Orvosi Hetilap, 1953. december (94. évfolyam, 49-52. szám)
1953-12-06 / 49. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga István: A fogazati gócfertőzés az új pathológiai elméletek megvilágításában
ORVOSI HETILAP 1953. 49. e hipotézis sok más szervezeti bántalmat: bőrbetegségeket, szemészeti, bel- és idegbajokat. A kiterjesztés fokáról fogalmat nyújt e táblázat, mely a Paesslerfelfogása szerint góceredet megbetegedéseiket tünteti fel, Grumbach csoportosításában: I. Baktériumos gócfertőzések (egyeseik másodlagosam maguk is góccá válhatnak) in) Kórképek: Az arrgaratüreig recidiváló gyulliladásai. Az ú. n. nem specifikus mirigyigyulladások. Myocarditis. Kérges pericarditis (schwielig). Endocarditis tenta, a hozzátartozó enkephalitis. Phlebitis- és thrombotsis - hajlamú. Nephritisek (geopyelonephritis és aszeptikus pyuria). Hólyaggyulladások. Gyomorhurutok. Colitis ulcerosa. Recidiváló féregnyulvány lob. Cholecystopathia (cholangitis lenta). Uveitis (liridocyklitis, chorioiditis) szarruhártya megbetegedések. Sclera, retina, m. opticus betegségek. Recidiváló farankulózis (pyoderma). b) Szimptoma komplexusok: Bizonytalan eredetű subtfebrilitások. Máj-lép affectiók. II. Baktérium-allergiás toxikus vagy vegyes gócfertőzések. Vasomotoros zavarok. Ekzémák. Fejfájás-hajlam. Neuralgiák (Trigeminus, ischiadicus). Albuminuriák. Gastro-enteropathiák. Spasztikus obstipáció. Hypochrom anémiák. Agramulocytozis. III. Vitás kóreredetű gócfertőzések. Szív-izomi- izületi reumatizmus. Chorea. Ulcus betegség. IV. Elégtelenül indokoltan (a) vagy tévesen (b) a gócfertőzéshez sorolt kórképek: Kőbetegségek (cholelithiazis, nephrolithiazis). Recidiváló abortus. Pajzsmiiiigy-betegségeik. Quincke ödéma. Schizophrenia. Sclerosis multiplex. Enkephalitis epidemica. Poliomyelitis. Lingultus epidemicus. Herpes labialite hajlam. Astheniás habitus. Anyagcserezavarok. Akne, Akne rosacea. 3. A fogalom kiterjesztés további lépése, hogy még fertőzéses gyulladás jelenlétét sem kívánják meg, hanem az egész gócos betegségtörténést az allergiás komplexusba sorolják, s tandkálallergia kifejezést használják megjelölésére. E kiterjesztések a fogorvosokat azért érdeklik különösebben, mert a tonzilláik után sorrendben a fogak gyökércsúcsán fellelhető folyamatokat ülteti a gócfertőzés tana leggyakrabbana kórotkozás vádlottéinak padjára. Másodszor pedig azért, mert míg a tonzillagócok spontán elváltozások következményei, addig a foggócok legtöbbször fogorvosi beavatkozások folyományai, vagyis szinte műhibaszámiba mennek. Nem győzőm ezt eléggé hangsúlyozni, hogy megértsük, mennyire fontos a fogorvosokra nézve a góckérdés tisztázása. A fogbélüreg megnyílása, helyesebben megnyitása— egyes szélsőséges felfogás szerint — feltétlenül gyökércsúcs körüli elváltozáshoz vezet. Ha pedig ez potenciális góc, úgy a gyökérkezelés sem más, mint kártevő működés. A háromirányú fogalombővítés kapcsán a fertőző góc, ill. a gócfertőzés meghatározása is mind tágabb értelmezést kapott. A teória nagy propagálója, Bilings 1918-ban így definiálta: »Egy fertőző góc úgy határozható meg, mint egy kórokozó mikroorganizmusokkal fertőzött körülírt terület.« Stein 1929-ben a következőt írja összefoglaló monográfiájában: »Gócfertőzésnek azokat a betegségeket nevezzük, melyekben egy körülírt fertőző gócból valamilyen távolhatás révén (így vér vagy nyirok útján, toxinhatásra, az immunitási helyzet befolyásolására, ennek megváltozására, vagy más, ismeretlen úton megbetegítő befolyás jut érvényre, akár egyes szerveken, akár az egész szervezeten.« Hattyasy 1946-ban tágít az értelmezésen: »A gócfertőzés nem egy betegségforma, inkább etiológiai tényező különböző kórképek létrejöttében.« Egyik meghatározás sem definiálja pontosan a fogalmat. Pl. nem tesz különbséget heveny és idült gyulladás között. Holott az akut és szubakut helyi gyulladásos tünetekkel járó elváltozások csak fertőzési kapunak tekinthetők. Gócnak csak az olyan idült morfológiai elváltozásokat tartjuk, melyek tünetmentesek, vagy legalább is tünetszegények. A szakirodalmi adatok gondos mérlegelése után legmegfelelőbbnek a következő meghatározást tartom: gócfertőzés alatt a szervezet ama állapotát értjük, melyről feltételezzük, hogy a test egy nedvpangásra hajlamos területen levő idült, tünetmentes, körülírt elváltozás — a góc — távolhatásaként jön létre, s mely időnként fellángoló, különböző helyi, szervi vagy általános megbetegedésekben nyilvánul meg. A gócfertőzés patomechanizmusának elméletei. A gócfertőzés teóriájának bizonyítására a góc megbetegítő hatásmódjának elméleti alapjait is ki kellett dolgozni és vagy kísérletileg igazolni, vagy legalább pontos kórtani megfigyelésekkel alátámasztani. A góc megjelenési alakja többféle lehet. Az egyszerűség kedvéért, de azért is, mivel a fogazatgóc alatt elsősorban gyökércsúcsi folyamatot értünk, csak ezzel foglalkozom. A gyökércsúcs röntgenképén a canaliculi apicales körül — kóros esetben — egy sötét terület szokott látszani. Ez a fokozott sugáráteresztést jelenti. Azt, hogy ezen a területen a csont destruálódott és helyét mesztelen, krónikus gyulladásos, ú. n. granulációs szövet foglalta el. Ennek alapeleme: polymorph magvú leukocyták, lymphocyták, plazmasejtek, egymagvú . A következőkben gócfertőzés alatt csakis a fogazati gócfertőzést értem.