Orvosi Hetilap, 1955. július (96. évfolyam, 27-31. szám)

1955-07-03 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Liebner Ernő: A pyodermák megelőzésének és gyógyításának időszerű kérdései

ORVOSI HETILAP 1955. 27. szerűen tágult faggyúmirigytömlők, akne conglo­bata, gennyes folliculitisek, furunculus, sőt car­­bunculus vagy hydradenitis is fejlődhet. A kát­rány- és aszfalt-aknét erős pigmentáció jellemzi, az olaj-aknénál is kifejezett. A seborrhoea az árta­lomra hajlamosító tényező és ezt a pályaválasztás­nál, adott esetekben a munka változtatása szem­pontjából is tekintetbe kell venni. A régebbi felfo­gással szemben, mely a használt olajok fertőzött­­ségének tulajdonított jelentőséget, újabb vizsgá­latok tisztázták, hogy: 1. csak ásványi olajok okoz­zák, növényiek nem; 2. az olajoknak bizonyos frakciói is kiválthatják; 3. baktériumok az ún. »fáradt« olajban nincsenek, vagy nem elsődleges kórokozók, mert rossz táptalaj; 4. a használt olaj­ban mikroszkopikus vas- és fémrészecskék, melyek száma köbem­enként 20—90.000, mechanikus iz­galmat, mikrotraumát váltanak ki és megteremtik a bőrön levő, a bőrre jutó kórokozók fertőző hatá­sának előfeltételét. Hasonló az üveggyári és cukor­ipari pyodermák hatásmechanizmusa; kifejlődésü­ket elősegíti a meleg, nedves levegő, az izzadás. Utóbbiakon kívül a cukorgyári munkások pyoder­­miájában, Bugyi Balázs és Fekete László vizsgá­latai szerint a túlzott cukorfogyasztásnak és az ezzel járó hyperglykaemiának és hypovitaminosis­­nak van szerepe és a cukorkristályok mechanikus traumatizáló hatása lényegtelen. Mégis, számos adat van cukrászok és konzervipari munkások gennyes és gombás (túlnyomóan sarjadzó gombák okozta) paronychiájáról, melyek létrejöttében a cukorlé szerepe bizonyított. A sérülés és nedves munka teremt kaput az élelmiszeripari, elsősor­ban húsipari munkások és szakácsnők oly gyakori pyodermájára, a feldolgozott hús felületén, mint táptalajon bőven növekvő staphylococcusok beha­tolására. V. Nagy Erzsébet vizsgálatai szerint a különben is magas alap-baktériumflóra még, főleg a hiányos hőbehatások után, szaporodik. Szántha konyhai dolgozók kezén, még a kézmosás után is jelentős számban talált staphylococcust, sarcinát, colit, proteust és pyocyaneust, de magában a kony­hai levegőben is. A kérdésnek, a bőrelváltozásokon túl, nagy közegészségügyi jelentősége van az étel­­mérgezések terjesztése szempontjából, melyek túl­nyomórészt staphylococcusos eredetűek. Egy példa:­­az Egyesült Államok 1953. évi ételmérgezési sta­tisztikájának elemzésénél Dauer és Sylvester ki­emeli, hogy a hiányosan jelentett adatok szerint is, 81 alkalommal 4045 esetben az ételmérgezést staphylococcusok okozták és ezek oka a helytelen tárolás és az ételek kezelése olyan egyének által, kiknek kezén vagy más exponált testrészén geny­­nyes fertőzések voltak. A staphylococcus-fertőzé­­sek száma mellett eltörpül a tej- és vízfertőzések előfordulása. Nálunk az élelmiszeripari dolgozók időszakos orvosi ellenőrzését rendelet szabályozza, mégis, nem hiszem, hogy általában a gyakorlatban a vizsgálatokat különleges figyelemmel terjeszte­nék ki a kéz bőrének állapotára, különben is a