Orvosi Hetilap, 1959. április (100. évfolyam, 14-17. szám)
1959-04-05 / 14. szám - Simonovits István: Március 21-április 4
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR C. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1959. ÁPRILIS 5. T ől/március 21 — április *4 Ünnepek találkozásának felemelő esztendeje az idei. Az Orvosi Hetilap századik évfolyama hazánk két nagy történelmi évfordulójába torkollik. Most ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikáltásának 40-ik, s hazánk felszabadításának 14-ik évfordulóját. És az egészségügy szempontjából nézve ez a három évforduló szorosan kapcsolódik egymásba. 1919. március 21. a magyar egészségügy előtt olyan távlatot nyitott meg, amelyre Markusovszky és társai az 1848—49-es szabadságharc legszebb napjaiban sem gondolhattak. 1945. április 4-ike pedig véglegesen megnyitotta az utat, hogy folytassuk azt, amit a Magyar Tanácsköztársaság a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fényében megkezdett. A mai évforduló emlékezésre késztet azért is, mert a felszabadulás utáni esztendők során, az építőmunka lázában, történelmünk e nagyszerű szakaszának méltó értékelése elsikkadt. Jóllehet a Magyar Tanácsköztársaság négy és fél hónapjának egészségügyi intézkedései is például szolgálhattak volna a felszabadulás után szocialista egészség- és orvosügyünk megszervezésében. Ma, amikor hazánkban mindjobban érvényesülnek a szocialista egészségügy alapelvei: a megelőzés, a dolgozók egészségének megvédése, a magas színvonalú, díjtalan egészségügyi ellátás, az anya- és gyermekvédelem s e hatalmas munka egységes, állami irányítása, tanulságos nyomon követni a fiatal magyar tanácshatalom súlyos nehézségek közepette végzett nagyszerű munkájának mozzanatait. A Tanácsköztársaság létrejötte első napjaiban hozzáfogott a dolgozókat sújtó embertelen munkakörülmények felszámolásához. Bevezették a 8 órás munkaidőt, 30 százalékos béremelést hajtottak végre, megszüntették a gyermekmunkát. Nagy erőfeszítést tettek, hogy minél több munkást lakáshoz juttassanak, minél több beteg dolgozó üdülhessen. Létrehozták a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosságot, amely első fontos intézkedéseivel a szocialista egészségügy fontos alapelvét, a megelőzést szolgálta, gátat emeltek a fertőző betegségek terjedésének, országszerte megszervezték a fertőtlenítést, tervet dolgoztak ki az Országos Közegészségügyi Intézet létesítésére, Oltóanyagtermelő Bizottságot hívtak életre. A megelőzés és gyógyítás egysége — amelyről Markusovszky már diszszertációjában 1844-ben álmodott, és amely a tőkés termelési viszonyok közt reménytelenül elszakad egymástól — a megvalósulás útjára lépett. A Magyar Tanácsköztársaság átfogó tervet dolgozott ki a népbetegségek ellen. A népjóléti népbiztosság a következőkben foglalta össze „tüdővészleküzdési’ ’ programját: „A leküzdés legfontosabb eszköze az izolálás elvének megvalósítása. Mindazon fertőző tüdőbajosokat, akik otthon a fertőzés veszélye nélkül nem maradhatnak, tüdőbetegkórházakban helyezzük el. E célból .. . kb. minden százezer lakosra 200 ágyat kell számítani... Az ország tuberculosis körzetekre fog felosztatni. Minden körzet csak a saját betegei elhelyezéséről gondoskodik. A betegek beutalását a gondozóintézetek végzik. Minden 20 ezer lakosra fog jutni egy-egy gondozóintézet. A nem fertőző, de azért elhelyezést igénylő tüdőbetegek üdülőtelepeken nyernek felvételt. ... A szakorvosok kiképzését a gümőkórkutató és -tanító intézet fogja végezni, mely néhány hét múlva megkezdi működését.” Ugyanilyen átfogó terv készült az anya- és gyermekvédelemre, a nemibetegségek és az alkoholizmus ellen. A programok gyors megvalósítása mellett széleskörű felvilágosító munkát is végeztek. Igen sok szép felvilágosító plakát és brosúra jelent meg. Különös gonddal foglalkoztak az üzemi munkások egészségvédelmével. A tanácskormány mindent megtett, hogy a tu- 489