Orvosi Hetilap, 1944. január (88. évfolyam, 1-5. szám)
1944-01-01 / 1. szám - Burger Károly: Hydrops foetus et placentaevel kapcsolatos luteincysták
2 ORVOSI HETILAP 1944. 1. szám. A budapesti II. számú női klinika közleménye. (Igazgató: Burger Károly ny. r. tanár.) Hydrops foetus et placentaevel kapcsolatos luteincysták. Irta:: Burger Károly dr. Egyik hydrops foetusi et placentae esetünkben, amidőn a 3 kg-os lepény kézzel történt leválasztása után oly nagyfokú és súlyos volt az aromás vérzés, hogy kénytelenek voltunk a beteg életének megmentése érdekében a méhet hasmetszés útján csonkolni, azon rendkívül érdekes látvány tárult elénk, hogy mindkét petefészek egy-egy férfiökölnél nagyobb, folyadékbennéket tartalmazó, sima, áttűnő falú, többrekeszű képletté alakult át. Minthogy ezen tömlős képződményeket luteincystáknak tartottam, nem távolítottam el őket, mert úgy véltem, hogy miként a molával kapcsolatosan előforduló luteincysták, ezek is maguktól vissza fognak fejlődni. A gyermekágyban valóban kisebbedtek is és a beteg a 42. napon történt elbocsátásakor már csak lúdtojásnyiak voltak, az utóvizsgálat alkatával pedig már nem voltak tapinthatók. Ezen eset kapcsán alkalmam volt a világirodalomban először felhívni a figyelmet arra, hogy hydrops foetus et placentaevel kapcsolatban luteincysták lehetnek ,a petefészkekben éppen úgy, mint mola és chorionepithelioma mellett- Azt is említettem, hogy hydrops foetus et placentae esetén a luteincysták talán azáltal volnának magyarázhatók, hogy a bolyhok óriás száma hozza létre a petefészkek ezen elváltozását és nem pedig a bolyhok elfajulása, mint mola esetén. Az esetet egyébként részletesen közöltettem munkatársammall, Pallossal. (Zbl. f. Gyn. 1939. 2352.) Tudva azt, hogy a trophoblant, s így a chorion prolant termel, megkíséreltem ily elváltozásokat terhes állatokon mesterségesen előidézni. Minthogy az állatorvosi irodalom tanúsága szerint hydrops foetus et placentae csak borjakon és kutyákon fordul elő, terhes kutyáknak adtunk óriási mennyiségű (napi 2000 egység) gonadotrop hormont Lutocrescin alakjában. Ezek közül kilencben 4—5 hét múlva terhességet nem találtunk, 4 terhes között kettőben a terhesség már nagyon előrehaladott állapotban volt, elhalt magzatokkal, úgyhogy végeredményben közelebbi vizsgálat céljára csak 2 kutya volt felhasználható. Az egyikben a szövettani vizsgálat alkalmával magzatokat nem találtunk, a placenta labirinthus pedig elhalóban volt. A másik állat a 20. napon elpusztult, amidőn összesen 40.000 egység Lutocrescint kapott. Ez esetben az egész hasár telve volt vérrel, a kétszarvú méh négy terhes ampullája közül kettően a méh izomrostjai részben szétválltak, közöttük lepényszövet volt látható, egyiken pediga boholyszövet a peritonealis borítékot is áttörte. A szövettani kép alapján ez esetben a gonadotrop hormon ily óriás adagjai a terhes kutyákban syncitium burjánzást hoztak létre, s a syncitialis vándorsejtek heterotopiásan az izomzatba és a vénák lumenébe betörtek, sőt a méhfalat is át tudták törni. Ezen kísérletekre vonatkozó közelebbi részletek a Magyar Nőorvosok Lapjában (1938. 7.) és az 1938-i amsterdami nemzetközi nőorvos kongresszus kiadványában (II. kötet 440-ik oldal) találhatók. A petefészkekben luteincysták találhatók nem voltak. Egy másik hydrops foetus esetünket, amelyben luteincystát tapintani sem a szülés után közvetlenül, sem a gyermekágy folyamán nem lehetett, Zsigmond ismertetett azon quantitativ hormonmeghatározásokkal együtt, amelyeket az esettel kapcsolatban végzett (Zbl. f. Gyn. 1941. 1258.). Azóta első esetemre hivatkozva Käuffler (Zbl. f. Gyn. 1943. 1617.), továbbá Schinttheiss-Linder (Helvét. Med. Acta 9.810. 1942.) közöltek egy-egy esetet, amelyben luteincystát találtak hydrops foetus et placentaevel kapcsolatban. Legújabb esetünk lényege az, hogy egy VIL hónap elején lévő terhes nő hasi görcsökkel került klinikánkra. Addig közérzete kielégítően jó volt. A klinikára érkezve nagyfokú ptyalismus mellett mindjobban fokozódó igen heves gyomortáji fájdalmakról panaszkodik, a vizeletben kóros elváltozás nincs, serumbilirubin normális értékű, vizeletben urobilinogén nincs, vérnyomás 115/75 Hg mm. 5 nap múlva, mialatt fájdalmainak hevessége nem csökken, napi vizeletmennyisége csupán 60 ccm, a következő napon 120 ccm. Fájdalmai továbbra sem enyhülnek, sőt klinikai tartózkodásának 7. alapján hirtelen elesetté válik, árverése, amely addig 80 körül volt, 130 körüli, arca beesett, vizeletében egyik napról a másikra túrós csapadék jelenik meg, az üledék telve hyalin és szemcsés cylinderekkel, látóterenként 5—6 vörösvérsejt. Tekintve azt, hogy a beteg állapota megfelelő gyógyítóeljárások (diaeta, luteohormon, mellékvesekéreg-készítmény, atropin, Locke-infusio, intravénás cukor, insulin, stb.) hatásáral semmit sem javult, sőt mind az általános állapot, mind az objektív tünetek (vizeletlelet, érverés 130) ijesztően rosszabbodtak, a terhesség művi megszakítására kényszerültünk, mire egy 1800 gr súlyú hydrops foetus et placentae tünteteit mutató fiúmagzat és 1600 gr-os lepény születik meg. Az esetet részletesen Zsigmond fogja közölni. Itt csak annyit említenék, hogy a hatalmas lepény kézzel végzett leválasztása után kombiináliói vizsgálattal pontosan tájékozódni igyekeztünk a petefészkek állapotáról, vagyis arról, hogy tapintható-e luterncystáknak megfelelő elváltozás, avagy nem. Ekkor kiderült, hogy baloldalon homályosan tapintható volt ugyan valami, de azt állítani, hogy ott cysto-