Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)
1959-02-22 / 8. szám - Korpássy Béla: Az anya-magzati hormonalis kapcsolatok physiológiájának és pathológiájának néhány kérdéséről
ORVOSI HETILAP 1959. 8. culus környékén is néhány mirigyben, az acinusok többségét azonban egyrétegű köbhám béleli ki. A prostata mirigyei, ill. kivezető utas hámbélésének laphámmá való átalakulása legkifejezettebb és legkiterjedtebb az érett újszülöttben. A laphámmetaplasia többnyire nemcsak az utriculusra és a colliculus mirigyeire vonatkozik, hanem gyakran kiterjed a prostata caudalis donsalis részére is. Az erősen tágult utriculust bélelő réteges laphám nem egyszer 20—25 sejtsort is képez, s azonosnak látszik a leányújszülöttek vagináját bélelő réteges laphámmal. Emellett szól az az észlelésünk is, hogy a prostata számos mirigyét teljesen kitöltő laphámsejtekben glykogen bőségesen mutatható ki. A születés utáni első hetekre a prostata mirigyeiben képződött laphám fokozatos elfajulása és leválása jellemző. Már a három napot élt újszülött prostatájában is megfigyelhető a réteges laphám sorainak meglazulása, s a legfelső sejtsorok leválása. Az elpusztult és levált laphámnak már csak némi nyomai találhatók a több hetes vagy hónapos csecsemők utriculusában, egynemű acidophil szemcsék és szalagos anyag formájában. Az 1—10 éves gyermekek prostatájában egy esetben sem találtunk laphámmetaplasiát. Említést érdemel még a mirigyek között található lymphocyta beszűrődés, ami különösen érett újszülöttekében igen kifejezett lehet. Ami a laphámmetaplasia keletkezésének kérdését illeti, egészen jellegzetes időbeli megjelenéséből, a magzati élet bizonyos szakaihoz való kötöttségéből, s a születés utáni gyors eltűnéséből olyan hámburjánzást keltő anyagokra kellett következtetnünk, amelyek a magzat szervezetében kizárólag a terhesség második felében, ill. a terhesség folyamán fokozódó mértékben fejtik ki hatásukat. Véleményünk szerint a terhesség második felében az anyai szervezetben egyre fokozódó hyperoestrinismus, ill. a placentán átlépő oestrogén anyagoknak a magzati keringésben is egyre nagyobb koncentrációban való megjelenése felelős az újszülött jellegzetes prostataelváltozásaiért. Caporale, D’Alessio és Pezzani (1957) magzatok és újszülöttek prostatájában a mastocytákat tanulmányozták, s számuknak az extrauterin élet elején megfigyelt fokozatos csökkenésében az anyai hormonalis stimulatio megszűnésének kifejezését látják. Ismerve a vemhességi hormonszintnek egyes állatfajok között észlelt különbségeit, érdekesnek látszott vizsgálatainkat egyes állatok újszülötteire is kiterjeszteni. Újszülött kutya- és macskakölykök prostatájában azonos szövettani szerkezet ismerhető fel: mind az utriculust, mind az acinusokat egyrétegű köbhám béleli ki. Az emberi újszülöttekben rendszeresen és kivétel nélkül megtalálható laphámmetaplasia újszülött kutyák és macskák prostatájában nem volt fellelhető (Korpássy, 1942). A here: Újszülöttben gyakran észlelni különböző súlyosságú keringési zavarokat (vizenyő, vérbőség, vérzés, vérzéses infarceratio) a herék részéről. Mivel ily elváltozások a mellékherében teljesen hiányzanak, Diaca (1941) elveti a mechanikai tényezők oki szerepét, s az újszülött hereelváltozásaiért a magzati keringésbe jutott oestrogén hormonokat teszi felelőssé. Igen érdekes a Leydigsejtek viselkedése, tudvalévően e sejteket tekintik ma általában a hím herehormon, a testosteron forrásának. Leydig-sejtek már 20 mm hosszú embryóban kimutathatók, de számuk — feltehetően az anyai oestrogén hormonok hatására — erősen csökken a terhesség második felében (Dalgaard és Hesselberg, 1957). Míg az emberi magzat gonadjainak nagysága az intrauterin élet utolsó hónapjaiban keveset változik, igen feltűnő a foetalis gonadok jelentős hypertrophiája ló, zsiráf, elefánt és fókában (Davies, Dempsey és Wislocki, 1957). E jelenség kielégítő magyarázata ez idő szerint nem ismeretes. A vagina. A vaginahám erős hypertrophiája az intrauterin életben Fraenkel és Papanicolaou (1938) szerint oestrogén hormonok hatását bizonyítja. A születés után rövidesen bekövetkező nagyfokú laphámfellazulás és leválás pedig arra enged következtetni, hogy elsősorban az anyából származó hormonokról van szó. Az uterus. Másokhoz (J. Potter, 1952) hasonlóan magunk is megállapíthattuk, hogy születéskor a méh távolról sem miniatűr mása a felnőtt nő méhének. A hatalmasan túltengett cervix, mely csaknem kétharmad része az egész méhnek, mélyen beterjed a vaginába. Az akár 1 cm átmérőjű, tátongó külső méhszáját, ill. cervixcsatornát nyakcsap zárja el, a cervixmirigyek pedig erősen hypertrophisáltak és élénken decernálnak. Születés után a méh, elsősorban a cervix, gyorsan megkisebbedik, s az első életévben a születési nagyságnak mintegy felére csökken. Nem kétséges, hogy a magzati uterus feltűnő morphológiai eltéréseinek oka a terhességi hormonokban keresendő. Újszülöttek genitalis rendszerének tanulmányozása során magunk nem ritkán észleltük a portio congenitalis erosióját. Boncolási anyagunkat 1942—43-ban ily szempontból rendszeresen vizsgálva kiderült, hogy 25 érett újszülöttből 10 esetben (40%) fordult elő portio erosio, viszont 28 éretlen újszülött és 22 csecsemő közül egyetlenben sem. Úgy gondoljuk, hogy ez az érett újszülöttekben igen gyakori elváltozás ugyancsak hormonális tényezőkkel magyarázható (közöletlen vizsgálatok). Az ovarium. Normális újszülött petefészkében a kéregzóna széle primordialis és primaer folliculusokkal telt, s csak a mélyebb részekben találni néhány növekvő folliculust. Ismeretes azonban, hogy a terhesség utolsó hónapjaiban a magzati ovarium változó fokú endokrin stimulatio jeleit mutatja (Stange, 1955). Érett újszülöttben nem ritka a folliculus cysta. Magunk 25 egymást követően boncolt esetből négyben észleltünk mindig egy- vagy kétoldali, magános, néhány cm átmérőjű, folyadékkal telt folliculus cystát. Ily folliculus cysta kivételesen nagyra is megnőhet. Tizzianello és Boniver (1954) saját esetük kapcsán állást foglalnak a congenitalis folliculus cysták endokrin eredete (feltehetően excessiv gonadotropin stimu- 276