Orvosi Hetilap, 1940. november (84. évfolyam, 44-48. szám)
1940-11-02 / 44. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Boeminghaus, H.: A húgyvezetőkő conservativ és műszeres kezelése
562 ORVOSI HETILAP 1946. 44. szám. valgin injectiót, bár egyes esetekben ez is megbízhatatlan. Nagy adag belladonna-készítmények szintén alkalmasak a húgycsőgörcs megoldására. Könnyebb esetekben elegendő a vesekörnyékre alkalmazott nedves, meleg borogatás. A paravertebralis érzéstelenítést régebben elkülönítő kórismézés céljából is alkalmaztuk. Úgy véltük, hogy a megfelelő segmentum kikapcsolása megkönnyíti majd a kő eltávolítását. Ezen eljárás hasznáról objectív tapasztalataim még nincsenek. A görcsrohamok oka a heveny vizeletpangás, ezt vagy a kő maga, vagy a körülötte görcsösen összehúzódó húgycsőfal okozza. Ezért a fájdalmat megszüntetjük, ha könnyítünk a vizeletpangáson. Ha sikerül a kő mellett ureterkathetert felvezetni, azonnal megszűnik a fájdalom. Feltűnő, hogy már néhány csepp vizelet ürülése után a legrettenetesebb fájdalmak azonnal megszűnnek. A conservativ kezelésben nagy szerepet játszik a bőséges folyadékbevitel. Ezt azzal a célzattal ajánljuk, hogy tekintet nélkül a folyadék milyenségére a rövid időn belül bevitt folyadékmennyiség átöblíti a veséket és a húgyutakat, a fokozott vizeletkiválasztás erősebb húgyvezető működést okoz, ami azután a kő eltávolítását vonja maga után. Természetes, hogy csak akkor van értelme a „vízlökés”-nek, ha cystoskopiával, indigókiválasztással vagy intravénás pyelographiával kimutatjuk, hogy a kő mellett a vizelet lefolyást talál. Teljes elzáródás esetében, a pangás, amely a glomerulusokig visszahat, a vízlökés hatását teljesen megsemmisíti. Kőoldószerek csak hosszabb alkalmazás után fejthetik ki hatásukat, ezért nincs sok értelme húgyvezetőkövek esetében használatuknak, amikor a követ úgyis gyorsabban el kell távolítani. Teljes elzáródás alkalmával e szerek semmiféle hatást nem gyakorolhatnak, mert hiszen a követ el sem érik. Idült húgyvezetőkövek esetében, amikor a vizelet a kő mellett lefolyást nyer, inkább használhatunk piperazint, uricedint, sidonalt, lysidint, urosint, urodenalt, urolt, stb. Néhány gyógynövény a természeti gyógymódok hívei szerint képes feloldani a köveket: homoeopathiai szerek, calcaria urica és magnesia borocitrica, hatásuk még vitás. További tájékoztatást Lickint munkája nyújt: „A vesekövek conservativ kezelése’. (Med. Welt, 1935 27. sz.) Újabban phosphat- és carbonat-kövek oldására savkezelést próbálnak; legjobban a glukonsav és glukonsav keveréke mandulasavas calciummal (Hermann) vált be. Kombuchal gyártása teagombaerjesztés útján történik, cukrot és 25°/o glukonsavat tartalmaz. A savkezelés szintén kevésbbé alkalmas uréterkövek oldására, mert itt nincs időnk az esetleg hosszabb idő múlva jelentkező hatást kivárni. Rövid idő óta panaszt okozó húgyvezetőkövek esetében célszerű a beteggel sok mozgást végeztetni, ha a kő nagyságát mérlegelve feltehető, hogy az spontán távozik. További célszerű eljárás, az enter ocleaner. Előnye, hogy a nagyfokú vízfelszívódást erős diuresis követi, másrészt, hogy a fokozott bélműködés az alsó bélszakasz és az ureter szoros idegi correlatioja folytán erőteljes húgyvezető peristalticát vált ki. Egy év óta minden ureterköves esetben elrendeltem az enterocleaner használatát, de sem közvetlenül az eljárás után, sem az alatt nem távozott el a kő. Gräber említi, hogy mélyen ülő köveket az alsó nagyvezetőszakasz massageával, melyet a vaginán, vagy a végbélen keresztül végzett, távolított el. A kő megakadása a húgyvezetőben