Orvosi Hetilap, 1955. július (96. évfolyam, 27-31. szám)

1955-07-03 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Liebner Ernő: A pyodermák megelőzésének és gyógyításának időszerű kérdései

ORVOSI HETILAP 1955. 27. sérülések helyes és korszerű ellátása. A Szovjet­unió 1950-ben kelt rendelkezései szerint első a biztonsági technika kiépítése, védőberendezések­kel és a munkafolyamat feltételeinek javításával, annak megakadályozása, hogy a dolgozók az éles fémrészekkel, forgácsokkal, szilánkokkal érintke­zésbe kerüljenek. A Szovjetunió nyomán tett ez­­irányú tevékenységgel sikerült Csehszlovákiában is az ipari pyodermák számarányának jelentékeny csökkentését elérni. A technológiai intézkedések alapfeltétele a munkafolyamat ismerete, az üzem­orvosnak, technikai szakembereknek és maguk­nak a dolgozóknak együttműködése. Enélkül, pusztán adminisztratív úton, eredményt elérni alig lehet; sok nehézséget kell leküzdeni, elsősorban a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodást, a kö­zönyt és sokszor a helytelenül értelmezett takaré­kosságot is. Gondot kell fordítani a munkamene­ten kívül a munkahelyek hőmérsékleti viszonyaira, a levegő por- és nedvesség-tartalmára, a tisztál­kodásra, hogy mosdók és zuhanyozók megfelelő számban és meleg vízzel álljanak rendelkezésre; védőkenőcs, védőruházat és a tisztítás módja a körülményeknek megfelelően alkalmazást nyerje­nek. Saját, az említett munkaközösségben szerzett tapasztalataink szerint nagy üzemekben is sok a hiányosság e téren. Pedig a sok tényező mind­egyike, külön-külön is hatásos és még technikai védőberendezések létesítése nélkül is, újabb tisz­tálkodási lehetőségek híján is, csupán a kötelezően előírt védőkenőcs alkalmaztatásával és a káros lemosási módon (terpentin, homok, faforgács, fá­radt olaj) kiküszöbölésével sikerült több helyen a megbetegedések arányszámát néhány hónap alatt közel felére lecsökkenteni. Ebben jelentékeny sze­repe volt az egészségügyi propagandának, melynek új feladata lesz a készülő új rendeletben már nem kötelező módon javasolt, a munkafolyamatnak megfelelő, speciális védőkenőcsök használatának népszerűsítése. Rendkívül fontos a szennyezett munkaruhák munka utáni leváltása és a gyakori tisztítása. A szovjet rendelkezések előírják még a hűtésre használt emulziók kalcinált szóda-, szabad alkáli- és nafta-tartalmának határait és ezek rend­szeres laboratóriumi ellenőrzését; olajok ellen elsősorban a »Hiot 6« elnevezésű gelatinos-vizes­­keményítős - glycerines - Buron - oldatos kenőcsöt ajánlva. Elsősegélyre az 1%-os brillantzöld-ecsete­­lés bizonyult a legjobbnak; nagyobb sérüléseket sebészileg kell ellátni. A tőzegiparban gyakori pyo­dermák megelőzésére igen jól bevált a Parkin­­módszer, mely abban áll, hogy a dolgozó a munka után kezét előbb szappannal-vízzel mossa meg, utána negyedszázalékos szalmiákszeszes oldatba mártogatja, majd megszárítja és vazelinnal bekeni.­­ Építkezések kapcsán is kipróbálták és eredményes­nek találták (Brill és Djakonov), úgyszintén a salol­­acrichin-ammoniákos zinkes védőpasztát is. A pyodermához társuló glomerulonephritis kérdésével az elmúlt években többen foglalkoztak. Nálunk Pastinszky észlelt ekthyma, furunculosis és impetiginizált ekzema kapcsán az esetek 0,92%-ában staphylococcus-fertőzésben glomerulo­nephritist, streptodermia után nephrosist, az ösz­­szes esetek 5%-ában albuminuriát. Vukas a zág­rábi gyermekklinikán 15 év alatt 235 impetigo­­nephritist látott. Callaway és O’Rear gyermekkór­házban 4 év alatt 73 glomerulonephritis közül 36 esetben állapította meg, hogy előzőleg pyoderma volt és légúti fertőzést ki lehetett zárni. Ezek sze­rint az eseteknek közel felében a nephritis a pyo­derma következménye. Mc­Cullogh 124 esetéből 42- nél talált pyodermát. A nephritis lefolyása általá­ban enyhe, prognózisa jó, azonban több halálosan végződött esetet is közöltek, még aránylag kis ki­terjedésű impetigo után is, néha egészen gyors, pár hetes lefolyással. Rendszerint két-három hét után fejlődik, első jele az oedema. Szövődhet vi­­tiummal, pneumoniával és enkephalopathiával. Felmerült a gyanú, hogy létrejöttében nincs-e sze­repe higanyos kezeléseknek, azonban bebizonyo­sodott, hogy — talán véletlenül —, de épp ezek­ben az esetekben nem volt előzőleg higanyos ke­zelés. Előfordult halálos eset aureomycin-kezelés után is és ezért E. Epstein jogosan hangsúlyozza, hogy különös megokolás nélkül ne alkalmazzanak antibiotikus kezelést. Mindenesetre, bármily ritka szövődmény, lehetőségére gondolni kell; nem elég, ahogy szokásos, csak a beteg felvétele idején vé­gezni vizeletvizsgálatot (akkor is inkább cukorra), hanem még ambuláns kezelésben is legalább he­tenként és még a pyoderma gyógyulása után is .Ismételten, 2—4 hét után meg kell nézni a vizele­tet fehérjére és a legcsekélyebb gyanú esetén az üledékvizsgálatot is el kell végezni. A nephritis megelőzésére egyetlen mód a pyoderma korai diagnózisa és mielőbbi helyes kezelése. A pyodermák kezelésében az utóbbi években az antibiotikumok használata került előtérbe. A penicillinről a kezdeti kitűnő és minden eddigi eljárást felülmúló eredmények után hamarosan kiderült, hogy hátrányai vannak: erős szenzibili­­záló képessége és a rezisztencia, illetőleg szerepe a rezisztencia kialakulásában. Külső, kenőcsös alkal­mazása után az esetek 10—44%-ában fejlődik szen­­zibilizációs dermatitis, mely ugyan, a penicillin elhagyására gyógyul, de tartós érzékenységet hagy vissza és a kezdetben helyi jellegű allergia általánossá válik és ezáltal gátolja, hogy később, az esetleg már életfontosságú penicillinkezelést el lehessen végezni. A külsőleg alkalmazott penicil­lin több esetben hozott létre halálosan végződött szenzibilizációt, mint Kern és Wimberley halálos penicillin-shock eseteinek analízisében kimutatta. A penicillin-ártalmak kérdésével a Magyar Derma­­tológiai Társulat 1954 májusában ankéton foglal­kozott és saját tapasztalataink, valamint az iro­dalmi adatok egybevetésével megállapította, hogy az ártalmak száma és súlyosbodása, mint világ­szerte, nálunk is emelkedőben van, az ártalmak pathomechanismusában a penicillin előzetes, főleg külső alkalmazásának szerepe van, a penicillint sokszor indokolatlanul használják; a súlyos ártal­mak kifejlődésének megakadályozására javasoltuk, hogy a penicillinkezelést már enyhe túlérzékeny­ségi tünetek fellépte után szakítsák meg, hogy már

Next