Orvosi Hetilap, 1940. november (84. évfolyam, 44-48. szám)

1940-11-02 / 44. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Boeminghaus, H.: A húgyvezetőkő conservativ és műszeres kezelése

562 ORVOSI HETILAP 1946. 44. szám. valgin injectiót, bár egyes esetekben ez is megbízhatat­lan. Nagy adag belladonna-készítmények szintén alkal­masak a húgycsőgörcs megoldására. Könnyebb esetek­ben elegendő a vesekörnyékre alkalmazott nedves, meleg borogatás. A paravertebralis érzéstelenítést régebben el­különítő kórismézés céljából is alkalmaztuk. Úgy vél­tük, hogy a megfelelő segmentum kikapcsolása meg­könnyíti majd a kő eltávolítását. Ezen eljárás haszná­ról objectív tapasztalataim még nincsenek. A görcsrohamok oka a heveny vizeletpangás, ezt vagy a kő maga, vagy a körülötte görcsösen össze­húzódó húgycsőfal okozza. Ezért a fájdalmat megszün­tetjük, ha könnyítünk a vizeletpangáson. Ha sikerül a kő mellett ureterkathetert felvezetni, azonnal meg­szűnik a fájdalom. Feltűnő, hogy már néhány csepp vizelet ürülése után a legrettenetesebb fájdalmak azon­nal megszűnnek. A conservativ kezelésben nagy szerepet játszik a bőséges folyadékbevitel. Ezt azzal a célzattal ajánljuk, hogy tekintet nélkül a folyadék milyenségére a rövid időn belül bevitt folyadékmennyiség átöblíti a veséket és a húgyutakat, a fokozott vizeletkiválasztás erősebb húgyvezető működést okoz, ami azután a kő eltávolítá­sát vonja maga után. Természetes, hogy csak akkor van értelme a „vízlökés”-nek, ha cystoskopiával, indigó­kiválasztással vagy intravénás pyelographiával kimutat­juk, hogy a kő mellett a vizelet lefolyást talál. Teljes elzáródás esetében, a pangás, amely a glomerulusokig visszahat, a vízlökés hatását teljesen megsemmisíti. Kőoldószerek csak hosszabb alkalmazás után fejt­hetik ki hatásukat, ezért nincs sok értelme húgyvezető­kövek esetében használatuknak, amikor a követ úgyis gyorsabban el kell távolítani. Teljes elzáródás alkalmá­val e szerek semmiféle hatást nem gyakorolhatnak, mert hiszen a követ el sem érik. Idült húgyvezetőkövek esetében, amikor a vizelet a kő mellett lefolyást nyer, inkább használhatunk piperazint, uricedint, sidonalt, lysidint, urosint, urodenalt, urolt, stb. Néhány gyógy­növény a természeti gyógymódok hívei szerint képes feloldani a köveket: homoeopathiai szerek, calcaria urica és magnesia borocitrica, hatásuk még vitás. További tá­jékoztatást Lickint munkája nyújt: „A vesekövek con­servativ kezelése’­. (Med. Welt, 1935 27. sz.) Újabban phosphat- és carbonat-kövek oldására sav­kezelést próbálnak; legjobban a glukonsav és glukonsav keveréke mandulasavas calciummal (Hermann) vált be. Kombuchal gyártása teagombaerjesztés útján történik, cukrot és 25°/o glukonsavat tartalmaz. A savkezelés szintén kevésbbé alkalmas uréterkövek oldására, mert itt nincs időnk az esetleg hosszabb idő múlva jelent­kező hatást kivárni. Rövid idő óta panaszt okozó húgyvezetőkövek ese­tében célszerű a beteggel sok mozgást végeztetni, ha a kő nagyságát mérlegelve feltehető, hogy az spontán távozik. További célszerű eljárás, az enter ocleaner. Előnye, hogy a nagyfokú vízfelszívódást erős diuresis követi, másrészt, hogy a fokozott bélműködés az alsó bélszakasz és az ureter szoros idegi correlatio­ja folytán erőteljes húgyvezető peristalticát vált ki. Egy év óta minden ureterköves esetben elrendeltem az enteroclea­­ner használatát, de sem közvetlenül az eljárás után, sem az alatt nem távozott el a kő. Gräber említi, hogy mélyen ülő köveket az alsó nagyvezetőszakasz massageával, melyet a vaginán, vagy a végbélen keresztül végzett, távolított el. A kő megakadása a húgyvezetőben többféle