) és degenerativok (percpusztu­lás és atrophia) lehetnek­ A peremfelrakódásokat ki­váltó erők nyomó- vagy húzóerők. Azokon a helyeken, ahol az iz­felszinek egymásra nyomódnak arth. def. je­lei: az izfelszint kiszélesítő felrakódások sklerotisattak képződnek. (3. d) kép), ahol a szalagok szétfeszülnek, a feszülés mentén peremtüskék képződnek. Ankylosis csak súlyos skoliotikusokon és ott is csak kivételképen talál­ható fel, mint az arth. def. végkimenetele. Az izfelszí­­nek minden kóros helyzetváltozása alkalmasabbá teszi őket arra, hogy különösen ott, ahol a functionális igény­­bevétel is fokozottabb, arthrosis def. fejlődjön ki. Mint egyéb ízületeken, a folyamat itt is 3 szakaszból áll: először a subchondralis csont-izfelszínek sklerotizálód­­nak, később a porcpusztulás folytán az ízületi rés meg­­keskenyedik, végül az ízület kapcsokkal rögzítődik. A fájdalmasságot két körülmény váltja ki: az ar­throsisos folyamattal járó érzékenység és az idegnyomás. Az előbbiek egy része mellett nincsenek panaszok a fáj­dalmasság nem ezekkel van kapcsolatban, hanem az íz­­felszínek állapotával. Kisebb porcdefectusok jelentékeny fájdalmakkal járhatnak. A kezdődő és középfokú elvál­tozásokkal járó folyamatok rendesen sokkal fájdalma­sabbak, mint a sok elváltozással bíró, szép röntgenlelet­tel rendelkező kifejlődött, megnyugodott folyamatok, ahol már az ízületek mozgékonysága beszűkülvén, ke­vesebb a lehetőség a fájdalmas felszínek izgatására. Idegrendszeri jelenségek különösen a nyaki spondy­­arthrosisban gyakoriak a folyamat előrehaladásával. Az ízfelszínek elülső peremeiről a foramen intervertebrá­­lokba nyomuló tüskék a gyökeret, vagy a spinalis gan­­glionokat izgatják, esetleg az ideggyök körüli sűrű vénahálózatban okoznak pangást, (Braun és Ehrlich), ami azután közvetve gyakorol nyomást az idegelemek­re. (3. e) kép). Ha a gyulladásos jelenségek vannak túl­súlyban, a gyulladásos vizenyő is okozhat idegnyomást. A végtag gyengeségérzése, paraesthesiák, fájdalmak na­gyon ritkán motorikus reflex-zavarok jelentkezhetnek. Skoliosisokban, spondilitisekben a kisizületek osteo­­arthrosisos elváltozásai gyakrabban okoznak idegrend­szeri jelenségeket, mert itt a megváltozott statikai vi­szonyok maguk is szűkítik egyoldalon a nyílásokat és így fokozott mértékben teszik lehetővé a nyomás ki­fejlődését. Brocher elveti az idegnyomásos lehetőséget, mert aránylag ritkán talál reflexzavarokat. Szerinte a fájdalmak hasonlóan az anginás karfájdalmakhoz és a hasi gyulladásos folyamatokban jelentkező defense-hoz, a sympathicus idegrendszer által a pheripheriára ki­vetített fájdalmak. A kisizületek tokszalagjának be­idegzését a rami communicantes útján a sympathcus végzi, tehát az alsó ágyéki csigolyák kisízületeinek be­tegsége kivetítődhet a nervus ischiadicus területére és a nervi clunei medii et superiores által ellátott sacro­­iliacalis tájékra. Magasabb szelvényeken a bordaközti izmokra áttevődő fájdalom érszerű. A fájdalom mecha­­nismusában szerinte a pheripherián bekövetkező ér­szűkülés szerepel, ami természetesen minden vérbővítő kezelésre javul. A kisizületi arthrosis gyakori formája a Kienböck leírta trophostatikus lumbosacralis és sacroiliacalis ar­throsis. Ez a betegségforma, mivel a lumbosacralis ízü­let a röntgenvizsgálat számára könnyen elérhető terü­let, már régóta közismert. Rendesen 50—60 év tájban, a testsúly növekedésével kapcsolatban, jelentkezik. A fájdalmakat rendszerint egy rossz lépés, egy lökés vált­ja ki. Tünetei: egy pont nyomásérzékenysége mellett keményedések a környéki izmokban, skoliosis és a röntgenképen a lumbosacralis arthrosisnak megfelelő el­változások. A fájdalmasság az esetek nagyobb részében a skoliosis domború oldalán található. Lógóhas, foko­zott lordosis és a tokszalagapparatus gyengesége esetén az arthrosisos jelenségek mellett a két utolsó ágyéki kisízületben subluxatiókat találhatunk, 1 cm-re is el­távolodhatnak ilyenkor egymástól az izfelszínek. A gyulladásos betegségek helyük szerint vagy egyes ízületeket érintenek csak, vagy ráterjednek az összes kisízületekre. Egyes ízület gyulladásos folyamata ritkán fordul elő, vagy legalább is ritkán diagnostizálják. Megfelel a végtagizületek infect monarthritisének. Ar­­throsishoz hasonló elváltozásokkal, vagy ankylosissal 3. kép A csigolyaközti ízületek betegségeinek gyakrabban előforduló alakjai. 967

Next