Orvosi Hetilap, 1952. július (93. évfolyam, 27-30. szám)
1952-07-06 / 27. szám - A GYAKORLAT - Germanov, A. I.: A hypertonia betegség gyakorlati osztályozása
ORVOSI HETILAP 1952. 27. A hipertónia-betegség stádiumainak és típusainak jellemzése 1. Funkcionális stádium: a szív-érrendszerben a bal kamra bizonyos fokú túltengésén kívül nincsenek különösebb bonctani elváltozások. A vérnyomás ingadozó, de megfelelő kezeléssel és a kedvezőtlen külső körülmények javulásával normálissá válhat. A szemfenéken organikus elváltozások nincsenek, csupán érgörcsre való hajlamosság mutatkozhat. Levogramm és negatív T-hullám a harmadik elvezetésben előfordulhat, egyébként az EKG normális. A beteg munkaképességét nem veszíti el tartósan. A panaszok különfélék és változatosak. Ez a stádium gyakran jelentkezik felnőtteken, de fiatalabb korban is olyan egyéneken, akik mértéktelenül sportolnak és tanuláson kívül egyéb munkával is túl vannak terhelve. Előfordul ez a stádium a klimaktériumban is. Minél fiatalabb a beteg, annál hosszabb ideig tart a funkcionális stádium (a hipertónia-betegség jóindulatú alakja esetén). Ebben a stádiumban egyik életfontos szerv károsodása sem dominál, ezért különböző típusokról nem beszélhetünk. Megjegyzés: Véleményünk szerint a climax nem elsőleges oka a hipertónia-betegségnek, csak arról van szó, hogy a nemi mirigyek csökkent működése következtében az addig lappangó hipertónia-betegség nyilvánvaló lesz. 2. Szklerotikus stádium, az élet fontos szervek határozott elégtelensége nélkül. Ebben a stádiumban jelentkeznek a különböző életfontos szervek elváltozásai funkcionális zavarok talaján, ezért itt már el lehet különíteni egyes típusokat. Igaz ugyan, hogy a típusokra osztás általában sematikus jellegű, de mégis van bizonyos jelentősége a kezelés és megelőzés szempontjából. A funkcionális és szklerotikus stádiumok között van egy átmeneti időszak, amikor a funkcionális zavarok fokozatosan organikus elváltozásokká alakulnak át. A cerebrális típusban a beteg kínzó, időszakosan erősbödő fejfájásról, az emlékezőtehetség gyengüléséről, állandó lüktető fejzúgásról, néha szédülésről panaszkodik. Előfordulhatnak az agyi erek görcsének múlékony tünetei (gyorsan szűnő parézisek, a beszélőképesség időleges elvesztése stb.). Objektív vizsgálat alkalmával pozitív Romberg-tünet, többé-kevésbbé súlyos szemfenék ellátozások észlelhetők. A kardiális típusban a szívpanaszok dominálnak, ú. m.: sztenokardiás típusú szívtáji fájdalmak, fizikai megterheléssel kapcsolatos légzési nehézségek stb. Objektív vizsgálatkor az aorta kezdeti részének kitágulása és szklerozisa, az aorta felett szisztoles* zörej és a II. hang ékeltsége észlelhető (atherosclerosis aortae). Előfordul szisztoles zörej a szívcsúcson (insufficientia valvulae bicuspidalis, a bal szívfél megnagyobbodása, a fejverőerek lüktetése, erősen kanyargós peripheriás artériák). Az EKG már mélyreható elváltozásokat mutathat, ú. m. kifejezett levogramm, negatív T-hullám nemcsak a harmadik, hanem az első és a második elvezetésben is, deprimált ST szakasz az első és második elvezetésben, extraszisztole stb. Röntgen-átvilágításkor tágult ,és megnyúlt aorta, elődomborodó aorta-ív, aortás típusra emlékeztető szívkonfiguráció látható. A renális típusban a veseelváltozások dominálnak: a beteg nikturiára hajlamos, a csökkent fajsúlyú vizeletben kevés fehérje jelenik meg, az üledékben elvétve vörösvérsejtek és hialin cilinderek láthatók. Kevert típus esetén a szubjektív és objektív tünetek társulása több életfontos szerv károsodását jelzi. (Kardiocerebrális típus, kardiorenalis típus.) A verőeres vérnyomás ebben a stádiumban nem annyira ingadozó, mint a funkcionális időszakban Megfelelő kezelésre (pl. tartós altatás) a maximális nyomás normálisra süllyedhet, míg a minimális nyomás, bár szintén csökken, de fokozott marad 3 Szklerotikus stádium az életfontos szervek súlyos funkcionális elégtelenségével. Ebben a stádiumban egyes típusok már határozottan elkülöníthetők. A cerebrális típust az agyi erek szklerózisából származó tünetek jellemzik, ú. m. az emlékezőtehetség lényeges csökkenése, siránkozó hangulat, álmatlanság, ijesztő álomképek, gyakori szédülés, kínzó fejfájás, pozitív Romberg-tünet, a kézujjak remegése, súlyos szemfenéki elváltozások, igen szűk és kanyargós artériák, kitágult vénák, vérzések stb. A munkaképesség nagy mértékben csökken vagy teljesen elvész. Parézisek, paralízisek, intermittáló sántítás stb. jelentkezhetnek. A verőeres vérnyomás magas, a minimális nyomás 120 Hgm/m felett van. Ebben a stádiumban, a többi típusokhoz hasonlóan a diasztolés nyomás még hosszantartó kezelés esetén is alig változik. (Apoplektikus inzultus után a vérnyomás rendszerint csökken, gyakran normálissá válik.) A kardiális típusban a beteg állandó nehézlégzésről panaszkodik, gyakori sztenokardiás rohamai vannak; ebben a stádiumban szívizomfarktus, tartós ritmuszavarok, kardiális asztma-rohamok, II. és III. fokú keringési elégtelenség stb. jelentkezhetnek. A maximális vérnyomás kezdődő keringési elégtelenségbe süllyed, ugyanakkor a minimális nyomás továbbra is magas marad (»lefejezett« hipertónia). Infarktus esetén a vérnyomás hosszú időre csökken. Az elektrokardiogramm jelentős elváltozásai a koszorúerek és a szívizom károsodására utalnak. A munkaképesség erősen csökken vagy teljesen el is vész. Renális típus esetén a veseműködés elégtelenségének tünetei mutatkoznak és fokozatosan rosszabbodnak. (Relatív ésabszolút elégtelenség.) Végül az urémia klinikai képe alakul ki. A munkaképesség itt is erősen csökken. A kevert típusban már nemcsak egy, hanem két vagy több életfontos szerv súlyos elváltozásaira utaló szubjektív és objektív tünetek találhatók. Azokban az esetekben, amelyekben a veseelváltozások dominálnak, gyakran észlelhetők súlyos szemfenéki elváltozások. Diagnózis-minták: Hipertónia-betegség, jóindulatú alak, funkcionális stádium (1), vagy hipertóniabetegség, jóindulatú alak, szklerotikus stádium (2), kardio-cerebrális típus, vagy hipertónia-betegség.