Orvosi Hetilap, 1955. július (96. évfolyam, 27-31. szám)
1955-07-03 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Liebner Ernő: A pyodermák megelőzésének és gyógyításának időszerű kérdései
ORVOSI HETILAP 1955. 27. sérülések helyes és korszerű ellátása. A Szovjetunió 1950-ben kelt rendelkezései szerint első a biztonsági technika kiépítése, védőberendezésekkel és a munkafolyamat feltételeinek javításával, annak megakadályozása, hogy a dolgozók az éles fémrészekkel, forgácsokkal, szilánkokkal érintkezésbe kerüljenek. A Szovjetunió nyomán tett ezirányú tevékenységgel sikerült Csehszlovákiában is az ipari pyodermák számarányának jelentékeny csökkentését elérni. A technológiai intézkedések alapfeltétele a munkafolyamat ismerete, az üzemorvosnak, technikai szakembereknek és maguknak a dolgozóknak együttműködése. Enélkül, pusztán adminisztratív úton, eredményt elérni alig lehet; sok nehézséget kell leküzdeni, elsősorban a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodást, a közönyt és sokszor a helytelenül értelmezett takarékosságot is. Gondot kell fordítani a munkameneten kívül a munkahelyek hőmérsékleti viszonyaira, a levegő por- és nedvesség-tartalmára, a tisztálkodásra, hogy mosdók és zuhanyozók megfelelő számban és meleg vízzel álljanak rendelkezésre; védőkenőcs, védőruházat és a tisztítás módja a körülményeknek megfelelően alkalmazást nyerjenek. Saját, az említett munkaközösségben szerzett tapasztalataink szerint nagy üzemekben is sok a hiányosság e téren. Pedig a sok tényező mindegyike, külön-külön is hatásos és még technikai védőberendezések létesítése nélkül is, újabb tisztálkodási lehetőségek híján is, csupán a kötelezően előírt védőkenőcs alkalmaztatásával és a káros lemosási módon (terpentin, homok, faforgács, fáradt olaj) kiküszöbölésével sikerült több helyen a megbetegedések arányszámát néhány hónap alatt közel felére lecsökkenteni. Ebben jelentékeny szerepe volt az egészségügyi propagandának, melynek új feladata lesz a készülő új rendeletben már nem kötelező módon javasolt, a munkafolyamatnak megfelelő, speciális védőkenőcsök használatának népszerűsítése. Rendkívül fontos a szennyezett munkaruhák munka utáni leváltása és a gyakori tisztítása. A szovjet rendelkezések előírják még a hűtésre használt emulziók kalcinált szóda-, szabad alkáli- és nafta-tartalmának határait és ezek rendszeres laboratóriumi ellenőrzését; olajok ellen elsősorban a »Hiot 6« elnevezésű gelatinos-vizeskeményítős - glycerines - Buron - oldatos kenőcsöt ajánlva. Elsősegélyre az 1%-os brillantzöld-ecsetelés bizonyult a legjobbnak; nagyobb sérüléseket sebészileg kell ellátni. A tőzegiparban gyakori pyodermák megelőzésére igen jól bevált a Parkinmódszer, mely abban áll, hogy a dolgozó a munka után kezét előbb szappannal-vízzel mossa meg, utána negyedszázalékos szalmiákszeszes oldatba mártogatja, majd megszárítja és vazelinnal bekeni. Építkezések kapcsán is kipróbálták és eredményesnek találták (Brill és Djakonov), úgyszintén a salolacrichin-ammoniákos zinkes védőpasztát is. A pyodermához társuló glomerulonephritis kérdésével az elmúlt években többen foglalkoztak. Nálunk Pastinszky észlelt ekthyma, furunculosis és impetiginizált ekzema kapcsán az esetek 0,92%-ában staphylococcus-fertőzésben glomerulonephritist, streptodermia után nephrosist, az öszszes esetek 5%-ában albuminuriát. Vukas a zágrábi gyermekklinikán 15 év alatt 235 impetigonephritist látott. Callaway és O’Rear gyermekkórházban 4 év alatt 73 glomerulonephritis közül 36 esetben állapította meg, hogy előzőleg pyoderma volt és légúti fertőzést ki lehetett zárni. Ezek szerint az eseteknek közel felében a nephritis a pyoderma következménye. McCullogh 124 esetéből 42- nél talált pyodermát. A nephritis lefolyása általában enyhe, prognózisa jó, azonban több halálosan végződött esetet is közöltek, még aránylag kis kiterjedésű impetigo után is, néha egészen gyors, pár hetes lefolyással. Rendszerint két-három hét után fejlődik, első jele az oedema. Szövődhet vitiummal, pneumoniával és enkephalopathiával. Felmerült a gyanú, hogy létrejöttében nincs-e szerepe higanyos kezeléseknek, azonban bebizonyosodott, hogy — talán véletlenül —, de épp ezekben az esetekben nem volt előzőleg higanyos kezelés. Előfordult halálos eset aureomycin-kezelés után is és ezért E. Epstein jogosan hangsúlyozza, hogy különös megokolás nélkül ne alkalmazzanak antibiotikus kezelést. Mindenesetre, bármily ritka szövődmény, lehetőségére gondolni kell; nem elég, ahogy szokásos, csak a beteg felvétele idején végezni vizeletvizsgálatot (akkor is inkább cukorra), hanem még ambuláns kezelésben is legalább hetenként és még a pyoderma gyógyulása után is .Ismételten, 2—4 hét után meg kell nézni a vizeletet fehérjére és a legcsekélyebb gyanú esetén az üledékvizsgálatot is el kell végezni. A nephritis megelőzésére egyetlen mód a pyoderma korai diagnózisa és mielőbbi helyes kezelése. A pyodermák kezelésében az utóbbi években az antibiotikumok használata került előtérbe. A penicillinről a kezdeti kitűnő és minden eddigi eljárást felülmúló eredmények után hamarosan kiderült, hogy hátrányai vannak: erős szenzibilizáló képessége és a rezisztencia, illetőleg szerepe a rezisztencia kialakulásában. Külső, kenőcsös alkalmazása után az esetek 10—44%-ában fejlődik szenzibilizációs dermatitis, mely ugyan, a penicillin elhagyására gyógyul, de tartós érzékenységet hagy vissza és a kezdetben helyi jellegű allergia általánossá válik és ezáltal gátolja, hogy később, az esetleg már életfontosságú penicillinkezelést el lehessen végezni. A külsőleg alkalmazott penicillin több esetben hozott létre halálosan végződött szenzibilizációt, mint Kern és Wimberley halálos penicillin-shock eseteinek analízisében kimutatta. A penicillin-ártalmak kérdésével a Magyar Dermatológiai Társulat 1954 májusában ankéton foglalkozott és saját tapasztalataink, valamint az irodalmi adatok egybevetésével megállapította, hogy az ártalmak száma és súlyosbodása, mint világszerte, nálunk is emelkedőben van, az ártalmak pathomechanismusában a penicillin előzetes, főleg külső alkalmazásának szerepe van, a penicillint sokszor indokolatlanul használják; a súlyos ártalmak kifejlődésének megakadályozására javasoltuk, hogy a penicillinkezelést már enyhe túlérzékenységi tünetek fellépte után szakítsák meg, hogy már