Orvosi Hetilap, 1948. augusztus (89. évfolyam, 19-22. szám)

1948-08-01 / 19. szám - Alföldy Zoltán - Balló Tibor: A vér penicillin-szintjéről olajos készítmények befecskendezése után

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 19. SZÁM, 1948. AUGUSZTUS 1. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó: Ákos Károly dr. Szerkesztőség : Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 122-763. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Gortvay György dr. c. rk. tanár) és a Szent István kórház gyermekosztályának (főorvos : Lukács József dr. c. rk. tanár) közleménye *9 A vér penicillin-szintjéről olajos készítmények befecskendezése után írta: ALFÖLDY ZOLTÁN dr. és BALLÓ TIBOR dr. Számos próbálkozásról tudunk, amelynek az a célja, hogy penicillin (p.) parenterális adagolása­kor a felszívódás és kiválasztás lassabban történ­jék és így a hatásos p.-vérszint tartósabb legyen. Ezidőszerint leginkább az olajos-viaszos alkalma­zási módot kedvelik. Romansky első kísérleteit 1944-ben végezte le­am-olaj, gyapotmag- és hódolaj p.-suspensiójával, különösebb eredmény nélkül; földidióolaj-méhviasz keverék használa­takor azonban a hatásos p.-vérszintet nyúlkísér­­letekben a vizes oldatok 2 ór­ás eredményével szem­ben 6—12 órára tudta elnyújtani. Romansky és­ Rittmann szerint a legjobb eredményt a 4,8%-os méhviasz-keverék adja , később azonban kitűnt, hogy a p.-nek a szövetekből való felszívódását jóval kevesebb viasz is lényegesen késlelteti. A manchesteri egyetem gyógyszertani intézetének kísérletei szerint hatástani szempontból nincs jelen­tékenyebb különbség az egyszerű olajos suspen­­siók és a viaszos kombinációk között, a viaszos készítmények használata gyógyszertechnikai okok­ból mégis előnyösebb, mert az így nyert keverék­ben a p. egyenletesebben oszlik el. Azt is megálla­pították, hogy a p. hatása a szervezetben annál tovább tart, minél kisebb térfogatú keveréket fecskendeznek be. Az olajos-viaszos készítmények klinikai ki­próbálása és az egyidejűleg végzett p.-vérszint­­meghatározás egyaránt jó eredménnyel járt. Romanskyék szerint 300.000 E-nyi p. egyszeri beadása 24 órás, hatásos vérszintet biztosít. Mások ettől eltérő eredményekről számolnak be, így Atcheson és Edmendes 23 betegének vére 200.000 E-nyi p. beadása után 8 óra múlva már csak 0.02 E/kcm-nyit tartalmazott. 10 óra múlva már nem is volt p. a vérben. Cannon, Lindstrom és Ospeck 32 betegen végzett vizsgálatában a p.-nek azt a mennyiségét kereste, amelynek befecsken­dezése után 24 óra múlva a gyakorlatilag még hatá­sosnak tekinthető 0.1 E/kcm még megtalálható a vérben. (Meg kell jegyeznünk, hogy a »hatásos« p.-vérszintet nem lehet állandó p.-koncentrá­tó­val kifejezni, hiszen különböző baktér­iumoktól vagy azok különféle egyedeitől okezett fertőzések gyógyításában más és más p.-vérszintre van szük­ség, így Romansky betegekből kitenyésztett strep­tococcus haemolyticusra átlag 0.02 E/kcm, pneu­­moccccus-törzsekre középértékben 0.04 E/kcm, míg staphyloccccus aureus esetén 0.08—5.0 E/kcm p. szintet talált hatásosnak.) Gyapjúmagolajcs­­viaszos készítményt hasonlítottak össze az eredeti Romansky-féle praeparatummal ; saját készítmé­nyük (300.000 E-nyi p.) beadása után 6 óra múlva a betegek 80%-ában, míg a Romansky-fC­e keverék (ugyancsak 300.000 E. p.) alkalmazásakor csak 66%-ában találtak 0.1 E/kcm-nyi p.-t a vérben. 12 óra múlva már csak a betegek egy töredékének (16%) volt ilyen vérszintje és 24 óra múlva egyál­talában nem tudtak a vérben p.-t kimutatni. Ha a p. mennyiségét 1.000.000 E.-re emelték, akkor a betegek 40 %-ának volt 24 órán át legalább 0.1 E/kcm-nyi vérszintje. Szerintük másfélmillió egységnyi az a p.-mennyiség, amelynek olajos­­viaszos keverékben való egyszeri befecskendezé­­sével 24 óra múlva a.x E/kcm vérszintet minden esetben megnyugtató módon biztosítani lehet. Ugyancsak ők hívták fel a figyelmet arra is, ho­gy az olajos-viaszos adagoláskor jelentékeny egyéni különbségek észlelhetők a vér p.-concentr­atiójában. Ez a jelenség vizes oldatok alkalmazásakor nem figyelhető meg; okát a felszívódás eltérő mód­jában keresték. Romanskynak az injectio beadása helyén az izomzatban végzett szövettani vizsgá­lata a viaszos keverék felszívódásában a külön­. 289

Next