Orvosi Hetilap, 1954. szeptember (95. évfolyam, 36-39. szám)
1954-09-05 / 36. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Farkas Elek dr.: A víruskutatásról
ORVOSI HETILAP 1954. 36. került szűrővizsgálatra és több mint másfélmillió egyén részesült védőoltásban. Az újszülöttek kötelező védőoltásának elrendelése is az ő szorgalmazására történt. 1949-ben lett az OKI főigazgatója és ebben a minőségében szervezte át az OKI-t országos közegészségügyi és járványügyi tudományos központtá, különös gondot fordítva a vírusosztály fejlesztésére, mely főigazgatósága alatt úgy felszerelésében, mint jelentős tudományos eredményekkel gazdagodott. Mint a Magyar Tudományos Akadémia V. osztályának vezetőségi tagja, továbbá az egészségtudományi főbizottság és a tüdőgyógyász szakcsoport örökös elnöke, az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja stb. jelentős szerepe volt a hazai orvostudományi kutatás újjászervezésében, az aspiránsképzés megszervezésében és a szovjet egészségügyi tapasztalatoknak hazai viszonyokra való alkalmazásában. A hazai mikrobiológiai kutatás szétforgácsoltságának és elszigeteltségének felszámolására az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Mikrobiológusok Társasága, melynek az ő elnöklete alatt megtartott 2 év előtti kongresszusa a külföld előtt is nagy elismerésben részesült. Kezdeményezésének köszönhető az Acta Microbiologica akadémiai folyóirat megindulása, mely a magyar mikrobiológiai kutatás eredményeit van hivatva a külfölddel ismertetni. Ezenkívül az Orvosi Hetilap, a Népegészségügy, a Tuberkulózis Kérdései és a Szovjet Kultúra c. folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt s ezeken a szerkesztőbizottsági üléseken szellemes, élvezetes bírálatával segítette a szerkesztőbizottságokat nehéz munkájukban. E mellett a hatalmas szervező és nevelő tevékenység mellett tudományos kutató munkáját sem hagyta abba; a legutóbbi években Micsurin és Liszenko tanításainak óhajtott érvényt szerezni a mikrobiológiában. A liszenkói faj meghatározásból kiindulva a nemeken belüli egymáshoz közelálló baktériumfajok közötti harc törvényszerűségeit kutatta. Havas András már a Szovjetunióban is kitüntetést kapott a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított áldozatos munkájáért. A Magyar Népköztársaság pedig a Kossuth-díjon kívül a Népköztársasági Érdemrend V., majd a IV. fokozatával tüntette ki. A párt hűséges tagja és törhetetlen harcosa volt az illegális időkben Magyarországon és nyugati emigrációja alatt is, amiért börtönbüntetést is szenvedett. Ideológiailag állandóan képezte magát, igen magas fejlettségre tett szert s a legjobb és leglelkesebb orvosi pártoktatók közé tartozott és a Központi Előadói Iroda tagjaként működött. Havas András halála nagy űrt és szakadást jelent a magyar szocialista egészségtudomány és szervezés folytonosságában. Nemcsak a tudóst, hanem a szocialista ember, a szocialista humanizmus egyik legjelentősebb mintaképét vesztettük el benne. Rá igazán érvényes a mirabeaui mondás: »Egy egész korszakot hordoztam vállamon.« Példája és emléke azonban itt marad és ezt őrizni kell mindazoknak, akiknek szívügye a magyar demokrácia és szocialista hazafiság zavartalan fejlődése. Dabis László dr. TOVÁBBKÉPZÉS Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András akadémikus) közleménye A viruskutatásról írta: FARKAS ELEK dr. Az orvostudományt közelről érintő tudományágak közül a virustan (viruszológia, virológia) egyike a legfiatalabbaknak. Szűrhető vírusok létezéséről alig több, mint 60 éve vannak adatok (Ivanovszkij, 1892) és a víruskutatás legjelentősebb eredményei a legutóbbi 25 évben születtek meg. Érthető, hogy orvosaink közül sokan nem tudták kellőképen követni ennek a tudományágnak a fejlődését. Ezért ismertetünk az alábbiakban néhány kérdést, amelyek ismerete nélkül vírustani témával foglalkozó értekezéseket nehéz megérteni. A vírusok oblgát sejtparaziták; a baktériumoktól abban különböznek, hogy 1. azoknál sokszorta kisebbek, 2. szaporodásmódjuk más; ehhez járul még, hogy 3. a vírusok nagy többsége antibiotikum-rezisztens és hogy kemoterápiás szerekkel eddig vírusbetegségek ellen gyakorlati eredményt alig sikerült elérni. Ezek az eltérések adnak magyarázatot arra, hogy a víruskutatás módszerei oly rendkívül bonyolultak és arra, hogy a vírusbetegségek laboratóriumi diagnosztikája, megelőzése és gyógyítása — kevés kivételtől eltekintve — nem áll még azon a fokon, amelyet a baktériumokozta betegségeké már elért. A psittacosis-virus és a vele rokon, legnagyobb méretű vírusok, valamint a rickettidák 1. méretben átmenetet képeznek a baktériumok és vírusok között; 2. szaporodásmódjuk annyiban megegyezik a kisebb vírusokéval, hogy az csak élő sejten belül történik, viszont 3. ezekkel ellentétben érzékenyek egyes antibiotikumok iránt. A továbbiakban a rickettsiókat és a legnagyobb vírusokat a többi vírussal együtt tárgyaljuk, megemlítve, ha valamiben különböznek ezektől. Az ú. n. pleuropneumonia-organizmus és a hozzá hasonló organizmusok méretben a legnagyobb vírusoknak felelnek meg, tehát szűrhetők, de sejtmentes közegben is képesek szaporodni. Ezekkel az organizmusokkal itt nem foglalkozunk. Nem foglalkozunk a növényi vírusokkal és a bakteriofágokkal sem, csak megjegyezzük, hogy ezek legtöbb tulajdonságukban hasonlók az emberi és állati vírusaidhoz. A növényi vírusok és a fágok kutatása sok tekintetben előbbre haladt, mint az emberi vírusoké, így a vírusok létezését a dohánymozaik-betegség tanulmányozása kapcsán bizonyították be (Ivanovszkij, 1892) 970