Orvosi Hetilap, 1940. november (84. évfolyam, 44-48. szám)
1940-11-02 / 44. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Boeminghaus, H.: A húgyvezetőkő conservativ és műszeres kezelése
84. évfolyam. 44. szám. Budapest, 1940. november 2. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKI LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: H. Boeminghaus: A húgyvezetők conservativ és műszeres kezelése. (561—563. oldal.) Orsós Ferenc: A tangentialis surolódás okozta hámhorzsolások jelei. (564—565. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (89— 92. oldal.) Irodalmi szemle: (565—567. oldal.) Könyvismertetés: (567. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (567—568. oldal.) Koleszár László: A kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem megnyitása. (568—569. oldal.) Lapszemle: (569—570. oldal.) Vegyes hírek: (570. oldal és a borítólap III. oldalán. Hetirend: (a borítólap III. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A berlini Westend közkórház urológiai sebészeti osztályának közleménye. (Vezető főorvos: Prof. H. Boeminghaus.) A húgyvezetőkő conservatív és műszeres kezelése. Irta : Prof. dr. H. Boeminghaus. A heveny kőrohamot az esetek 80°/o-ában oxalatkövek okozzák. Gyakran tévesztik össze vakbélgyulladással, bélgörcsökkel, epekőrohammal, stb. Érthetővé válik ez, ha meggondoljuk, hogy minden retroperitoneális betegség reflectorikus bélhüdést okozhat, ami erős bélpuffadást von maga után. Az ureterkő okozta, hasi betegségre utaló kórképben, az erős fájdalmak és bélpüffedés ellenére rendszerint hiányzik a defense s a nyomásérzékenység sokkal kisebb, mint a spontánfájdalom. Kórházban is sok ilyen esetben félreismernek és gyakran operálnak meg ilyen eseteket heveny vakbélgyulladás diagnosissal, érthető, ha ilyenkor az eltávolítított féregnyúlvány kóros eltérést nem mutat. Hangsúlyoznunk kell, hogy minden retroperitoneális folyamat reflex útján hasi betegséget utánozhat. Kétes esetekben fontos diagnostikai bizonyíték a vizeletben talált vörösvérsejtek. Egyöntetű bizonyítékot nyerünk, ha elvégezzük az intravénás pyelographiát, mégpedig lehetőleg a roham alatt, vagy közvetlen utána. Régebbi cikkeimben*) rámutattam a heveny vizeletpangás röntgenológiai megnyilvánulására. (A veseárnyék sötétebb, a vesemedence és húgyvezető árnyékot egyáltalán nem, vagy csak késve vetnek.) A jellegzetes pangási tünetek akkor is bizonyítják a r eterkő jelenlétét, ha azt röntgenkép ki nem mutatja. Különböző oldalról elismerték, hogy a vakbélgyulladás és ureterkő elkülönítő kórismézésében nagy jelentősége van az intravénás pyelographiának. Az eljárás további előnye, hogy kíméletes, ezért minden nem egészen tisztázott heveny hasi betegségben alkalmazni kellene. A röntgenleletből az elzáródás tartamára is következtethetünk. Ha rövid idővel a befecskendezés után jól *) Z. f. Urol. Chir. 1940. 29. 471; Zbl. f. Chir. 1932. 825; Arch. f. Kimn. Chir. 1932. 171. 109; Z. f. Urol. 29. 1. 14. kivehető a vese és vesemedence, ill húgyvezető árnyéka, akkor az elzáródás csak egész rövid ideje áll fenn. Ha egy bizonyos időre csak maga a veseszövet árnyékát láthatjuk, de a vesemedence és húgyvezető rajzolata hiányzik, az elzáródás már néhány órája tart, mégpedig annál hosszabb ideje áll fenn, minél gyengébb a veseárnyék és minél később jelenik meg a contrastanyag a vesemedencében. Ha sem a vese, sem a vesemedence megfelelő árnyékot nem vet, a vese már néhány napja lezártnak tekinthető. Idült húgyvezetőkének azt tekintem, amelyik megfelelő conservatív és műtéti kezelés ellenére sem távozik és amelyik az állandó röntgenellenőrzés szerint, nem mozdul el a hólyag irányába. Ilyen esetekben nincs értelme továbbfolytatni az eddigi kezelést, hanem fel kell vetni a műtéti megoldás kérdését. Örvendetes, hogy ez csak az esetek kisebb hányadában szükséges; a legtöbb húgyvezető kő spontán, illetve megfelelő kezelés hatása alatt távozik. Akárcsak a húgycső, a húgyvezető is alsó végében élettani szűkülettel bír. Többek között ennek a következménye az, hogy az el nem távozott kövek 75°/6-a a húgyvezető alsó pelvinalis szakaszán (főleg a juxtavesicalis és intramuralis részen) akad el. Nőkben gyakran valamivel magasabban akad el a kő, ott, ahol a húgyvezető a széles méhszalag alapján lép át. A parametriumok gyulladásai következtében a húgyvezető peristaltikája szenved; a húgyvezetőt a heges kötőszövet rögzíti. A gyulladásos folyamatok rendszerint rá is terjednek a húgyvezető falára, így azután könnyen akadnak el kövek ezen a helyen. Az utolsó 15 hónap ureter kőanyaga a következőképen oszlik meg: 139 ureterkő közül conservativ és műszeres gyógyítással 72-t sikerült eltávolítani, 33-at hurkos kathéterrel távolítottunk el, 28 esetben húgyvezetőmetszést kellett végezni, 4 esetben pyonephrosis miatt a vesét el kellett távolítani, 2 követ nem távolítottunk el. A conservativ kezelés. A húgyvezető kőroham oly erős fájdalmat okoz, hogy a gyakorlóorvos nem nélkülözheti a morphiumot, vagy származékait. Bár a morphium megszünteti a fájdalmat és ezáltal a görcsöt is oldja, mégis a simaizomzat tónusát fokozza és így nem éppen előnyös a kő eltávolítása szempontjából. Előnyben részesítem az intravénás no-