Orvosi Hetilap, 1953. december (94. évfolyam, 49-52. szám)

1953-12-06 / 49. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga István: A fogazati gócfertőzés az új pathológiai elméletek megvilágításában

ORVOSI HETILAP 1953. 49. phagocyták és fibroblastok, sőt­­hámsejtek is — vál­tozó arányban. Az egészet kötőszöveti tok veszi körül, mely keveredve az egészséges gyökérhárty­a szöveté­vel e növedéket a foggal köti össze. A kötőszöveti tok hajszálérhálózatot is tartalmaz, ami összeköttetést­ jelent a szövetszaporulat belső részei és a nedvkerin­gés között. Az egészet granulomának mondják, bár helyesen inkább granulációnak kellene nevezni. A kör­nyező csont szövettanilag inaktív, jelezve, hogy­ a gyulladás idült, s általában nagyon kicsiny a hajlama arra, hogy további csontot vonjon be a folyamatba. Hattyasy találó megállapítása szerint a granulo­ma nem más, mint az idült ingerületi állapot mor­fológiai megnyilvánulása. A szakirodalom nagy része, mint passzív láb­gátat értékeli a granulációt, de egyesek — mint Lőrinczy—Bánhegyi is — úgy vélik, hogy aktív mó­don is akadályozza a csírok továbbjutását a szervezet felé j­elölésük révén. A granuloma patogén hatásának magyarázatára három lehetőség kínálkozott. 1. A baktériumszór­ódás. 2. A toxinkiáramlás. 3. Az allergiás patomechanizmus. Vegyük sorra mind a hármat. 1. A baktériumszóródás. A fertőzés szóródásos lefolyásának két fontos fel­tétele van. a) mikroorganizmusok jelenléte a gócban a szó­ródás idején. b) Átjutásuk lehetősége a nedvkeringésbe. ad­at A mikroorganizmusok kimutatására a guanulomából, ill. a gyökércsatornákból a kutatók egész sora végzett bakteriológiai vizsgálatokat. A leg­különbözőbb módszereket dolgozták ki, hogy leoltás­­kor a másodlagos fertőzést elkerüljék, tekintettel a szájüreg állandóan fertőzött voltára. Ezek közül leg­megbízhatóbbnak a friss, boncolásra kerülő hullákból vett anyag tűnik, mert a sterilitás megőrzésére min­den eszköz igénybe vehető. A vizsgálatok nem vezet­tek egyértelmű eredményhez. Az objektív referens előtt a legvalószínűbbnek az látszik, hogy a granitomák időnként sterilek, időn­ként fertőzöttek. Ez az időnként észlelhető fertőzöttség, ill. csíra­mentesség a granuloma imént említett, aktív csíraölő szerepével is jól egyeztethető. Bonyolítja a helyzet pontos megismerését, hogy egyetlen kutató sem adja meg vizsgálatai anyagának minden pontos adatát. Pl., hogy milyen gyökértömés­sel, mennyire exa­ktan, lég- és nedvmentesen és meny­nyi ideje volt a gyökércsatorna csúcsa elzárva? Pedig a nem exakten tömött gyökércsatorna a nedvkeringés számára elérhetetlen ú. n. Passler-féle holt tér leg­típusosabb példája. Az ilyen holt tér mindig alkalmas hely arra, hogy a beszivárgó­­szövetnedveken, mint táptalajon baktériumok szaporodjanak, s ho­gy a túl­szaporodott mikroorganizmusok belőle időnként a granuloma felé ürüljenek. Érdekesek e szempontból Rickett és Dixon 1937- ben leírt kísérletei. Ők házinyúl bőrébe és izomzatába implantáltak tömetlen gyökércsatornájú, steril foga­kat és azt találták, hogy ezeket az implantátumokat a szervezet nem tűrte. Hasonlóképpen fadarabka im­­plantátumokat sem. A keletkezett reakció a fa porozi­­tásával egyenes arányban állott. Platina és acél in­jekciós tűk implantációja után szövetizgalmat talál­tak a tű két üreges vége mellett. A tűik középső részei körül reakció még szövettanilag sem volt kimutatható, véleményük szerint azért, mivel a környezet itt nem volt kitéve a csőből kiszivárgó, bomló szövetnedvek ártalmának. A két kutató még több hasonló kísérlet eredménye­ként megállapítja, hogy a »gyökércsúcs körüli szövet­­reakció nagyrészt a gyökércsatornából kidiffundáló váladék következménye.«* Az eddigiekből megállapíthatjuk, hogy a bakté­riumszóródásra a granuloma időnkénti mikroorganiz­mus tartalma minden valószínűség szerint lehetőséget nyújt. De az eddigi vizsgálati eredményekből nem következtethető biztosan, hogy ez exakt gyökértömés mellett is lehetséges-e. Nincs bizonyíték arra sem, hogy a véráramba időnként bejutó és időlegesen iókár bakteriémiát okozó góc betegséget idéz elő. Itt kell megemlítenem azokat a vizsgálatokat, melyek a bakteriémiával foglalkoznak foghúzásokkal kapcsolatban. Sok kutató nagyszámú vizsgálata iga­zolta, hogy igen gyakran 5-­10 perccel a foghúzás után sztreptokokkuszok vagy egyéb baktériumok vol­tak — a szájüreg állandó lakói közül — i a vérben ki­mutathatók. De az összes kutatók eredményei meg­egyeznek abban, hogy ez a baktériémia 10—30 perc alatt elmúlik. A baktériumokat v­alószínűleg a fog­húzófogó csőre nyomj­a a gingivaszélről a keringésbe. Erre több bizonyíték is van. Egyik Murray és Moos­­ni­ck kísérlete. Ők magas hőfokon olvadó paraffin­­kockákat rágtattak 30 percig, 336 egyénnel. Már ez a kis ínyterhelés elég volt arra, hogy az illetők 55%-ának vérében baktériumokat lehessen kimutatni. Burket és Burn 37 páciensük ínyét egy nem pato­gén baktérium, a Serratia marcescens kenetével ecse­telték be foghúzás előtt. 82,4%-ban e baktériumok néhány perccel­­a foghúzás után a vérben kimutathatók voltak. Az ilyen átmeneti baktériémia, amilyen valószínű­leg a granulomaszórás következménye is szokott lenni, infekció szempontjából már csak azért is jelentéktelen, mert — a kísérletekből láthatóan — percek alatt elmúlik. / * Idetartozó kérdés még, hogy milyenek is azok a baktériumok, melyek a gyökér­csatornából, ill. a gra­­nulomából izolálhatók. A baktériumok a következő %-os megoszlásban szerepelnek: Streptococcus viridans és anhaemol. csoport 45—60% Staphylococcus csoport 25—40% Streptococcus haemol. 0,5—2,3% egyéb 10—40% Ezeknek az értékeknek legfontosabb tanulsága, hogy a streptococcus haemolyticus, melynek a reumái­a Horváth és Fűrész hasonló kísérleteikről a szegedi Arkövy Vándorgyűlésen számoltak be.

Next