Orvosi Hetilap, 1943. szeptember (87. évfolyam, 36-39. szám)
1943-09-04 / 36. szám - Tauber László: Platyspondylia esete
Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták I ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztő(bizottság ) HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. 87. évfolyam. 36. számy Budapest, 1943. szeptember 4. ORVOSI HETILAP TARTALOM I Tauber László: Platyspondylia esete. (435—436. oldal.) Kahán Ágost: Kötőhártya- és szaruhártya-xerosis két esete. (436—438. oldal.) Schächter Imre: Brodle-tályog esete. (438—439. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (69—72. oldal.) A soproni Erzsébet-kézkórház sebészi osztályának közleménye (igazgató-sebésztőorvos: Király Jenő). Platyspondylia esete. Irta: Tauber László dr. sebészszakorvos T. József 56 é. férfit V. 1-ém szállították a mentők kórházunk sebészeti osztályára, kit egy órával azelőtt kerékpár ütött el, előre esett és hirtelen »roppanást« érzett az ágyéki ájon, felkelni nem tudott. Említésre érdemes, hogy kb. 8 éve »rheumás« fájdalmakat érez alsó végtagjaiban és a derekatáján. Orvosa tablettáikat és bedörzsölést rendelt. Röntgenezve még egyszer sem volt, munkáját zavartalanul tudta folytatni. Felvételekor ágyéki tájékán igen hevesi fájdalmakról panaszkodott, de elváltozást kimutatni nem tudtunk. Végtagjainak mozgása is szabad, reflexei rendesek, érzéshiányai nincsenek, magától vizelt. Heves fájdalmai miatt »az álgyéki csigolyák törésének gyanúja« kórismével Röntgen-vizsgálatot végeztettünk. Az ágyéki gerincoszlopról kétirányú felvételt készítettünk. Mindkettőn jól látható, hogy a csigolyák mésztartalma erősen csökkent. Az alsó ágyékcsigolyák, főleg a III-ik, erősen ellaposodott, magassága, a normálisnak alig a fele. A csigolyatest szélesebb, élzein csőrszerűen megnyúlt, felszíne hullámos. A csigolyák közöttlévő rés megnagyobbodott. Kórisme: platyspondylla. Az elvégzett Röntgen-vizsgálat a sérüléssel kapcsolatos csontos elváltozást ugyan nem mutatott, viszont felhívta a figyelmünket egy igen ritka fejlődési rendellenességre, amelyet az olasz Putti »platyspondylia« néven ismertetett az irodalomban. Az elváltozás egy vagy több csigolyára — többnyire az ágyék csigolyákra — szorítkozik, s rendszerint más fejlődési rendellenesség is kísérni szokta, így elsősorban rachischisis és chondrodystrophia (esetünkben a 12-ik hátcsigolya lumbalizációjával párosult). Eredete nem tisztázott, Putti fejlődési rendellenességnek tartja, bár nem tagadja annak Irodalmi szemle. (439. oldal.) Könyvismertetés. (440. oldal.) Tóth Zoltán: Válasz Rathóczy N. professzornak az M. H. 29. sz.-ban tett megjegyzésére. (443. oldal.) Vegyes hírek. (444. oldal.) lehetőségét sem, hogy a csigolyatest elsődleges ellágyulása, a csigolyaközti korong fokozott nyomása, valamint az appositio és resorptio zavara is szerepelhet a kórkép előidézésében. Klinikailag megkülönböztetünk egy veleszületett és egy szerzett alakot, az utóbbi létjogosultságát azonban egyesek nem ismerik el. A betegek rendszerint ágyéktáji fájdalmakról panaszkodnak. A Röntgen-képen a legjellemzőbb tünet a lapos csigolya és a csigolyaközti korong magasabb volta. Polgár a platyspondyliát annak legjellemzőbb tünete alapján a »vertebra plana« megbetegedések csoportjába sorozza. Szerinte a lapos csigolya csak egy tünet, amely különböző betegségekben fordulhat elő. Figyelembe véve a számbajöhető kórformákat, esetünket a következőkben különíthetjük el. A »vertebra plana osteonecrotica Calve« a serdülőkorban lép fel. A gyógyult esetekben pedig jól megfigyelhető, hogy a csigolyatest alsó felében egy lapos félhold alakú defectus látható. A »vertebra plana traumaticától« (Kümmel) a kép tüzetesebb vizsgálata, de elsősorban a kórelőzmény különíti el. Itt ugyanis a gerincoszlop elváltozása egy korábban kiállott trauma következményeképpen hónapokkal később jelentkezik, míg esetünkben a Röntgen-vizsgálat a sérülést követő napon történt, tehát akkor, amikor még trauma okozta elváltozások kialakulására idő sem volt. A szerzett »vertebra plana« megbetegedések harmadik csoportjától elkülöníteni, mind röntgenológiailag, mind klinikailag már nehezebb. Polgár 1931-ben egy idült progressiv rendszermegbetegedésről számolt be, amelyet »hyphosis osteoporotic® praesenilisnek« nevezett el. Eredete ennek sem tisztázott, bár egyesek táplálkozási zavar, meghűlés, idült vesebaj, valamint a belső elválasztási mirigyek megbetegedésének kórokozó szerepéről tesznek említést. A betegség rendszerint az ötödik, hatodik évtizedben lép fel, kereszt és ágyéktáji fájdalmakkal, objektív és egyben fő tünete az egyre fokozódó kyphosis. A Röntgenképen a csigolyák nagyfokú