Orvosi Hetilap, 1944. szeptember (88. évfolyam, 36-39. szám)
1944-09-05 / 36. szám - Burger Károly: Egyszerű eljárások intraligaentosus daganatok és cervicalis myomák operálására
88. évfolyam, 36. szám. Budapest, 1944. szeptember 2. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. . Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 129 1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. A budapesti II. sz. női klinika közleménye. (Igazgató: Burger Károly ny. r. tanár.) Egyszerű eljárások intraligamentosus daganatok és cervicalis myomok operálására. Irta: Burger Károly dr. egyetemi ny. r. tanár. Az operativ gynaekologia hőskora a századfordulóra esett. Kifejlődése a múlt század második felében indult meg, a sebészet haladásával párhuzamosan. Főleg akkor, amidőn Semmelweiss rámutatott a fertőzés forrásainak lehetőségeire és azok elkerülésére. Azóta a beteg sorsa helyes technikával végzett műtét után már nem a véletlenen múlik. A nőgyógyászati műtétek technikájának megalapozását kiváló elődeinknek köszönhetjük. Ők a műtéti technika terén óriási utat tettek meg. Gondoljunk csak arra, hogy a myoma gyógyítása céljából végzett ovarektomiától mily hosszú volt az út, a méhcsonkolással kapcsolatos extraperitoneális csonkkezelésen át, az intraperitoneális csonkkezelésig, avagy pl. a méhnyakrák maró anyagokkal végzett edzésétől a radikális méhkiirtásig. Számunkra már inkább csak a részletek kidolgozása, avagy a műtéti esetek tökéletesebb megoldása maradt. Ez az oka annak, hogy a mai nőgyógyászati irodalomban a műtéti technikával foglalkozó közlemények nagyrészt háttérbe szorultak más, inkább tudományos tárgyunkkal szemben. Mégis találkozunk ilyen közleményekkel is. Ezek közül haladást főleg azok jelentenek, amelyek a műtéti eljárások kivitelét, vagy a műtéti feladatok megoldását egyszerűsítik. Ha valahol, úgy a műtéti technika terén van jogosultsága az egyszerű megoldásoknak és bizonyos fokú nagyvonalúságnak, de csak akkor, ha az a legnagyobb fokú gondossággal és lelkiismeretességgel társul. Hogy csak néhány elvet említsek: ilyen pl. a lehetőleg éles praeparálás, amelyhez természetesen pontos anatómiai tudás szükséges. Gondoljunk a fölösleges varratok lehető elkerülésére és arra, hogy a műtő haladjon tervszerűen előre feladata megoldásában és ne fecsérelje az időt felesleges munkával és hezitálással. A műtét lehető gyors megoldása ugyanis egyáltalán nem a műtő kezének gyors mozgásán múlik, hanem azon, hogy átlátva a helyzetet, céltudatosan végzi feladatát és semmi feleslegeset nem tesz. Ez a felesleges varratokra és így felesleges varróanyagra is vonatkozik, amelynek a szükségesnél nagyobb mennyisége csak hátrányt jelent, mert terheli a szervezetet és arra fokozott feladatot hárít. Hal ily módon rövidítjük meg a műtét idejét, nem pedig izgatott kapkodással és azzal a csak helyteleníthető célzattal, hogy rekordidő alatt operáljunk, feltétlenül kisebb a veszély, mert kisebb a fertőzés lehetősége, a szövetek pedig kevésbbé zsizódnak, s így a szervezet kevésbbé viselődik meg a műtét következtében. Az említett elvek szem előtt tartása különösen oly esetekben fontos, amidőn a műtőnek technikailag nehezebb feladatot kell megoldania, így pl., ha méhnyakból kiinduló nyomát, avagy intraligamentosusan kifejlődött daganatot kell operálnia. Az ilyen esetek megoldásával foglalkozik Wahl egyik nemrégen megjelent közleményében (Zbl. f. Gyn. 1943/47). E közlemény indított bennünket arra, hogy néhány szóval a magunk tapasztalatán alapuló eljárásokat ismertessük, mert úgy véljük, hogy az alább ismertetendő eljárások segítségével a méhnyakból kiinduló, továbbá a széles szalag lemezei közt helyet foglaló képletek operálása nem is oly nehéz feladat, mint azt talán egyesek vélik. Ezen eseteket is oly módon kell megoldani, ahogy az a legegyszerűbb. Természetes azonban, hogy azt a megoldási módot kell kiválasztanunk, amelyik adott esetben a legcélszerűbb, mert mindig a műtőnek kell az adott esethez alkalmazkodni és sohasem szabad valamely műtéti eljárást, vagy megoldási lehetőséget válogatás nélkül az esetre rákényszeríteni. Ez csak a műtő felesleges kínlódásához, eredménytelen próbálkozásához vezet, és ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy a műtét nemcsak a beteget, de még a saját feladatát állandóan nehezítő műtőt is kimeríti. Nem akarok itt közismert dolgokat felemlíteni, így pl. azt, hogy cervicalis myomagócok esetén, továbbá ha intraligamentosus daganatról van szó, a hólyag helyzete annyira megváltozhat, hogy az, aki e lehetőséggel nem számol, azt könnyen megsértheti, akár már a hasfali has-