Orvosi Hetilap, 1954. szeptember (95. évfolyam, 36-39. szám)

1954-09-05 / 36. szám - Dabis László dr.: Havas András dr.

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCV. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1­954. SZEPTEMBER 5. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I- Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ u. 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-46 Havas András dr. (1891—1954) A magyar egészségtudománynak és a szocia­lista kultúrforradalomnak nagy gyásza van. Havas András eltávozott körünkből. Alkotó munkájának és fáradhatatlan, lelkes életének teljében ragadta el a halál. A magyar és európai demokratikus for­radalmak és a szovjet kultúra neveltje volt s így érthető, ha a forradalmi orvostudás folyton fejlődő szellemisége széleskörű nemzetközi műveltséggel párosult sokszínű érdekes egyé­niségében, melynek uralkodó vonása a harcos, akadályokat legyőző tevékeny optimizmus és szenvedélyes építő kritika volt. Anyanyelvén kívül négy nyelvet bírt — az oroszt, néme­tet, angolt, franciát — s ez tette lehetővé, hogy tudománya te­rületén a forrásokat eredetiben tanulmányozhassa és különö­sen a szovjet tudomány minden fejlődéséről gyorsan és kimerí­tően tájékozódhasson és azokat a magyar tudomány fejleszté­sére alkalmazza és közelebbi vagy távolabbi munkatársaival, esetleg más területeken dol­gozó barátaival is megismer­tethesse. Érdeklődése azonban messze túlterjedt az egészség­­tudomány amúgy is széles területén, társadalmi, művészeti, nevelési és egyéb kultúrterületek felé, s így lett személye a magyar-szovjet egészségügyi és kultúrkapcsolatok egyik központjává, aki azonban rajta tartotta szemét a nyugati tudomány és kul­túra minden haladó megnyilvánulásán is. Nagy nevelő és előzékeny, készséges tanácsadó volt min­den téren, az ifjúság szerető atyai támogatója, a dialektikus materialista gondolkodás élettel teli gyakorlati alkalmazója, az akadémiai aspiránsok kö­rültekintő, tervszerű és kritikus vezetője, emberi bajokban meleg résztvevő, segítő barát és nyoma­tékkal kell rámutatni, hogy nagy érdeme van abban, hogy az elmúlt korszak haladó nagy érté­keinek munkafolytonosságát biztosította, megfelelő helyre való állításukat elősegítette, sőt egyesek el­­kallódását is megakadályozta. Havas András a kolozsvári egyetemen végezte orvosi tanulmányait, harctéri szolgálata után az 1919-es proletárdiktatúra alatt a rokkantügyi hiva­tal vezetőhelyettese volt, majd olaszországi, romániai és ausz­triai emigrációs évei alatt labo­ratóriumi, közelebbről tuberku­lózis kutatási problémákkal kez­dett foglalkozni. 1927-ben az emigráció viszontagságos évei után jutott ki a Szovjetunióba, ahol a Moszkvai Központi Tu­berkulózis Kutató Intézetben nyert beosztást, ahol 1946-ig dolgozott s az utolsó években a kísérleti korosztály docense volt. Tudományos munkájának gerin­ce a tbc-kutatás volt, úgy mikro­biológiai, mint kórtani vonatko­zásban. Munkásságából e téren kiemelendők: a RÉS befolyásol­hatósága tbc-nél aranykészítmé­nyekkel, a Weltmann-reakció prognosztikai értéke tbc-s mű­téteknél, a BCG-oltások hatásfokának emelése, a nyirok sensibilogén és anaphylaktogen tulajdon­ságai és a Vole-bacillusról írott tanulmánya. A nagy Honvédő Háború alatt intézete szibériai evakuációjának idején új kórképet írt le, hyper­­lymphocytosis acuta asymptomatica néven, mely az ő neve alatt szerepel az irodalomban s amelyről székfoglaló előadását tartotta a Magyar Tudomá­nyos Akadémián. Hazatérése után 1947—49-ig az OKI tbc-csoportjának igazgatója lett, s mint ilyen megszervezte az országos BCG-oltási kampányt, melynek folyamán több mint 4 és fél millió lakos

Next