Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)

1941-05-03 / 18. szám - Mező Béla: Az idült izületi megbetegedések kezelésének új módja

85. évfolyam, 18. szám. Budapest, 1041. május 3. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Mező Béla: Az idilli izületi megbetegedések kezelésé­nek új módja. (241—244. oldal.) Brenner József: Világrahozott teljes pitvarkamrai blokk. (244—245. oldal.) Grosz Tibor: Az izületi porc szerkezetének befolyáso­lása. (245—246. oldal.) Dósa András: A neosanamid hatása a patkány kísér­leti blastomykosisára és aktinomykosisára. (246— 247. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Irodalmi szemle. (247—248. oldal.) Könyvismertetés. (249. oldal.) Egyesületi jegyzőkönyv. (249—250. oldal.) Lapszemle. (251. oldal.) Vegyes hírek. (251. oldal.) Hetirend. (251. oldal.) Az idült izületi megbetegedések kezelésének új módja.* Irta: Mező Béla dr. egy. izt. tanár. Gyógyszerkincsünk nagy fogyatékossága, hogy amíg a parasympaithicust izgató és bénító gyógy­szerekkel (acetylcholin-atropin) jól el vagyunk látva, a sympathicus idegrendszert megbízhatóan csak iz­gatni tudjuk (adrenalin), de a béní­tás­ára szolgáló gyógyszerek (ergotamin, gynergen) hatása nem ki­elégítő. Mivel az átvágott symp. idegek területén az erek kitágulnak, az ereket szűkítő symp. izgalom megszüntetésére megkísérelték az erek körüli symp. hálózat átvágását (periarterialis sympathectomia) és a symp. gangl­ionok kiirtását (ganglionectomia). Ki­derült azonban, hogy ezek a műtétek csak 55—60%­­ban adnak elfogadható eredményt (Leriche). Ennek a­ rossz, eredménynek az a magyarázata, hogy a mű­tét csak a symp. idegpályák egy részét szakítja meg; hogy a megmaradó symp. pályák túltengenek (Kiss); hogy a zsigerekben lévő ganglionok önálló működést fejtenek ki; s hogy a symp. pályák regene­rálódnak. Ez a körülmény indított arra, hogy a veszélyes és amellett tökéletlen symp. műtétek helyében más, egyszerűbb és jobb eljárást keressek. Ezen igyekeze­tem eredménye az adrenalinmentes ismételt symp.­hac érzéstelenítés, a cyclikus anaesthesia, ame­l­yy­­ az Orvosi Hetilap 1940. 2. számában már beszámol­tam. Ezzel az eljárással először zsugorodott hólyago­kat kezeltem. A jó eredmények alapján később a végtagok idegeredetű táplálkozási zavarainak a gyógykezelésével is megpróbálkoztam. A jó ered­mény indított arra, hogy az eljárást a szokásos bel­orvosi kezelésre nem gyógyuló gyomorfekély gyógyí­tására is alkalmazzam. Az e téren elért kitűnő ered­ményeimről az O. H. 1940. 8. számában számoltam be s az eljárást azóta is mintegy 30 esetben sikerrel végeztem. Legújabban időszakos érzéstelenítéssel (i. e.) a szokásos kezelésre nem javuló idegzsábok és idült izületi folyamatok gyógykezelését kíséreltem meg. Az, idült izületi megbetegedéseket e kezelésére a zsugorodott hólyagokon tett észleléseim serkentettek. Feltűnt, hogy az olyan esetekben, amikor a hólyag­gyulladás semmi módon sem volt befolyásolható, erre a gyógyulás megindult. Különösen a hólyagkő­höz társuló gyulladások javulása volt annyira szembeötlő, hogy az a gondolat érlelődött meg ben­nem, hogy a gyógyulást a gyulladásos hólyagban keletkező kóros reflex akadályozza meg. Valószínű­nek tartottam, hogy idült izületi gyulladások esetén is olyan kóros reflex szerepel, ami a gyulladásos ízületből kiindulva az ízületben s annak környékén arteriola görcsöt vált ki s így a hiányos vérellátás következtében a gyógyulás előfeltételei hiányzanak. Az idült izületi folyamatok egy része fertőzé­sen alapuló gyulladásos (arthritises), más része pe­dig elfajulásos (arthrosisos) eredetű. Az arthro­­sisokra jellemző a lassú láztalan kezdet s hogy a megbetegedés rendszerint a nagyízületekben (csípő, térd) kezdődik s a kis ízületek később betegszenek meg. A megbetegedés az izületi porcfelszín sajátos elfajulásos elváltozásával, felrostozódásával veszi kezdetét, amelyhez csakhamar szövetburjánzás is csatlakozik, ami végül is az izü­let nagyfokú elválto­zásához (arthrosis deformans) vezet. Ezzel ellen­tétben az izületi gyulladás fertőzéses eredetű lázas megbetegedés. Székhelye az izületi tok és annak a környéke és az izületi porc ési csontfelszín csak ké­sőbben betegszik meg. Súlyosabb esetekben az izületi felszín annnyira elváltozhat, hogy az arthrosis de­­formanshoz hasonló lesz (arthritis deformans). A gyulladásos izületi elváltozásokra a lázas kezdet mellett jellemző az, hogy a megbetegedés rendszerint a kis ízületekben indul meg és a­ nagy ízületek rend­szerint csak később betegszenek meg. Nemcsak az idült gyulladásos (arthritises), de az elfajulásos izületi megbetegedések (arthrosisok) gyógykezelését is megkíséreltem, de csak olyan sú­lyos folyamatokban, melyekben a szokásos gyógymó­dok minden lehetőségét kimerítették, de eredményte­lenül. Eddig minden esetemben feltűnő gyors javu­lás következett be. Ezért szükségesnek tartom, hogy észleléseimről beszámoljak. * A Bp. K.K­. Orvosegyesületben 1941 jan. 10-én tar­tott előadás.

Next