nagy időközökben végzett vizsgálatok nem is al­kalmasak a közbeeső időben történt heveny fertő­zések kiderítésére. Kívánatos lenne, hogy ahol csak­­gyakorlati lehetőség van rá, az élelmiszer feldol­gozásával és kiszolgáltatásával foglalkozók sűrű időközökben és rendszeresen ellenőriztessenek és már gyanú esetén, a foglalkozást megszakítva, azonnal kezelésbe kerüljenek. A bányászok furunculosisára a mechanikus sérülések, a por, meleg, nedvesség és izzadás nyújt alkalmat, ezért gyakoribb a mélyben, mint a fel­színen dolgozóknál. A számarány orvosi kezeléssel, higiénés rendszabályokkal, egyéni tisztasággal, mint a Szovjetunióban megjelent számos közle­mény bizonyítja, jelentékenyen csökkenthető. Az égési sérülések különösen kedveznek a pyodermák fejlődésének (hegesztők); az elsődleges telepből a szétterjedés sokszor követhető. A sérü­lések gyakran a munkahely rendetlenségével áll­nak összefüggésben; egyik nagyüzemünkben a ko­vácsműhely összekötő­ útjain heverő vasdarabok következtében sok volt a sérüléses eredetű ekthyma; a megfelelő intézkedések, takarítás, lom­talanítás után már az újabb megbetegedések száma lényegesen csökkent (Faragó). Egy másik nagy­üzemünkben a szanaszét heverő acélforgácsok, me­lyek rálépéskor rúgóként felpattantak, egy hónap alatt 12 súlyos Achilles-in-sérülést és számos al­­szár-sérülést okoztak, sok következményes pyoder­­mával. Abban, hogy ezek az üzemi sérülések egy­ben a pyodermák kiindulásának forrását jelentik, szerepe van a helytelen sebellátásnak is; a múlt évben még félmillió­ tubus penicillinkenőcs volt üzemi elsősegély-ellátás céljára forgalomban; a tá­rolt kenőcs védőhatása vajmi kevés lehetett, mégis, fétisként hittek benne és kiterjedten alkalmazták. Ezáltal viszont elhanyagolták sok helyen a más, valóban hatásos sérülés-ellátásra alkalmas eljárá­sokat. Ezen a helyzeten csak a gyári előállítású penicillin-kenőcs gyártásának és forgalombahoza­­talának megszüntetésével sikerült némileg javítani. Arra a kérdésre, hogy melyek azok a bőr­ártalmak, melyek a másodlagos pyodermák kifej­lődésével összefüggésbe hozhatók, 790 pyodermás beteg átvizsgálásakor 192 esetben nyertem adato­kat. Ezek közül legtöbb, 57 sérülés volt, 47-ben pediculosis capitis et corporis, 28-ban scabies, 18- ban szúnyogcsípések, illetve idült urticaria, 15 esetben otitis media purulenta, 10-ben herpes, 9- ben égés szerepelt. A vizsgáltak túlnyomó része gyermek volt, ezért az adatok nem is vonatkoztat­hatók felnőtt anyagra, de még így is feltűnő a sérülések jelentékeny száma; ahhoz, hogy ezekből pyoderma fejlődjék, hozzájárul a helytelen keze­lés is. Újabban többen észlelték, hogy a gyerme­kek pyodermái többnyire az alszáron vagy térden történt sérülésekből indulnak ki; az Egyesült Ál­lamokban fel is tűnt, hogy a pyodermás gyerme­kek többsége a négerek és a szegény falusi lakos­ság közül kerül ki (Callaway és O'Rear, Seale) és ezt a rosszabb gazdasági és higiénés viszonyokkal, valamint a mezítláb jár­ással magyarázták, mely több alkalmat nyújt a sérülésekre. Az elmondottakból következik, hogy a pyo­dermák megelőzésének döntő fontosságú módszere a sérülések megakadályozása, illetve a megtörtént

Next