Orvosi Hetilap, 1953. október (94. évfolyam, 40-43. szám)

1953-10-04 / 40. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Rauss Károly: A typhus védőoltás néhány problémája

ORVOSI H­ETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. XCIV- ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, 1953. OKTÓBER 4. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám 51.878.241-47 Ö­SSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetéből A typhus védőoltás néhány problémája* Irta : RÁÜSS KÁROLY dr. Nem célom, hogy a■ typhus védőoltás széleskörű alkalmazásának, eredményeinek és sikertelenségeinek történetét részletezzem — erről régebbi beszámolóm­ban (1) több adatot ismertettem. Elég talán, ha a legújabb adatok közül a 2-ik világháború tapaszta­lataira hivatkozom. E szerint a fertőző betegségek okozta egészségügyi ártalmak között a­syphus abd. a jelentéktelenebbek közé tartozott valamennyi küzdő fél harcra kelt seregeiben, aminek nem tagadható oka a kötelező védőoltásban kereshető. Az amerikai hadse­regben 1941—45 között összesen 627 ty. abd. meg­betegedés történt. A szovjet hadsereg számszerű ada­tai nem állanak rendelkezésre, de Gromaszevszkij (2) utalásaiból­­hasonló elenyésző számra következtethe­tünk. Ismét beigazolódott tehát, hogy a typhus védő­oltás az egyik legeredményesebb immunizáló eljárás. Feladatomul most azt tekintem, hogy szétnézve az újabb irodalmi adatok között, összehasonlítást vé­gezzek a typhus védőoltás külföldi és hazai fejlődése között. A megbeszélendőket a következő pontokba­ fog­lalom: 1. a S. typhosa immunogenezis szempontjából fontos komponensei. 2. Törzs selectio. 3. Oltóanyag előállítási módszerek. 4. Standardizálás. 5. Immunizáló módszerek. 6. Immunitás tartóssága. * A Gyermekgyógyász Nagygyűlésen 1952 október 4-én előadott referátum nyomán. 1. Immunogenezis szempontjából fontos sejtkomponensek. Jelen ismereteink mellett a S. typhosa 2 lantigén­­komponensének tulajdoníthatjuk a sejt összes immun­biológiai sajátságát. A sematikus O és a Vi antigen ezek a faktorok. Az említett antigének immunogén szerepének igazolásához nagy mértékben hozzájárultak azon módszerek, amelyek segítségével separáltan, khémiai­­lag tiszta állapotban sikerült azok előállítása (3, 4, 5, 6, 7, 8, 9). A különböző eljárások ellenére azonos chem­iai összetételű és hatású anyagok ezek, amelyek immunbiológiai vonatkozásban mindazon képességek­kel rendelkeznek, amelyekkel az intakt sejt­ állatban ellenanyagokat termelnek, amelyek a klasszikus sero­­logiai reactiókat mutatják és passiv védőértékük egyen­értékű az intakt sejttel termelt savóéval, de actív védő­képességük sem marad el az intakt sejteket tartalmazó vakcinák mögött. Az O antigen immunbiológiai sze­repére érdekes­­fényt vet az az észlelés, hogy typhus immunsavó baktericid (Candiff és Morgan) (10) és opsonizáló (Morgan és Upham) (11) hatását felfüg­geszti, ami kiegészíti azon korábbi megfigyelést, hogy az O-sava opsonizáló hatású és hogy O antigénjüket vesztett R törzsek könnyebben esnek a fagocyták áldo­zatául, mint az S tenyészetek (Bhatnagar) (12). A Vi antigen immunbiológiai sajátságai­­körül kialakult vita eredményei a következőik. A Vi antigen a sejt második antifagocyta faktora és a Vi savó is opionizáló képességű (Felix és Bhatnagar) (13). 1093 73*

Next