Orvosi Hetilap, 1959. december (100. évfolyam, 49-52. szám)
1959-12-06 / 49. szám - Ratkóczy Nándor: A malignus lymphocytomák therápiája
AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR. WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁLDR. C. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM, 1959. DECEMBER 6. ORVOSI HETILAP A Budapesti Orvostudományi Egyetem Röntgenklinikájának (Igazgató : Ratkóczy Nándor dr. egyetemi tanár) közleménye A malignus lymphocytomák therápiája Írta : RATKÓCZY NÁNDOR DR. Az Orvosi Hetilap 100. évfolyama számára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A malignus lymphocytomák, a lymphogranulomatosis, a Brilly Summers-kór, a lympho- és reticulosarcomák gyógykezelésében évtizedeken át szuverén szerepe volt a röntgensugárzásnak. Mellette az ősi gyógyszert, az arzént, mint általánosan roboráló szert, inkább kisegítőként alkalmazták. A cytostatikumok és a radioaktív izotópok megismerése új korszakot nyitott ezen megbetegedések therápiájában. Az új gyógyító eljárások első éveiben elért kedvező eredmények új reményeket ébresztettek. Rövid idő múltán nyilvánvalóvá vált ugyan, hogy az új chemotherapeutikumok sem jelentik a sterilisans magnót, kétségtelen tény, hogy alkalmazásuk által rendkívül hatékony gyógyeszközök birtokába jutottunk. A számos frappáns (bár átmeneti) eredményről szóló beszámolók egyre növekedő száma hamarosan háttérbe szorította a sugaras gyógykezelést. A chemotherapeutikumok előtérbe nyomulásában nem kis szerepe van annak, hogy könnyebben hozzáférhetők. Nem igényelnek olyan különleges felszerelést és radiológiai szaktudást, mint amelyek a röntgensugarak előállításánál ésalkalmazásánál nélkülözhetetlenek. Nagy elterjedésükhöz kétségtelenül hozzájárulnak a chemotherapeutikumok: ma már számtalan változatot előállító gyárak általában kitűnő és megnyerő reklámjai. Másfél évtized elteltével már módunk van arra, hogy összehasonlítást tehessünk a régebbi és az újabban bevezetett gyógyeljárások eredményei között. Az utolsó néhány évben tényleg már számos nagy intézet számolt be ilyen összehasonlító tapasztalatairól. E beszámolókból azt látjuk, hogy a nagytapasztalatú szerzők a chemotherapeutikumok nagy jelentőségének hangsúlyozása mellett ismét nagy szerepet juttatnak az évekig háttérbe szorított röntgensugaras kezelésnek. Emellett rámutatnak az ugyancsak ionizációs sugaras radioaktív izotópus gyógyeljárás jelentőségére is. A választandó gyógyeljárást illető felfogások nem mondhatók egységesnek hazai vonatkozásban sem. Számos — főleg belgyógyászati — intézmény még mindig a chemotherapeutikus gyógykezelést helyezi előtérbe és a sugaras eljárásnak főleg a kezelés sorrendjében másod-, harmadrendű szerepet kíván juttatni. Ez év nyarán Bécsben alkalmam volt e tárgykörrel különlegesen foglalkozó legkiválóbb belgyógyászokkal, majd egy hónappal később — a müncheni nemzetközi radiológiai kongresszuson számos, legkülönbözőbb országbeli vezető radiológussal e kérdést illetően részletes megbeszéléseket folytatni. Az ezeken hallott személyes közlések, majd a világirodalom utolsó 5 évében megjelent erre vonatkozó összefoglaló közleményeinek tanulmányozása, és nem utolsó sorban , a saját — immár közel négy évtizedre terjedő — tapasztalataim alapján, ismertetni kívánom, hogy egyes megbetegedéseknél A) melyek a rendelkezésre álló, B) a választandó gyógyeljárások, C) mely sorrendben, és D) mikor kell azokat igénybe venni. Lymphogranulomatosis A lymphogranulomatosis (lgr.) lényegére vonatkozó felfogások még ma sem egységesek. A régebb, különösen a kórboncnokok által képviselt felfogás szerint a lgr. fertőzésen alapuló idült gyulladásos folyamat, melynek kórokozóját (vírusát?) egyelőre nem ismerjük. „A lymphogranulomatosis kór- és gyógytana” című monographiámban (1938) saját elgondolásomat így körvonalaztam: „a lgr. fertőzésen alapuló olyan idült gyulladásos folyamat, mely csak a már más okból elégtelen ellenállású, tehát más okból beteg nyirok, vérképzőrendszer 146* 1749