Orvosi Hetilap, 1953. július (94. évfolyam, 27-29. szám)

1953-07-05 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Herdi Endre - Zoltán László: Koponya és agysérülések

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­5­7-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET H­IVATA­LOS SZ­A­K­L­A­PJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCIV. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 1­953. JÚLIUS 5. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám : 51.878.241-47 Ö­SSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikájának (igazgató: Hedri Endre dr. egyet, tanár) és Idegsebészeti Intézetének (vezető: Zoltán László dr. egyet, docens) közleménye Koponya és agysérülések* írta: HEDRI ENDRE dr. és ZOLTÁN LÁSZLÓ dr. A koponya-a­gy sérülései mind nagyobb jelentő­­ségűekké válnak és ma már a traumatológi­a egyik legfontosabb fejezetét képezik. Ennek egyik oka az, hogy az ipari és közlekedési balesetek száma világ­szerte aránylag növekszik; a másik, hogy az agy­sérülések pathomechanismusának megismerésében tett előrehaladás az agysérültek gyógyításában mind­inkább nagyobb szerepet juttat a sebészi beavatkozá­soknak; harmadik, hogy háborús honvédő jelentő­ségük mindinkább fokozódik, mert a robbanó és légi­lövedékek szaporodó száma és növekvő ereje miatt a harci sérültek nagy százaléka (Babcsin: 67,9%) koponya-agysérült, sőt a polgári lakosság vesztesége is nagy részben ilyen sebesülésekből adódik. Ennek különös jelentőséget ad, hogy az utolsó háborúban a kormányzat hanyagsága és nemtörődömsége foly­tán hazánkban az agysérültek mortalitása talán az egész világon a legmagasabb volt. Ezt a jövőben el­kerülendő a sebészszakcsoport vezetősége az 1952. évi nagygyűlés egyik főtémájának tűzte ki a koponya- és agysérüléseiket. Referátumunkból ki fog tűnni, hogy nemcsak a friss koponya-­agysérültek helyes ellátása, hanem a szövődmények és maradványállapotok meg­előzése szempontjából is fontosnak tartjuk, hogy a koponya-agysérüléseket annak összes pathomecha­­nikai, pathophysiologiai és therápiás vonatkozásai­ban is kimerítően tárgyaljuk. * A Sebész Szakcsoport 1952. évi Nagygyűlésén el­hangzott referátum. , Mielőtt a koponya-agy sérüléseinek érdemi tár­gyalását megkezdenénk, bizonyos általános szempon­tokat előre kell bocsátanunk. Először: a koponya és agy, bár morphologiailag egységesnek látszanak, functiójukat illetően mélyrehatóan különböznek, egy­mástól. A koponya morphologiai jelentősége, hogy benne foglal helyet az idegrendszer l­egmagasabab­ren­dű része, az organismus központi irányító szerve, az agy. Functionalis feladata pedig, hogy ezt az élet­fontos szervet a külvilág káros behatásai ellen meg­védje. Fentiek egyenes következménye az, hogy a fejet érő károsító külső behatások diagnosztikai és therápiai minősítése szempontjából egyedül csak az lényeges, hogy a külső károsító inger hatása követ­kezményeképpen milyen állapotba kerül az agy. Ez azt jelenti, hogy a fejsérülések értékelésének és gyó­gyításának minden mozzanatában csak az agy sérü­lését szabad és kell számításba vennünk. Másodszor: bárminő intracraniális folyamatnak, így a sérülések­nek helyes megítélésében is fokozottabban kell érvé­nyesülnie a dialektikus szemléletnek. A pathológiai elváltozás vagy a klinikai tünet mindig csak kelet­kezésében és megszűnésében, progressziójában és re­gressziójában, egymáshoz és az egész szervezethez, annak általános állapotához való viszonyában érté­kelhető. A későbbiek folyamán rá fogunk mutatni, hogy a sebészi ténykedést a koponya-agy sérüléseiben éppen a tünetek, ezzel egyértelműen természetesen a pathologiai állapotok fejlődésének vagy visszafejlő­ 729 48*

Next