okra vezethető vissza. A kő kiterjedése túl nagy lehet ahhoz, hogy áthaladjon, ilyenkor rendszerint a vesemedencé­ben, vagy a húgyvezető kezdeti szakaszán akad meg. Leggyakrabban azonban a kő durva, csipkés felülete nehezíti meg a tovajutást, mert a húgyvezető falát görcsös összehúzódásra serkenti. E meggondolásból kiindulva alkalmazzuk nagy adag­ban az atropint, papaverint, papavydrint, belladonnát, eumydrint, bellafolint, eupaverint, spasmolysint ephed­­rint, stb. E szerek fájdalomcsillapítók és görcsoldók, de nem szüntetik meg a húgyvezető­ peristalticát. Minthogy azonban a kő eltávozását végül is nem a vizeletáramlás, hanem a húgyvezető peristaltica okoz­za, kívánatos azt gyógyszeresen fokozni. Célszerű néhány órával a görcsoldószer alkalmazása után hypophysint, vagy egyéb peristalticumot adni, (pituitrin, pitoglandol). Legyünk tisztában azzal, hogy így esetleg tudatosan váltunk ki rohamot, ezért a kezelésnek ezt a módját csak kórházi osztályon alkalmazzuk. Húgyvezetőgörcs oldására többen ajánlották a para­vertebrális érzéstelenítést, de az eljárás elméleti he­lyessége ellenére annak közvetlen eredményét sohasem láttam. Említésre méltók a glycerin és az illő­olajok. A szájon keresztül bevitt glycerint a vesék választják ki, annak concentratiója a vizeletben 5'/o-ig emelkedhet. (Gissel). Valószínű, hogy a fájdalom csillapítása által a görcsöt oldja és esetleg a húgyvezető munkáját ser­kenti. Vizelethajtó, vagy kőoldó hatása nincs. (Lickint). Három napon keresztül háromszor szedjen naponta a beteg 50 g-ot; ezzel az eljárással elkerüljük a haemo­­globin-vizelés veszélyét, ami kisebb adagok hosszabb időn át történő adagolásakor fenyeget. Klamperer és Laki nézete, hogy illő olajok eltávo­líthatnak húgyvezető köveket; ebből kiindulva a stelfen­­berg rt., Drezda, elkészítette az enatin nevű készít­ményt. Ez ol. therebint, ol. junip., ol. ment. és egy sul­­furált olajat tartalmaz. A terpentin a peristalticát fokoz­za, juniperus vizelethajtó, míg a menthol-olaj, görcs­oldó hatása mellett a hányingert is szünteti. Nem célszerű a peristaltica serkentését a végsőkig folytatni, mert ha több ilyen befecskendezés után vese­­kalika nem jelentkezik, úgy látszik, hogy a húgyvezető­­izomzat kimerült és így ivókúráknak, valamint peri­­staltika-fokozó gyógyszerek alkalmazásának értelme nincsen. E conservativ kezelések hasznát nem becsülöm sokra. Ha meggondoljuk, hogy vannak oly kövek, melyek bi­zonyos idő múlva önmaguktól eltávoznak, míg sokszor ezt szerek behatására sem érjük el, nem könnyű causa­lis összefüggést találnunk a szerek alkalmazása és a kő eltávozása között. Műszeres kezelés. Először említem a Papin és Marion ajánlotta fáj­dalmas eljárást juxta-vesicalis kövek esetében. Ez a hólyag maximális feltöltése forró ezüstoldattal, mely erősen ingerli­­a hólyagot és a vele közös innervatióban lévő juxta-vesicalis húgyvezetőrészletet szintén foko­zott összehúzódásra bírja. Közvetlen kőextractio csak az alsó húgyvezető­szakaszon kísérelhető meg. A cystoskopiai­ kő eltávolí­tást főleg a juxta-vesicalis és intramuralis kövek ese­tében alkalmazzuk. A legfontosabb műszeres beavatko­zások egyike a húgyvezető-katheterizmus. A fent emlí­­tett fájdalomcsillapítás mellett, a vesét tehermentesít­jük, ha a kathetert a kő mellett felvezetni sikerül, s ezáltal a vese és a húgyvezető izomzat magához térhet, amivel időt nyerünk további conservativ kezelésre. Az állandó katheter kétélű fegyver, mert a zavartalan vi­­zeletürülés hosszabb-rövidebb biztosításáért magas árat fizetünk, ha— ami elég gyakran bekövetkezik, —, fel­hágó fertőzést okozunk. Minden körülmények között

Next