Orvosi Hetilap, 1959. november (100. évfolyam, 44-48. szám)
1959-11-01 / 44. szám - Kovács Ervin: A réz szerepe a vérképzésben
AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM, 1959. NOVEMBER 1. ORVOSI HETILAP Szerkeszti bizottság: A XIII. ker. Tanács Róbert Károly Körúti Kórháza (igazgató : Krasznai Iván ár.) Laboratóriumának (főorvos : Kovács Ervin ár.) közleménye A rér szerepe a vérképzésben írta : KOVÁCS ERVIN úr. Az Orvosi Hetilap 100. évfolyama számára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A nehézfémek szerepe a szervezet egyes életfunkcióiban és ezen belül a haematológiában már a századforduló elején felmerült. Kiterjedt állatkísérletek, megbízható mikromódszerek és kielégítő klinikai megfigyelések hiányában azonban évtizedekig vita tárgyát képezte, hogy az úgynevezett „nyomelemek” (csaknem minden nehéz fém ebbe a csoportba sorolható) valójában nélkülözhetetlenek-e az egyes szervek vagy szerv-komplexusok élettani, normális működéséhez, avagy jelenlétük csak fakultatív, az egyes funkciókra különösebb befolyást nem gyakorol, így vitatott volt kóros felszaporodásuknak, illetve hiányuknak pathogenetikus jelentősége is. A vita még ma sem zárult le minden területen. Az érdeklődőknek az áttekintés szempontjából nehézséget okoz az is, hogy a szervezet számára életfontosságúnak deklarált nehézfémek legtöbbjénél sem tisztázott kielégítő módon a hatásmechanizmus, a pathogenetikus eredő és szerep, az elért eredmények therápiás felhasználhatóságának lehetősége és eredményessége. A vasanyagcsere élet- és kórélettana nagy vonalakban már ismert, bár még számos — elvi jelentőségű — kérdés felderítése a jövő feladata. Sokkal bonyolultabb a probléma az egyéb nehézfémek szerepét illetően: nem tisztázott élettani és pathogenetikus szerepük mellett kevéssé ismert — legalább is vitatott — felszívódási viszonyuk és ürülésük, anyagcseréjük regulációja, therápiás hatékonyságuk az egyes kórformákban stb. Különösen vonatkozik ez a nyomelemeknek a vérképzésben kifejtett szerepére. A funkcionális haematológiában — akár az élettani, akár a kórélettani vonatkozásokat vesszük figyelembe — extrém nehézséget okoz a nehéz fémek szerepének kritikus megítélése. A különböző nehéz fémek felhasználhatósági viszonyait a szervezet részéről, az erythropoesisre, de főleg a haemoglobin-synthesisre kifejtett hatásukat jóformán lehetetlen izoláltan vizsgálni: az egyes nyomelemek effektusa összefolyik, egymástól el nem választható, hatásuk additionálódhat, illetve egymást adjuválják. Érdekes módon — jóllehet a nyomelemek izolált vizsgálata ezeken a területeken sem okoz nagyobb nehézséget — egyéb (nem haematológiai) szakmákban a kórélettani vonatkozások tisztázottabbak, sőt a máj- és elmebetegségek diagnózisának és elkülönítő kórismézésének területén a rézanyagcsere vizsgálatok lehetőségeit jobban ki is használják. Mai felfogásunk szerint a vérképzésben három nehézfémnek tulajdonítunk fontos szerepet: a vasnak, réznek és cobaltnak. A vas élet- és kórélettanáról az utóbbi években is több összefoglaló közlemény (1, 2, 3) jelent meg a magyar irodalomban, az egyéb nyomelemek szerepéről a haematológiában a legutóbbi referátum Detre (4) tollából származik. Jelen tanulmányunkban a világirodalmi adatok és saját többéves vizsgálati adataink alapján a réz szerepét a vérképzésben kívánjuk áttekinthetően és kritikusan megvilágítani. Közleményünkben nem térünk ki a Cu egyéb élet- és kórélettani vonatkozásaira (pigment-képzés, májbetegségek, elmebetegségek stb.). Heilmeyer és munkatársai (5) a harmincas években mint postulátumot fogalmazták meg, hogy a vas a szervezet életfontosságú működéseihez (főleg az oxydo-redukciós folyamatokhoz, illetőleg az ezeket katalizáló felmentek működéséhez) nélkülözhetetlen alapelem. Jóllehet Warburg már több