Orvosi Hetilap, 1948. május (89. évfolyam, 7-11. szám)

1948-05-02 / 7. szám - Vértes Bódog - Flórián Ede - Rácz István: Adatok a pemphigus vízháztartásához

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 7. SZÁM, 1948. MÁJUS 2. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó: Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 A budapesti Tudományegyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika közleménye. Igazgató: Földvári Ferenc dr. egyetemi ny. r. tanár. Adatok a pemphigus vízháztartásához Irta: VÉRTES BÓDOG dr., FLÓRIÁN EDE dr. és RÁCZ ISTVÁN dr. A pemphigussal foglalkozó irodalom rend­kívüli bősége ellenére csak alig szentel figyelmet a kórkép pathofiziológiájának. Jobbára a therá­­piás, illetve az aetiológiás kutatások képezik a dolgozatok tárgyát. Az utóbbi években a dina­mikus szemlélet megerősödésével a szerzők egyre többet foglalkoztak az electrolyt metabolizmus­­sal (Leighel, Földvári, Turpin, Talbott, Lever, Consolazio, Gougerot). Az extra- és intracellu­laris tér közötti electrolyt eltolódás­ annyira emlékeztet a cortex insufficientiára, hogy Gold­­mann, Markham és Schäffer (1942) a pemphigus pathomechanizmusának egyik fontos láncszeméül a mellékvesekárosodást tekintik. Goldzieher szövettani vizsgálatai alapján csatlakozik ehhez felfogáshoz. A kóros részjelenségek syntheti­­ása valóban plausibilissá teszi a cortex laesio epét a pemphigus kialakulásában. pathologiás electrolyt viszonyok ismerte­­ellett a szorosan vett vízháztartás kérdése háttérbe szorult. A probléma — mint áztartás egyáltalában — rendkívül össze­­így számos lehetőség kínálkozik egy-egy " kifürkészésére. A chlor-anyagcsere patko­­t leíró szerzők hosszú sora (Kriezer, Fodor, Aschew, Urbach, Földvári) mellett a víz­­ásra közvetlenül utaló, pedera készséget Mc.­Clure — Aldrich reakcióval is számosan áztak (Kartamischew, Leszczynszki, Blatt, dvári). Az adatgyűjtés kiterjedt a serum­­érjék viselkedésére is, anélkül azonban, hogy adatgyűjtésen túlmenően megkísérelték volna kapott eredményeket a vízháztartás egészébe építeni. Turpin-Chassagne egy halálos kimenetelű hring esetében a dermatitis herpetiformis »fizi­­remiai syndromáját« írták le. Ennek keré­­ben hypoproteinaemiát találtak csökkent albu­min és alacsonyabb albumin/globulin hányadossal. A globulin értéket változatlannak jelzik. A folya­mat mechanizmusát úgy képzelik, hogy a nagy fehérje veszteséget az albumin nem tudja pótolni a májlaesio következtében. Talbott-Lever-Con­­solazio a serumprotein egyes esetekben történő csökkenéséről számolnak be, miközben az albumin­­globulin egyensúly az utóbbi javára tolódik el. Gougerot-Coste 3 eset kapcsán megerősítik Tur­pin-Chassagne észleleteit. Összefoglalva az eddig leírt eredményeket, a konyhasó retentio, az oedema készség, a duzza­­dási hajlam mellett a sérumfehérjék megválto­zott irányát állapíthatjuk meg. Emellett azonban számos kérdés teljesen nyílt maradt. Egyesek vérbesűrűsödésről (Kartamischen, Turpin-Chas­sagne) mások hydraemiáról (Urbach) beszélnek. Rosenthal nagy jelentőséget tulajdonít a renalis faktoroknak, míg mások Sabratés, Torla is vitat­ják ezt a megállapítást. De ezenfelül szinte min­den észrevétel talál bizonyos részről ellenveté­sekre. Nem látszik hiábavaló törekvésnek tehát az a kísérlet, hogy a pemphigus vízháztartásá­nak egyes faktoraival behatóan foglalkozzunk és az eredményeket megkíséreljük beépíteni a vízháztartásnak abba a dinamikus képébe, mely­nek körvonalai csaknem a jelenben alakultak ki. A szervezet kétharmadát kitevő vizet osmo­­ticus és colloidális systemák kötik meg. Az osmo­­ticus balanceban a sejt részéről a Ka­kation és a phosphat anion, extracellularisan viszont a Na­ration s a chlor, valamint a bicarbonát anion játsszák a főszerepet. A cellularis colloidokkal szemben pedig a mérleg másik oldalán a plasma proteinek állanak. Mivel általában szabálynak foghatjuk fel, hogy a capillarisok sehol sem fek­szenek közvetlenül a parenchyma sejtekhez, egy háromkamrás rendszerről beszélhetünk (Schade, 97

Next