Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)
1959-02-22 / 8. szám - Korpássy Béla: Az anya-magzati hormonalis kapcsolatok physiológiájának és pathológiájának néhány kérdéséről
A Szegedi Orvostudományi Egyetem Kórszövettani és Kórbonctani Intézetének közleménye Az anya-magzati hormonális kapcsolatok physiológiájának és pathológiájának néhány kérdéséről írta. KORPASSY BÉLA dr. Az Orvosi Hetilap 100. évfolyama számára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Bevezetés Aligha vitatható, hogy az anya-magzati hormonális kapcsolatok tanulmányozása alapvető fontosságú a magzat, ill. az újszülött pathologiájának közelebbi megismerése szempontjából. Azért a mélyreható átalakulásért, ami az anya egész szervezetében a terhesség kapcsán végbemegy, elsősorban endokrin tényezők felelősek. De a placentában, ill. az anyai szervezetben képződő, ún. terhességi hormonok nemcsak az anya, hanem a magzat szervezetére is hatással vannak, s minden bizonynyal mélyrehatóan befolyásolják annak fejlődését, számos szerv, ill. szervrendszer működését és szerkezetét. Az újszülöttben bizonyos átmeneti jelenségek egész sora észlelhető, ezek egy részét több mint fél évszázaddal ezelőtt Halban (1904) az anya megfelelő szerveinek terhességi elváltozásaival állította párhuzamba. Halban feltételezte, hogy bizonyos terhességi anyagok diaplacentárisan héjálnak a magzati keringésbe és hatásukra jön létre többek között az újszülöttek jól ismert emlőduzzanata, a boszorkány tej elválasztás, továbbá a „genitalis krízis” jelenségei. Halban elképzelését az endokrinológia fejlődésével lehetővé vált pontos vizsgálatok mindenben igazolták. Neumann (1931) újszülöttek köldökzsinórvérében, Philipp (1938) újszülöttek vizeletében és a meconiumban néhány napig a születés után folliculint és gonadotropint tudott kimutatni. Herold és Effkemann (1936), Hoffmann (1939), Merz (1946), Fauvet (1950), Diczfalusy, Tillinger és Westman (1957) vizsgálatai szerint a Halban-féle terhességi faktorok choriongonadotropinnak és oestrogéneknek bizonyultak. Ma már meglehetősen tájékozottak vagyunk a placenta endokrin működéséről, elsősorban oestrogen-, chomogen gonadotropin- és progesterontermeléséről (J. Bargmann, 1957). Talán nem érdektelen, hogy e hormonok produkciójában a terhesség folyamán lényeges mennyiségi változások mutatkoznak. Oestrogenek a 3. hónap előtt csupán csekély mennyiségben képződnek, később termelésük egyenletes emelkedést mutat, s igen magas értékeket ér el közvetlenül a szülés előtt. A magzati máj feltűnően magas oestrogentartalma azzal magyarázható, hogy a v. umbilicalis vérével beáramló oestrogének egy ideig itt raktározódnak. Ami a choriongonadotropinokat illeti, ezek már a pete implantatiójakor kimutathatók, s maximális értéket a terhesség 30—70. napja között érik el. Produkciójuk később erősen csökken, s a terhesség végéig csak kis mennyiségben mutathatók ki. A placenta progesterontermelésére vonatkozó ismereteink az utóbbi időben bővültek ugyan, mivel azonban ez a hormon az anyai vérben igen gyorsan lebomlik, a termelésében feltételezhető mennyiségi változásokról még keveset tudunk (Philipp, 1955). Smith (1955) vizsgálatai arra utalnak, hogy az ACTH-nak az anyai hypophysisen kívül még két forrása is lehet, a placenta és magzati hypophysis. Igen figyelemre méltó, hogy az a szabályszerűség, ami emberben a terhességi hormonok termelésében mutatkozó mennyiségi változások szempontjából megállapítható, bizonyos emlős állatokban nem észlelhető (a vonatkozó írod. 1. Korpássy, 1943). A hormonok transplacentaris passage-ának kettős kérdését (az anyából a magzatba és megfordítva) a legújabb kísérletes adatok tükrében vizsgálva Jest (1955) arra a következtetésre jut, hogy a placenta permeabilitása variatiókat mutat, a magzat korától, s az állat fajától függően. Bár az anya és magzata közötti hormonális kapcsolatok sokrétű problémái közel két évtizede foglalkoztatnak bennünket, morphológiai jellegű vizsgálataink révén mégis csupán egyes részletkérdésekben tudtunk tájékozódni. Ezért, továbbá mivel az egész idevonatkozó, igen terjedelmes irodalmi anyag tárgyalása messze meghaladná e közlemény kereteit, az alábbiakban elsősorban saját vizsgálataink eredményeit kívánom összefoglalni, s ezek kapcsán megkísérelem néhány gondolat felvázolását. A genitalis rendszer A prostata. Fiúújszülöttek boncolásakor feltűnő jelenség a prostata aránytalan nagysága. Aschoff (1894) említi először a húgyutak nyálkahártyájáról írott értekezésében, hogy újszülöttek prostatájában az utriculust és egyes kivezetőutakat réteges laphám bélelhet ki. Magunk (1942) a prostata súlyának változását nagyobb anyagon tanulmányozva megállapíthattuk, hogy a magzati prostata súlya az intrauterin élet utolsó hónapjaiban igen jelentősen növekedik, míg ui. a 8—9 holdhónapos (38—45 cm hosszú) éretlen magzatok prostatájának átlagos súlya 0,60 g, az érett újszülötteké ennek a kétszerese, 1,20 g. Kevéssel a születés után 10—30%-os súlycsökkenés következik be, s a születési átlagsúlyt csak a 10 éven felüli gyermekek prostatája éri el. A szövettani szerkezet a méhen belüli élet különböző szakaiban, ill. a méhen kívüli élet kezdetén igen kifejezett különbségeket mutat. A 23—29 cm hosszú éretlen magzatok prostatájában jórészt solid hámsejtkötegek láthatók, s csupán elvétve található néhány acinus. A 38—45 cm hosszú éretlen magzatok prostatájában az utriculust egyrétegű köb- vagy hengerhám helyett többrétegű laphám béleli ki. Laphámbélés mutatkozik az utri-