Orvosi Hetilap, 1954. szeptember (95. évfolyam, 36-39. szám)

1954-09-05 / 36. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Farkas Elek dr.: A víruskutatásról

ORVOSI HETILAP 1954. 36. került szűrővizsgálatra és több mint másfélmillió egyén részesült védőoltásban. Az újszülöttek köte­lező védőoltásának elrendelése is az ő szorgalma­zására történt. 1949-ben lett az OKI főigazgatója és ebben a minőségében szervezte át az OKI-t or­szágos közegészségügyi és járványügyi tudományos központtá, különös gondot fordítva a vírusosztály fejlesztésére, mely főigazgatósága alatt úgy felsze­relésében, mint jelentős tudományos eredmények­kel gazdagodott. Mint a Magyar Tudományos Aka­démia V. osztályának vezetőségi tagja, továbbá az egészségtudományi főbizottság és a tüdőgyógyász szakcsoport örökös elnöke, az Egészségügyi Tudo­mányos Tanács tagja stb. jelentős szerepe volt a hazai orvostudományi kutatás újjászervezésében, az aspiránsképzés megszervezésében és a szovjet egész­ségügyi tapasztalatoknak hazai viszonyokra való alkalmazásában. A hazai mikrobiológiai kutatás szétforgácsoltságának és elszigeteltségének felszá­molására az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Mikrobiológusok Társasága, melynek az ő elnöklete alatt megtartott 2 év előtti kongresszusa a külföld előtt is nagy elismerésben részesült. Kez­deményezésének köszönhető az Acta Microbiologica akadémiai folyóirat megindulása, mely a magyar mikrobiológiai kutatás eredményeit van hivatva a külfölddel ismertetni. Ezenkívül az Orvosi Heti­lap, a Népegészségügy, a Tuberkulózis Kérdései és a Szovjet Kultúra c. folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja volt s ezeken a szerkesztőbizottsági üléseken szellemes, élvezetes bírálatával segítette a szer­kesztőbizottságokat nehéz munkájukban. E mellett a hatalmas szervező és nevelő tevékenység mellett tudományos kutató munkáját sem hagyta abba; a legutóbbi években Micsurin és Liszenko tanításai­nak óhajtott érvényt szerezni a mikrobiológiában. A liszenkói faj meghatározásból kiindulva a neme­ken belüli egymáshoz közelálló baktériumfajok kö­zötti harc törvényszerűségeit kutatta. Havas András már a Szovjetunióban is kitün­tetést kapott a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított áldozatos munkájáért. A Magyar Népköztársaság pedig a Kossuth-díjon kívül a Népköztársasági Érdemrend V., majd a IV. fokozatával tüntette ki. A párt hűséges tagja és törhetetlen harcosa volt az illegális időkben Magyarországon és nyugati emigrációja alatt is, amiért börtönbüntetést is szen­vedett. Ideológiailag állandóan képezte magát, igen magas fejlettségre tett szert s a legjobb és leglel­kesebb orvosi pártoktatók közé tartozott és a Köz­ponti Előadói Iroda tagjaként működött. Havas András halála nagy űrt és szakadást jelent a magyar szocialista egészségtudomány és szervezés folytonosságában. Nemcsak a tudóst, hanem a szocialista ember, a szocialista humaniz­mus egyik legjelentősebb mintaképét vesztettük el benne. Rá igazán érvényes a mirabeaui mondás: »Egy egész korszakot hordoztam vállamon.« Pél­dája és emléke azonban itt marad és ezt őrizni kell mindazoknak, akiknek szívügye a magyar demokrácia és szocialista hazafiság zavartalan fej­lődése. Dabis László dr. T­OVÁBB­KÉPZÉS Az Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató: Havas András akadémikus) közleménye A viruskutatásról írta: FARKAS ELEK dr. Az orvostudományt közelről érintő tudomány­ágak közül a virustan (viruszológia, virológia) egyike a legfiatalabbaknak. Szűrhető vírusok léte­zéséről alig több, mint 60 éve vannak adatok (Iva­­novszkij, 1892) és a víruskutatás legjelentősebb eredményei a legutóbbi 25 évben születtek meg. Érthető, hogy orvosaink közül sokan nem tudták kellőképen követni ennek a tudományágnak a fej­lődését. Ezért ismertetünk az alábbiakban néhány kérdést, amelyek ismerete nélkül vírustani témá­val foglalkozó értekezéseket nehéz megérteni. A vírusok obl­gát sejtparaziták; a baktériu­moktól abban különböznek, hogy 1. azoknál sok­szorta kisebbek, 2. szaporodásmódjuk más; ehhez járul még, hogy 3. a vírusok nagy többsége anti­­biotikum-rezisztens és hogy kemoterápiás szerek­kel eddig vírusbetegségek ellen gyakorlati ered­ményt alig sikerült elérni. Ezek az eltérések adnak magyarázatot arra, hogy a víruskutatás módszerei oly rendkívül bonyolultak és arra, hogy a vírus­betegségek laboratóriumi diagnosztikája, megelő­zése és gyógyítása — kevés kivételtől eltekintve — nem áll még azon a fokon, amelyet a baktérium­okozta betegségeké már elért. A psittacosis-virus és a vele rokon, legnagyobb méretű vírusok, valamint a rickettidák 1. méretben át­menetet képeznek a baktériumok és vírusok között; 2. szaporodásmódjuk annyiban megegyezik a kisebb vírusokéval, hogy az csak élő sejten belül történik, viszont 3. ezekkel ellentétben érzékenyek egyes anti­biotikumok iránt. A továbbiakban a rickettsiókat és a legnagyobb vírusokat a többi vírussal együtt tárgyal­juk, megemlítve, ha valamiben különböznek ezektől. Az ú. n. pleuropneumonia-organizmus és a hozzá hasonló­­ organizmusok méretben a legnagyobb víru­soknak felelnek meg, tehát szűrhetők, de sejtmentes közegben is képesek szaporodni. Ezekkel az organiz­musokkal itt nem f­oglalkozunk. Nem foglalkozunk a növényi vírusokkal és a bak­teriofágokkal sem, csak megjegyezzük, hogy ezek leg­több tulajdonságukban hasonlók az emberi és állati vírusaidhoz. A növényi vírusok és a fágok kutatása sok tekintetben előbbre haladt, mint az emberi vírusoké, így a vírusok létezését a dohánymozaik-betegség tanul­mányozása kapcsán bizonyították be (Ivanovszkij, 1892) 970

Next