többféle okra vezethető vissza. A kő kiterjedése túl nagy lehet ahhoz, hogy áthaladjon, ilyenkor rendszerint a vesemedencében, vagy a húgyvezető kezdeti szakaszán akad meg. Leggyakrabban azonban a kő durva, csipkés felülete nehezíti meg a tovajutást, mert a húgyvezető falát görcsös összehúzódásra serkenti. E meggondolásból kiindulva alkalmazzuk nagy adagban az atropint, papaverint, papavydrint, belladonnát, eumydrint, bellafolint, eupaverint, spasmolysint ephedrint, stb. E szerek fájdalomcsillapítók és görcsoldók, de nem szüntetik meg a húgyvezető peristalticát. Minthogy azonban a kő eltávozását végül is nem a vizeletáramlás, hanem a húgyvezető peristaltica okozza, kívánatos azt gyógyszeresen fokozni. Célszerű néhány órával a görcsoldószer alkalmazása után hypophysint, vagy egyéb peristalticumot adni, (pituitrin, pitoglandol). Legyünk tisztában azzal, hogy így esetleg tudatosan váltunk ki rohamot, ezért a kezelésnek ezt a módját csak kórházi osztályon alkalmazzuk. Húgyvezetőgörcs oldására többen ajánlották a paravertebrális érzéstelenítést, de az eljárás elméleti helyessége ellenére annak közvetlen eredményét sohasem láttam. Említésre méltók a glycerin és az illőolajok. A szájon keresztül bevitt glycerint a vesék választják ki, annak concentratiója a vizeletben 5'/o-ig emelkedhet. (Gissel). Valószínű, hogy a fájdalom csillapítása által a görcsöt oldja és esetleg a húgyvezető munkáját serkenti. Vizelethajtó, vagy kőoldó hatása nincs. (Lickint). Három napon keresztül háromszor szedjen naponta a beteg 50 g-ot; ezzel az eljárással elkerüljük a haemoglobin-vizelés veszélyét, ami kisebb adagok hosszabb időn át történő adagolásakor fenyeget. Klamperer és Laki nézete, hogy illő olajok eltávolíthatnak húgyvezető köveket; ebből kiindulva a stelfenberg rt., Drezda, elkészítette az enatin nevű készítményt. Ez ol. therebint, ol. junip., ol. ment. és egy sulfurált olajat tartalmaz. A terpentin a peristalticát fokozza, juniperus vizelethajtó, míg a menthol-olaj, görcsoldó hatása mellett a hányingert is szünteti. Nem célszerű a peristaltica serkentését a végsőkig folytatni, mert ha több ilyen befecskendezés után vesekalika nem jelentkezik, úgy látszik, hogy a húgyvezetőizomzat kimerült és így ivókúráknak, valamint peristaltika-fokozó gyógyszerek alkalmazásának értelme nincsen. E conservativ kezelések hasznát nem becsülöm sokra. Ha meggondoljuk, hogy vannak oly kövek, melyek bizonyos idő múlva önmaguktól eltávoznak, míg sokszor ezt szerek behatására sem érjük el, nem könnyű causalis összefüggést találnunk a szerek alkalmazása és a kő eltávozása között. Műszeres kezelés. Először említem a Papin és Marion ajánlotta fájdalmas eljárást juxta-vesicalis kövek esetében. Ez a hólyag maximális feltöltése forró ezüstoldattal, mely erősen ingerlia hólyagot és a vele közös innervatióban lévő juxta-vesicalis húgyvezetőrészletet szintén fokozott összehúzódásra bírja. Közvetlen kőextractio csak az alsó húgyvezetőszakaszon kísérelhető meg. A cystoskopiai kő eltávolítást főleg a juxta-vesicalis és intramuralis kövek esetében alkalmazzuk. A legfontosabb műszeres beavatkozások egyike a húgyvezető-katheterizmus. A fent említett fájdalomcsillapítás mellett, a vesét tehermentesítjük, ha a kathetert a kő mellett felvezetni sikerül, s ezáltal a vese és a húgyvezető izomzat magához térhet, amivel időt nyerünk további conservativ kezelésre. Az állandó katheter kétélű fegyver, mert a zavartalan vizeletürülés hosszabb-rövidebb biztosításáért magas árat fizetünk, ha— ami elég gyakran bekövetkezik, —, felhágó fertőzést okozunk. Minden körülmények között