Orvosi Hetilap, 1948. május (89. évfolyam, 7-11. szám)
1948-05-09 / 8. szám - Lengyel László: A vegetatív idegrendszer szerepe a serumbetegség kialakulásában
ORVOSI HETILAP 194«. 8 A szőv. Szt. László közkórház I. Bel-osztályáról (Oszt. főorvos : Kalocsay Kálmán úr, egyet. m. tan.) 118 A vegetativ idegrendszer szerepe a serumbetegség kialakulásában* Irta: LENGYEL LÁSZLÓ dr. A serumbetegség allergiás tünetcsoportja nem minden esetben jelentkezik az állati savóval oltott betegeken, a statisztikai adatok szerint csak io—20%-ban mutatkozik. Ennek a jelenségnek oka az irodalmi adatok szerint a dispositióban rejlik. Szerepet játszik még a serum mennyisége, bevitelének módja, továbbá a klíma stb (Hajós, Fémet, Urbach stb.). A serumbetegség keletkezését Pirquet a következőképpen képzelte el: a serum fehérjéinek antigén sajátsága következtében a szervezetben antitestképzés indul meg. A serumbetegség megjelenése azon fordul meg, hogy egyrészt milyen gyors az antitestképzés, másrészt milyen gyors az antigen kiürülés. Ha a képződött antitestek a keringésbe jutva ott még antigént találnak, akkor az antigen-antitest találkozás megtörténhet és a sérumbetegség kialakulhat. Ha ellenben az antigen kiürülése gyors, vagy az antitest képzés lassú, akkor a kettő találkozása nem megy végbe és így serumbetegség nem keletkezik. Foss fordított anaphylaxiás kísérlete azt bizonyítja, hogy az antitest termelés fontosabb, mint az antigénkiürülés. Ha ugyanis állati savóval először oltott betegnek az oltás utáni 1—7. napon, vagyis a serumbetegség incubatiója alatt, serumbetegségen átesett egyén savójából adunk, serumbetegség minden esetben keletkezik. Az antigén tehát nem ürül ki gyorsan és az antitesttel való találkozás lehetősége minden esetben adva van. Az antitestképzés gyorsasága tehát az a tényező, amelynek a sérumbetegség kialakulásában fontos szerepet tulajdonítottak. Bélák és munkatársai megfigyelték, hogy a specifikus ellenanyagtermelést a vagus túlsúlyra juttatásával fokozni lehet : vagus izgatással az immunanyagtűiter emelkedik. Ezek szerint az válna az első oltás után sézumbeteggé, aki az oltás pillanatában (Bélák) vagus túlsúlyt mutat; ebben a szervezetben a specifikus immunanyag termelés magasabb fokot ér el és így az antigén-antitest találkozás végbe mehet. Bélák és munkatársainak vizsgálataival szemben Went, Lissák, Hajós és Sternberg arra a megállapításra jutottak, hogy a vegetatív idegrendszernek az immunanyag termelésben semmiféle szerepe nincsen. Mint látjuk, a vegetatív idegrendszer és az immunanyagtermelés kapcsolatát illetően a kísérleti eredmények tökéletesen ellentétesek. A vegetatív idegrendszer tónusváltozása Tonietti és mások szerint a serumoltás után következik . A belgyógyász szakcsoport allergia szakosztályának 1947. IV. 15-i ülésén tartott előadás alapján, de, másodlagos módon. Mégis, vannak olyan ismereteink, amelyek a vegetatív idegrendszernek a sérumbetegség keletkezésében elsődleges szerepet juttatnak. Tudjuk, hogy a parasympathikus tónus fokozódása allergiás tünetek keletkezésére hajlamosít (Hajós és mások). Ismeretes az is, hogy tavasszal, amikor a vegetatív idegrendszer a vagus túlsúly irányába térül, a serumbetegség, ugyanúgy, mint más allergiás betegségek, halmozódik (Makai, Hertel). Vizsgálataimmal azt kívántam eldönteni, hogy van-e a vegetatív idegrendszer tónusállapotának kimutathatóan szerepe a serumbetegség kialakulásában. A vegetatív idegrendszer vizsgálatára a Csépai féle valódi adrenalinérzékenységi (AE) próbát használtam. A betegek minden esetben polig adrenalint kaptak i. v. ; a vérnyomásemelkedést Hgmm-ekben mértem. Mint előzetes vizsgálataim mutatták, egészséges egyéneken, akiknek vérnyomása 115—125 Hg mm volt, pulzus számuk pedig 72—84, 6-oi mg adrenalin i. v. 25—45 Hg mm vérnyomásemelkedést hoz létre. Ezek az értékek természetesen nem éles határok a vegetatív idegrendszer tónusállapotát illetően, hanem folyamatosan mennek át a fokozott és csökkent értékek felé s csak tájékoztatásul szolgálnak. Az I. táblázatban 49 először oltott diphtheriás beteg AE-je van feltüntetve, az AE-k növekvő sorrendjében. Az AE-t az adrenalin által létrehozott vérnyomásemelkedés számszerű értékeivel jeleztem. Az AE-vizsgálatokat közvetlenül a serumoltás előtt végeztem el. Az eredményekből kitűnik, hogy a csökkent AE-nek 100%-ban serumbetegekké váltak, a többi betegek között pedig a serumbetegség aránya jóval kisebb volt. A fokozott AE-jű betegek száma a vizsgált anyagban oly csekély, hogy rájuk nézve következtetést levonni nem lehet. A serumbetegség előfordulásának arányszámán kívül összehasonlítottam azt is, hogy a különböző csoportokban a serumbetegség hány napos incubatio után, milyen klinikai tünetekkel jelentkezett és hány napig tartott. A klinikai tünetek súlyosságának osztályozására három csoportot különböztettem meg : »A« erős, papulosus exanthema, viszketés, izületi fájdalmak, oedema, láz, hányás, nagyobb vérnyomássüllyedés (15—30 Hg mm). »B« serumexanthema, de oedema és súlyosabb általános tünetek nélkül. »C« enyhe foltos exanthema, vagy viszketés exanthema nélkül.